Modhatnám, hogy beszéljenek a képek (no comment?), a helyszín a Kaposvári piac. 

Miért van az, hogy az állami (vagy EU?) pénzből létrehozott, és elvileg jó ügyet szolgáló helyi termék boltban is minden van mint a bucsúban, csak helyi, kistermelői termék nincs?

A kérdés persze költői, de azért felháborítanak a képek annyira, hogy foglalkozzam vele.

Kedves Kereskedők!!

Kérlek ne oktassatok ki bennünket napról napra, ne gyertek azzal, hogy nem értük a kereskedelemhez amikor nem adunk bizományba vagy halasztott fizetéssel árut. Nem adunk, mert ilyen a közbizalom, a játék általában azzal végződik, hogy ti nem fizettek, ezért mi sem tudjuk fizetni a partnereinket, aztán ők sem....

És azért sem adunk mert mi nem nagyvállalatok vagy bankok vagyunk korlátlan tőkével...

És azért sem, mert azt gondoljuk, hogy a mi feladatunk termelni és ehhez előteremteni a vállalkozás által kívánt tőkét, a ti feladatotok pedig kereskedni és ehhez nektek kell azzal a forrással rendelkezni, amit befektettek többek között áruba... Hogyan is szokták mondani kinek a ......- val a csalánosban?

 Elegem van abból, hogy sokszor 2 évet várok a pénzemre...vagy örökké.

Lehet, hogy ezért sincs kistermelői áru a helyi termék boltban. De akkor talán legalább le kéne cserélni a logót, vagy valami, meg el kellene gondolkozni ezen az egész ügyön. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy kedves kistermelők, most mindenki álljon fel, tegye le ami a kezében van és menjen haza, foglalkozzon valami mással (mehetünk vissza a balettba ugrálni?).

 Egyébként szép az idő, jó a kedvünk, tesszük a dolgunkat (ne tévesszen meg senkit ez a zsörtölődés).

Az a gondom, hogy komolyan hiszem, hogy nem tudunk az égvilágon semmit. Mármint mi, emberiség, csak kapargatjuk a felszínt. Persze a földről tudjuk, hogy gömbölyű (tehát nem lapos), de igazából csak részigazságokat birtokában vagyunk minden fontos kérdésben, nagy erővel bizonyítunk valamit ami aztán pár évtized múlva az ellenkezőjét. Vagy éppen nagy erőkkel a kézenfekvő és értelmes dolog ellenkezőjét bizonyítjuk csak azért mert az üzlet úgy kívánta. Lényegében bármit bizonyítunk ha az üzlet azt kívánja. Így működik a tudomány.

 A tudományt tehát már az üzlet uralja. Az a piszkos pénz, ami eléri, hogy legyen bizonyítás a dohányzás jótékony hatásairól és ne legyen a mobiltelefonok okozta sugárzás káros hatásairól. Attól függ, hogy ki fizeti a kutatást.

A bizonyítások tesztelése pedig élőben megy. Tessék mondani, a háborús bűnöket elkövető (pl. II. VH) vagy hibás termékekkel tömegpusztítást intéző (pl. évtizedes használat után visszavont gyógyszerek, vegyi anyagok a mezőgazdaságban, stb.) nagy cégek miért élnek és virulnak? Miért van az, hogy a termékeket az emberiségen tesztelik? A felelősök miért a világ leggazdagabb emberei, sikeresek, elismertek?

Szerintem a probléma a mi szintünkön létezik. Elhiszünk mindent, megveszünk mindent, használunk mindent amit adnak nekünk. Ez nem összeesküvés elmélet, nem akarnak senkit direkt megmérgezni egy káros gyógyszerrel, csak akkor amikor bevezetik, reklámozzák, eladják akkor még nem tudják, hogy meggyógyítja az aszmádat de lerohad a májad tőle.

Szóval a probléma a miénk. Mert elhiszünk mindent. Olyanok vagyunk mint a gyerekek, mindig elhisszük amit mondanak.  Aztán, ha fordul a kocka akkor elhisszük az ellenkezőjét, vagy megelégszünk a cáfolat mantrával.

Elhisszük a tudománynak, hogy minden a hatás-ellenhatáson múlik.

Ha fáj a fejed vegyél be fájdalomcsillapítót, ne a fájdalom okát keresd meg.

Ha fáj a torkod keress egy antibiotikumot, az is jó lesz amit az orvos múltkor írt fel és még van a dobozban valamennyi. Hiszen mindenki tudja, hogy ilyenkor az antibiotikum KELL.

Ha nő a gyom, permetezd le gyomirtóval.

Mindenre az azonnali, gyors, egyszerű és tudományos megoldást keressük. Az ellenhatást amit a tudomány és az ipar ad nekünk.

Hosszútávon azonban a fájdalomcsillapítótól függő leszel és a fájdalom csillapítása nem oldja meg az eredendő okot, hogy miért is fájt? Az antibiotikum kiöli a bélbolyhaidat, felborul az emésztésed és ezzel együtt minden más is. A gyomot kiírtod a vegyszerrel, de ezzel kiírtasz mást is (talajlakó baktériumok és más élőlények), és szépen évek alatt kipusztul a talajodból az élet, innentől fogva pedig a mezőgazdasági földed már csak olyan lesz mint egy kémcső, csak arra fog szolgálni, hogy befogadja a vegyszert ami a növény azévi növekedéséhez kell.

Hosszútávon mindig baj lesz.

Néztem egyszer Vágó Istvánt a szkeptikusok társaságától. Ez jó, szkeptikusnak, gyanakvónak lenni… igen, lényegében én is erről írok. De ők pont az ellenkezőjét próbálják megmagyarázni. Kiállnak a térre és azt mondják, beszedünk egy tonna homeopátiás gyógyszert és meglátjuk mi lesz. Ha nincs látható hatása, nem zöldülünk be tőle, nem nő még egy fejünk, akkor nincs is benne semmi, csak átverés az egész. Nos nem lett senkinek még egy feje, így a kérdést lezárták, ez egy csalás. Gondolom azóta is tömik magukba a VALÓDI gyógyszereket.

Én, (hitetlen) Tamás mindig tamáskodom és a homeopátiáról semmit nem hittem el amit mondtak, írtak, rajzoltak… egyszerűen ha bajom volt kértem adjanak valamit ami segít. És segített. Nem tudom hogyan, nem bizonyította a tudomány, de mindig segített, segített a pár hónapos vagy pár éves gyereken is (placebó hatás? Hmmmm). 

Ez az írás nem a homeopátiáról szól hanem arról, hogy nem csak az működik amit a tudomány állít (vagy gyakran az nem), nem csak a közvetlen hatás-ellenhatás, nem az egyszerűen magyarázható és boltban megvehető receptek működnek. Nyitott szemmel kell járni, sok mindent kipróbálni és a dolgok részletei helyett sokkal tágabb értelemben az egészét kell megfigyelni.

Már vagy húsz éve lehetett, hogy dolgozott nálunk egy kedves kolléganő, aki éppen akkor fejezte be az egyetemet, fogorvos lett. Sokat kapott migrénes fejfájást, néha olyan keményen szenvedett, hogy rossz volt nézni. Mivel megtanulta az egyetemen, hogy mire mi hat, ezért tömte magába a gyógyszereket. Egyszer vittem neki egy 1,5 literes pet palackot tele csapvízzel és megkértem, hogy amíg az irodában van, legalább annyit igyon, hogy kétszer kiürüljön az üveg. Láttam rajta, hogy komplett idiótának néz, de végül is én voltam a főnöke, nem mert ellenkezni, gondolta, hogy nemsokára úgyis vége a napnak mindenki hazamegy és gyorsan el is felejtjük ezt a kis munkahelyi terrort. 

Másnap vigyorogva érkezett, egy palack vízzel a kezében, nem szólt semmit csak leült és mosolyogva dolgozott. Persze voltunk olyan jóban, hogy később megbeszéltük az ügyet és megköszönte… mit is? Az évekig tartó migrén nem volt más mint kevés vízbevitel. Napközben ugyanis annyira a munkájára koncentrált, hogy elfelejtett inni, illetve elfelejtett annyit inni. A palack a kezében azért volt jó, mert így látta, hogy már mennyit ivott és még mennyit kell.

Ilyen egyszerű megoldása volt egy fontos ügynek, csak globálisan kellett gondolkodni egy kicsit és nem a gyógyszertár polcáról levenni az adott hatásra jutó ellenhatást.

Kakas kukorékolt vasárnap reggel, lőjjünk már egy nagy öngólt, mondottam vala… Kössünk bele valakibe.

Beszéljünk azokról akik meglátogatnak bennünket Henyén. Természetesen nem a barátokról vagy rokonokról vagy a vásárlóinkról van szó, hanem az idegenekről, (bár azt remélem idegenként jönnek és barátként távoznak) azokról akik tapasztalatszerzés vagy hétvégi kirándulás kapcsán jönnek hozzánk. Igen sokakról van szó, egy évben 50-60 ember vagy család fordul meg nálunk!!

Tudnotok kell egy pár dolgot: 

a/ Szívesen fogadunk mindenkit, ez az életünk örömteli része

b/ Szívesen megmutatunk bármit amire kíváncsi vagy, itt nincs titok vagy olyan technológia amit védenénk másoktól (egyébként tapasztalatom szerint a bio gazdák mind nyíltan és odaadóan nyújtanak segítséget, adnak felvilágosítást)- akkor is, ha nem érezzük magunkat olyan profinak akiktől feltétlenül tanulni kellene

c/ Drukkolunk mindenkinek aki gazdálkodni szeretne, akkor is amikor kifejezzük kétségeinket vagy elmondjuk rossz tapasztalatainkat

ÉS most jön a DE:

d/ Ez egy gazdaság, egy termelő üzem. Amikor veletek foglalkozunk akkor nem termelünk (ettől még szívesen csináljuk, de nem korlátlanul)

e/ Általában túlterheltek, fáradtak vagyunk és teli vagyunk napi gondokkal (ja, és még van 3 gyerekünk is akikkel kell néha foglalkozni). Szívesen látunk benneteket, de ami nektek egy egynapos kirándulás, kikapcsolódás, az nekünk egy nap kiesés a munkából. Ezzel még mindig azt szeretném mondani, hogy gyertek nyugodtan, de nem biztos, hogy arra gondolunk, hogy 6-8 óra beszélgetés után este 8-kor azon kelljen gondolkodni, hogy hogyan ne legyek udvariatlan és hogyan kérjelek meg, hogy menj már haza (miután pár órán keresztül már tettem olyan jelzéseket amit bárki megértett volna)

f/ Bár ez csak egyszer fordult elő, de az álmoskönyv szerint nem jó jel, ha idejössz tanácsot kérni, majd tíz perc múlva már emelt hangon te osztasz kéretlen tanácsot nekünk, belekeverve egy jó kis vitát közös ismerőseinkről 

Összegzésként csak ismétlem magamat:

Gyertek nyugodtan, szívesen látunk benneteket és szívesen segítünk is amiben tudunk. De arra kérlek fogadjátok el azt is, hogy a napi interakciók ugyanúgy jelenthetnek örömöt mint terhet és hát mi is emberek vagyunk…

No, akkor nézzük milyen típusokat különböztetünk meg (itt megint nem a vásárlóinkról van szó):

1.-es típus/ Bejelentkezik, előre szól, hogy nem akar zavarni, pontosan érkezik, hoz magával ajándékot (pl. saját maga sütötte kenyeret), udvarias és előre szól, hogy jelezzük ha már zavar. Ez olyan ritka és meglepő, hogy napokig beszélünk a kellemes élményről. Másik helyzet, amikor fiatalok bejelentkeznek, hogy szeretnék megnézni a gazdaságot, de nem kérik ingyen, beállnak egy-egy napra dolgozni. Volt olyan srác aki igen komoly luxus autóból szállt ki - no, ez se fog sokat tenni a dolgokért - de amellet, hogy nagyon udvarias volt nagyon komolyan ledolgozott bennünket. Megemeltük kalapunkat és örültünk annak a napnak, hogy itt volt velünk.

2.- es típus/ Bejelentkezik, nem hoz ajándékot, de tudja, hogy feltart minket, a beszélgetés végén megkérdezi, hogy lehet-e valamit venni, és legalább egy kis valamit vásárol (nem a pénzről van szó hanem a gesztusról), kifizeti, megköszöni, örömmel válunk el, reméljük, hogy jól érezte magát nálunk. 

3.- as típus/ Vagy bejeletkezik vagy nem, röviden feltart bennünket, nem vásárol semmit, de udvarias (valószínüleg ők nagy részben egyébként is csalódva távoznak, mert másra számítottak), sajnáljuk, hogy nem tudtunk örömére lenni.

4.-es típus/ Vagy bejeletkezik vagy nem. Ha igen akkor igen körülményesen, sokat levelezve, telefonálva, meglebegtetni a nagy bizniszt. Idejön, mindent látni akar, mindent megkóstol. Szó szerint belenyal mindenbe, néha önállósítva magát (volt aki a hűtőben turkált). A sok kóstoló már mennyiségileg is kitesz egy ebédet. Elmegy vele egy egész nap, de nem gond mert fogy a bor is, és “mindenki” jól érzi magát. Este már alig tudod kituszkolni. Rosszab esetben még spiccesen elmagyarázza, hogy miért gondolkodsz rosszul, hogyan kellene élned. Vagy mit kéne tenni azért, hogy az “üzlet” jobban menjen (háhá ingyenes életviteli és üzleti tanácsok…). Többet nem látod.