Helyi termelői PIACOK

Amint a jogalkotó a kistermelői státusszal - nagyon helyesen - gondoskodott arról, hogy Józsi bácsi is készíthessen kolbászt és lekvárt anélkül, hogy drága üzemet kellene építenie, úgy arról is gondoskodott, hogy ne a Lehel téri piac felügyelőjén múljon, hogy kap-e asztalt az őstermelő és el tudja-e adni a termékét vagy sem. Ez az un. helyi termelői piac rendelet. 

Normál esetben egy piac üzemeltetésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint egy bevásárlóközpontra, szilárd aljzat, elkülönített beszállítói útvonalak, személyzeti wc és öltöző minden árusnak, zárt terű pormentes helyiségek, HCCP körülmények, stb. Ehhez képest aki helyi termelői piacot létesít, az a szabályok kb. 90%-a alól felmentést kap (!), azok csak egy minimális részét kell betartani. Cserébe az állam azt kéri, hogy ne kereskedői árut árusítsanak, hanem csak őstermelők, kistermelők, családi gazdálkodók árusítsák a SAJÁT terméküket, ezen belül is olyan termelők, akik a gazdaságuktól 30 km-re, vagy megyeszékhelyen vagy Budapesten jelennek meg a termékkel. Tehát helyi termelő (lsd. előbbi felsorolás szerinti definíció), saját termékkel, saját maga árusítja.

A valóság megdöbbentő. Mondhatnám Balkáni, de nem mondom mert megsértődnek a Balkánon.

(A kép illusztráció, arra az érdekes helyzetre utal, hogy a Hold utcai kistermelői piacon márciusban az őstermelő sárgadinnyét árult!!! MÁRCIUSBAN!!! SÁRGADINNYÉT!!!)

Évekig jártunk piacozni ilyen helyi termelői piacokra (a köznyelv tévesen bio piacnak hívja, pedig ahhoz aztán már végképp semmi közük nincsen). A minimális feltételek 1%-a sincs sok helyen megteremtve. Sok helyen nincs például rendes (kiépített, bemért) vízvételi hely, vagy van ahol van, de sokszor elzárják, mert fagyveszély vagy egyéb technikai probléma van. Sem az árus, sem a vendég nem tud wc-re menni sem kezet mosni (van ahol toi-toi van). A húst, sajtot a tűző napon hűtés nélkül a porban árulják, ugyanazzal a kézzel nyúlnak a pénzhez mint a termékhez. Volt olyan hely a hol a fejünk felett egy áram kábel volt kihúzva (hosszabító) amikor azt kérdeztük, hogy a végén azért van egy fí relé (ami megóvna minket az esőben egy áramütéstől) akkor azt a választ kaptuk, hogy a villanyszerelő 2 millió forintért csinálta volna meg az egész rendszert, de csak nem képzeli valaki is, hogy ennyi pénzt ki fog fizetni a piac üzemeltetője (azonnal elpakoltunk és eljöttünk). A hatóságok meg… a piac a helyi jegyző alá tartozik. a helyi önkormányzat abban érdekelt, hogy legyen turista látványosság, szóval melyik jegyző fog kimenni és ellenőrizni? Ja, hogy engedély sincs? Akkor meg mit is lehetne ellenőrizni? (gondolom azért a legutóbbi botulizmus mérgezéskor volt némi para, az egri székhelyű kistermelő nyáron itt is árult mint helyi termelő - azt hiszem van valami olyan a BTK-ban, hogy gondatlan veszélyeztetés, a jegyzői hivatal nem követi ezt el a mulasztásával amikor évekig csukva tartaj a szemét?)

Mondok egy számot ami a saját tapasztalati becslésem:

A helyi sztár piacokon van mondjuk 10 zöldséges. Ebből 7-nek nincs is földje. A maradék 3-ból egynek nincs semmi a földjében. A maradék kettő meg ideje nagy részét azzal tölti, hogy magyarázza a vevőknek, hogy miért nincs májusban paradicsom és miért 300 forint a burgonya, a vevő meg elmegy oda ahol van áruválaszték és olcsóbb a krumpli. A helyi termelői piacokon már a látszat sem számít, beáll a kamion, reggel lepakolják a zöldséget, banánnal, naranccsal, olcsó krumplival. 

Gyerekkori barátaim mesélték nevetve, hogy nyáron abból keresnek sörpénz, hogy otthon (Pesten) lesültnek valamennyi süteményt (alapanyag a sarki közértből), elhozzák helyi termelői piacra (természetesen nem termelők még papíron sem), eladják sok pénzért, a kutya nem ellenőrzi őket, rossz esetben tejtermékkel, tojással dolgoznak, hűtés a szállítás során nincs és mivel engedély nincs, így utánkövethetőség sincs (nincs számla, nincs őstermelői igazolvány vagy bármi ami alapján meg lehet őket találni) azaz ha baj van akkor senki sem tudja kit kell keresni….

A probléma sokrétű. Míg az előző pontban részletezettek miatt többek között az a bajom, hogy piacot nyitottunk, a Nébih előírásai nyomán 3 db különálló (!!!) személyzeti wc és öltöző került kialakításra, külön egy vízvételi hely (+wc öltöző) a piacosoknak, és ezen kívül egy-egy külön helyiségben (4+3 személy részére) ki kellett építeni a vendég wc-ket. Ugyan nem volt előírás, de hús és sajt pultok zárt helyiségben kerültek kialakításra, minden elektromos rendszer biztonságos, stb. Nos, mekkora hátrányból indulunk, hogy több tízmillió forintból megépítettük amit a törvény előír? Lúzerség, igaz? Inkább sumákolni kellett volna, megspórolni ezt az összeget és engedély nélkül csinálni mindent? Miért, lenne ennek bármi következménye? (a kérdések természetesen cinikusak és költőiek). 

Mi a bajom a helyi termelői piacokkal? Az, hogy elvileg azt a célt szolgálják, hogy segítsék a kistermelőket. Elvileg ez lenne az ipari zöldség, tej és hústermékek ellenpontja, a hely ahová azért mész, hogy valódi, egészséges dolgokat tudjál venni. A valóságban ezek a piacok csak és kizárólag a piac tulajdonosának érdekét képviselik, töménytelen mennyiségű hamis árust és csalárd terméket zúdítva a fogyasztókra. Még ez ellen sem mondhatnék sokat, hiszen hülyének lenne alkotmányos jog, aki műanyagot és vegyszert akar enni azt nem akarom lebeszélni erről. Azonban ezek a piacok és ezek az árusok azt az ígéretet hordozzák, azokat a jogszabályokat használják ki elvtelenül, azt hazudják a fogyasztóknak, hogy ők becsületes kistermelők, becsületes áruval.

Ki ennek a károsultja? Elsősorban a fogyasztó. Az, aki elmegy a piacra, elhiszi amit mondanak neki és megveszi (sokszor drágábban) a Tesco-ból, a nagybaniról vagy isten tudja honnan származó árut. Másodsorban mi kistermelők, akik szomorúan és tétlenül nézzük, hogy a mi nevünkben hogyan tesznek tönkre minket.

Elmesélek egy történetet. Már 2012-ben elegünk lett a piacozásból, ezért egy évvel később tavasszal elhatároztuk, hogy létrehozunk egy valóban termelői piacot. Amikor ennek híre ment sokan jelentkeztek, többségüket ismertük is innen-onnan. Jött az a csirkés is, aki egy csirkés mobil elárusítóból árulta a husit a piacokon, ismertük jól, sokszor vásároltunk tőle otthonra. Minden alkalommal megkérdeztük: “Tiétek a csirke?”, a válasz mindig az volt, hogy persze a miénk.

Szóval bejelentkezik nálam telefonon, megbeszélünk egy időpontot. Megmutatom neki személyesen, vízvételi hely, személyzeti wc-öltöző, kiépített külső áram csatlakozók lebiztosítva. Bérleti díj lényegében nincs. Nagy az öröm, megbeszéljük a kezdést. Végezetül megkérem, hogy adjon egy időpontot amikor elmehetek hozzá megnézni az állatokat. Itt megakadunk, megáll a levegő is körölöttünk. Milyen állatokat? Hát a csirke állományt, amit árultok. De hát nekünk nincsenek állataink! Hogyhogy nincsenek, mindig kérdeztem, hogy tiétek-e, azt mondtátok, hogy igen. Persze a miénk, hentes boltjaink vannak, megvesszük a vágóhidon a szárnyast és onnantól a miénk.

Nem lett üzlet.

Azóta is kapom sorra a telefonokat zöldség, gyümölcs termelőktől, husosoktól, sajtosoktól. Tessék mondani mennyi a bérleti díj? Mondjuk 0, azaz nem kell fizetni. Ó, hát akkor én mindenképpen jönnék!! Szuper, kezdjük azzal, hogy elmennék megnézni a gazdaságot…….ITT MÁR VÁLASZ ÉS KÖSZÖNÉS NÉLKÜL MEGSZAKAD A VONAL.

Találd ki, milyen gyakran fordul ez elő?

Mondjuk 10-ből hányszor derül ki, hogy NEMTERMELŐVEL beszélgetek? Mondj egy számot!!!

….

….

Igen, kitaláltad!! 10-ből 10!!!!  

Mára megfogyatkoztunk, megtörtünk, esténként egymást hivogatjuk és a sikersztorik helyett napról-napra meséljük az újabb rémtörténeteket. Nem vesz tőled semmit a sztárhentes, de kiírja, hogy az áru név szerint tőled van? A kézműves élelmiszerfeldolgozó küld egy levelet, hogy sajnos már túl drága vagy neki és inkább megveszi a kistermelőnek mondott nagyüzemtől? Újabb és újabb márkanevek kerülnek forgalomba (manufaktúrák, családias gazdaságok) amelyek kolbászt, sajtot állítanak elő kistermelőként de állatot még a környékükön sem láttak? Chips, kóla és ipari trapista van az EU pénzből létrehozott helyi termék boltban? Hétköznapi történetek, minden napra jut egy.

Stílszerűen annyit mondanék befejezésül:

Volt és még most is van egy álmunk. Egy olyan világról, ahol minden faluban van kistermelői piac, ahol az ilyen piacokon valóban termelők árulnak. Egy olyan világról, ahol becsülete van a munkának, becsülete a tudásnak, tisztesség illeti a jó célokért történő nélkülözést. Egy olyan világról, ahol a termelő elismert és hasznos tagja a társadalomnak, ahol az ellenérték minimum az, hogy tisztességesen el tudja tartani a családját, felnevelni a gyerekeit. Sokan vagyunk termelők és fogyasztók akik hiszünk ebben, de sokkal többen vannak akik ellenünk dolgoznak, és végtelen sokan akiket ez a dolog hidegen hagy (mindaddig, amíg nem lesz valaki beteg a családban).

Reméljük, hogy még megérjük, hogy az álmunk teljesül…

Folyt. köv. (még egy rész lesz)

Micsoda nap, közel 4500 like, 20.000 letöltés, közel 100 share, lehet, hogy mégis sokakat érdekel a téma? Úgy tűnik igen, és a rengeteg kommentből inteligens, de (érthetően) indulatos fogyasztói oldal képe bontakozik ki. Akkor mégsem lehet ennyire hülyének nézni egy egész társadalmat?

Mindenesetre örülök, hogy nem vagyunk egyedül. 

A tegnapi poszt témájával akartam foglalkozni, azonban egy rossz éjszaka és rossz hírek nyomán indulatból és kétségbeesésből készült (így lett jó), most lenyugodtam és mielőtt folytatom szeretném elmondani a következőket. Kérlek vegyétek ezt komolyan:

• Ami most történik, az nem valami vagy valaki ellen van hanem valami és valakik érdekében. Nem akarunk senkit bántani, vagy az üzletét veszélyeztetni, DE olyan ez mint amikor az összes magyar husos és tejes cég becsődöl, mert az ide-oda utaztatott áfacsalt termékekkel, lehetetlen árakkal operáló multik becsapnak mindenkit és tönkreteszik a termelőket. Valakinek egyszer csak meg kell kérdeznie, hogy az előállítási ár feléért hogyan lehetséges a terméket kisker haszonnal kitenni a polcokra? Most mi mekérdezzük, ami minket érint.

• Mi, termelők csak szeretnénk legalább egy szerény módon megélni, tisztességes körülmények között felnevelni a gyerekeinket és ha mást nem, legalább némi tiszteletet kapni a társadalomotól az emberfeletti erőfeszítéseinkért cserébe. Vagy ez vagy megyünk a levesbe, nem lehet végtelenségig megtörve, megalázva gürcölni. Itt senki nem lesz gazdag, még egy tisztességes középpolgári életszinvonal elérése is lehetetlennek tűnik. Talán nem is ez a cél. De a jelen az, hogy mindenki veszít vagy létminimumon él, függetlenül a terméke minőségétől, ÉS NAGYON SOKAN ADJÁK FEL.

• Amiről most szó van az nem x vagy y étterem vagy kereskedő problémája. Bevállalós vagyok, beleállok a konfrontációba és nevén is nevezem a gyereket ha kell, de nem az a baj, hogy valakire haragszom mert nem tiszteségesen járt el. Ha elmennék két megyével odébb ugyanezt a helyzetet találnám. EZ EGY ÖSSZ TÁRSADALMI, KULTURÁLIS PROBLÉMA. Mi értelme van akkor itt kiabálni? Talán annyi, hogy most ugyan jó sokan megharagszanak (talán örökre), hiszen senki sem szereti ha beleuganak a dolgába. De talán egy picit változtatnak. Talán azért mert egyetértenek, talán azért mert lesz egy kis fogyasztói nyomás. Tőlem nem fognak venni az tutifix, de nem is baj, már nem számolok ezzel, a mi utunk másfele vezet. De majd vesznek másoktól és talán egyre több valós kistermelő fog egy picit jobban élni, egyre több fogyasztó fog jobb terméket kapni.

• Van még téma bőven és biztosan fogok még olyan érzékeny kérdéseket feszegetni ami ismét közeli ismerősöket érint. Persze ettől gondolom nem leszünk barátok. De azt meg kell értenetek, hogy nem barátkozhatunk és jópofizhatunk úgy, hogy közben (akaratlanul) kést döftök a hátunkba. Durva? Hát lehet, de amikor nem tudod kifizetni a gyerek ebédpénzét az oviban akkor durva igazán. Tehát jó sok ismerőst és “barátot” veszítünk el amit sajnálunk. MINDÖSSZE ANNYIT TESZÜNK, HOGY MEGMUTATJUK, A KIRÁLY MEZTELEN. Ez történt tegnap is. Ezért haragudtok majd? Hát a nyomaték kedvéért hadd legyek ismét vulgáris. Leszarom. Öltöztesd fel a királyt. Ha zászlóra tűzöd a helyi árut akkor dolgozz azzal. Ha meg nem tartod fontosnak az sem baj, az a te szabad döntésed, akkor ne írd ki, hogy helyi termelő szállítja a cuccot. Ennyi. 

• Persze más a helyzet a csaló termelőkkel.  Nektek félnetek kell. Egyre többen vagyunk termelők, fogyasztók, és szerintem egyre jobban elegünk van. Sokunknak komoly egészségügyi problémája van, vagy mondjuk a gyerekeink étel vagy vegyszer érzékenyek. Önmagában az is baj, hogy pénzzel becsapjátok a fogyasztót. De nagyobb baj, hogy bántjátok a családunkat a csalárd áruval. Szerintem egyre többen fognak utánatok menni. Itt az idő, tessék elkezdeni termelni és tisztességes terméket előállítani. Én szóltam…  

• Végül a legfontosabb. VIRÁGOZZÉK MINDEN VIRÁG. Aki ismer személyesen az tudja, hogy abban hiszek, legyen minden faluban termelői piac, termeljen mindenki valamit a kiskertben, legyen sok jó étterem, legyenek termelői csoportok, gerilla kertek, stb. Hozzánk - akik a lehető legkisebb porszem vagyunk a bio világban - évente 20-30 család biztosan ellátogat tanácsot kérni. Szívesen segítünk, sokszor még adunk palántát vagy magot is. Támogatunk minden olyan kezdeményezést ami tiszta élelmiszert szül. Ez a blog is ezért van. DE ettől még nyitott szemmel járunk, kimondjuk ha meztelen királyt látunk. Akkor is ha ezzel beletenyerelünk sok ember lelki életébe.

Folytatás jön hamarosan  

(bocs a provokatív címért, egy kissé ideges vagyok a témától)

Ma már minden kistermelői vagy kézműves. Minden.

Olyan ez mint a mangalica helyzet, feleségem szerint amennyi mangalica szüzet árulnak az éttermek, legalább 10 millió mangalicának kellene lennie Magyarországon (ráadásul az igazi mangalica szűz igen kicsi, max. 80 deka, de néha ennél is kisebb). 

Nos annyi kézműves és kistermelői termék van magyarországon, hogy legalább 100 millió kistermelőnek kell lennie valahol. Hát a lónak a nemes szervéből is több van mint valódi termelőből….

A mai kor paradoxona: A kistermelői áru (főleg igaz ez bio-ra) beszerzése szinte lehetetlen, miközben a termelők éheznek.

Egyiket az egyik oldal mondja, másikat a másik.

(A paradoxon állítások egy olyan halmaza, amelyek ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.)

Mi a kistermelő?

A kistermelő egy jogi kategória, azt biztosítja, hogy szerény, mondhatni otthoni körülmények között is lehessen előállítani kismennyéségű feldolgozott élelmiszert, de kizárólag saját termésű alapanyagból!!!!. Csak, hogy érzékeltessem, zöldség-gyümölcs készítményt (pl. lekvár) kistermelőként főzhetsz otthon, ha a Nébih helyszíni ellenőrzésen megállapítja, hogy a konyhád erre alkalmas. Ha nem az, vagy nagyobb tétellel dolgozol, akkor kell építened egy külön üzemet, külön személyzeti bejárattal, gazdasági bejárattal, személyzeti öltözővel, mellékhelyiségekkel, belül tiszta árú útvonallal, külön láda mosóval, stb. ez alaphangon 50-60 millió forint. Ugyanez a húsüzem esetbében egy kicsit több, itt 100 millió alatt nincs üzem. Szóval a kistermelő státusz egy könnyítés, azért van, hogy a parasztember is képes legyen kolbászt, lekvárt készíteni és eladni, lottóötös elköltése nélkül is.

Mi az őstermelő?

Az őstermelő (aki lehet egyszerre kistermelő is) egy adózási kategória, lényegében adómentesen (illetve nagyon kicsi adóval) lehet terméket előállítani és eladni közvetlenül a vásárlóknak.

Ezek az intézmények nagyszerű lehetőségeket jelentenek a TERMELŐKNEK és a NEMTERMELŐKNEK egyaránt. A mostani poszt erről szól, a NEMTERMELŐK-ről akik valahogyan mégis terméket állítanak elő (?) és a piac, a társadalom hozzáállásáról akik meg szó nélkül megveszik, elfogyasztják a NEMTERMELŐK termékeit.

1. rész - Kistermelői lófasz a gasztronómiában

A környékünkön például minden étterem kistermelők-őstermelők alapanyagaiból dolgozik. Februárban lecsó készül, májusban paradicsomsaláta és padlizsánkrém (a paradicsom július közepén érik, a padlizsán augusztusban). 

Egy hónapja lehetett, hogy felhívtam az egyik éttermet, hogy megkérjem arra, ha már egy éve nem vesz semmit, legalább vegye le a honlapjáról azt, hogy a Fekete-Bárány Manufaktúrától szerzi be a zöldséget. Nagy sértődés lett belőle annak ellenére, hogy már évtizedekkel azelőtt jó ismerősök voltunk mielőtt bármeliykünk ide költözött volna. Hosszú telefonbeszélgetéseink során elbeszéltünk egymás mellett, ők azt gondolták, hogy ingyen reklámoztak minket a honlapjukon, mi meg nem ezt gondoltuk. Előrebocsájtom, hogy hosszú ismeretségünk alapján igen jó és becsületes és szerethető embereknek tartom őket ezért nem akartam összeveszni a témát is elfelejetettem máig (ugyanis ma találkoztam egy új lófasszal, a kistermelői büfével). Azt hiszem, hogy amikor a barátaid is azt gondolják, hogy nem visszaélés a neveddel reklámozni magukat (hiszen mindenki a helyi termelőktől vásárol nemde?), akkor igen nagy baj van a világban.

Most pedig kistermelői büfé nyílt a környéken. Ez nem vicc kistermelői büfé. Gondolom azt jelenti, hogy megtermeli, megfőzi és eladja. Vagy nem? Hát nem. Nem termel semmit és egy-két dolgot kivéve nem is kistermelőtől vásárol. Azért szomorú ez, mert egyébként egy jó büfét csináltak jó helyen, remélem sikerük lesz, de MIÉRT KELL AZT HAZUDNI AMI NINCS? Miért nem lehet azt reklámozni ami van?

 Nos, a posztban érintettek is fogják ezt olvasni. Gondolom mérgesek lesznek, megint  ez a Tamás, megint konfrontáció.

Elmondom miért nem értjük egymást.

• Amikor ti még a másik oldalatokra fordultok reggel 5-kor, akkor mi már tetőtől-talpig sárosan etetjük a disznókat és a tyúkokat, azért mert ez a kistermelői élet.

• Amikor télen, hó, fagy, sár, havaseső és egyéb kellemes körülmények vannak, ti akkor ki se jöttök a házból, ellenben mi akkor is kint vagyunk és akkor is küzdünk mert ez a kistermelői élet.

• Most, nyáron már reggel 4-kor kint kell lenni a fóliában, mert 11-kor már 60 C hőmérséklet van a sátor alatt. Még alig indult el a nyár, én már 8 kilót fogytam, Líviának előjönnek a hőségben az eddig nem tapasztalt visszér problémái és annak ellenére, hogy már egy trombózist átélt és majdnem belehalt csinálja, mert ez a kistermelői élet.

• Azért, hogy legyen termék, szinte mindig alkalmazkodunk, az időjáráshoz, a vevőkhöz, a vágóhídhoz, a hatóságokhoz, ezért a gyerekeinkre szinte semmi idő nem jut, de még csináljuk, mert abban reménykedünk, hogy később jobb lesz - és ez a kistermelői élet.

• A szezon nálunk is rövid, zöldséget megtermelni és eladni még fóliázás mellett is csak pár hónapig lehet. A szezon elindítása (vetőmag, stb.) több millió forint, a munkahét 7 napos, naponta 12-14 órát vagyunk kint a földön vagy bent az üzemben és csináljuk mert ez a kistermelői élet.

• Magyarországon van kb. nem több mint 10.000 ember aki vásárol bio zöldséget vagy valódi mangalica termékeket. Ebből a kevés merítésből kellene megélni 160 km távolságra a fővárostól. Mint sokan mások, mi sem élünk meg abból amit csinálunk, apasztjuk a családi vagyont, elvállalunk mellékállásban projekteket, stb. De csináljuk, mert ez a kistermelői élet.

• Évente legalább 2 évet öregszünk, gyakran előjönnek egészségügyi problémák is a leterheléstől, de csináljuk mert…

Szóval mi vagyunk az igazi kistermelők, mi vagyunk akik hisznek a jó ügyben és ezért az életüket felteszik erre akár sajnos a családi életük rovására is.

Ezért van a konfliktus, ezért nem hagyom szó nélkül, hogy mindenki (igen, akaratotok ellenére ti is) visszaéljetek a nevünkkel vagy mások nevével, azt mondjátok támogatjátok a termelőket miközben nem. És ne legyünk álságosak, nem minket reklámoztok, hanem magatokat. Ha összeszedném a környéken lévő 10 olyan éttermet aki felirta a zászlóra, hogy a helyi alapanyagokból dolgozik, és ez igaz is lenne, ebből vígan megélnénk sokan, nagyon sokan (persze akkor sem lenne paradicsom májusban, de lenne más ami tükrözi a szezont). Sok kompromisszummal járna mindkét oldalon, de nem csapnánk be a fogyasztót. 

Ezzel szemben ami történik az a munkánk lesajnálása, tiszteletlenség. Miközben becsapjátok a fogyasztót, közben becsaptok minket és másokat is, ellehetetlenítitek a termelőket.

Ismerek sok termelőt, de egyet sem aki jól él. Azért, mert a helyi termelőtől vesszük az árut a valóságban azt jelenti: “Az Aldiból és a Z+D-ből vesszük az árut, néha marketing célból kis mértékben helyi termelőtől” és én ehhez annyit tennék: “…mivel a valós helyi termelők kiszorulnak a piacról ezért igazából mi tesszük tönkre őket”.

Itt a válasz a paradoxonra.

Májusi eső aranyat ér, de azt senki nem mondta, hogy ezt bírni is kell kapával... 

Szép zöld minden, szépen megindult a kert, a termények nagy része már kint van a földben (fóliában vagy szabadföldön). Kissé késve vagyunk, van ugyan már rengeteg saláta, fokhagyma, koriander, újhagyma, mángold, sóska, de a többi zöldség még gyerekcipőben jár köszönhetően a lebontott és újjáépített fóliáknak (azaz elég későn tudtunk fólia alá tenni dolgokat, vagy még mindig folyamatban van).

Későn fog indulni a szezon, de szép lesz a termény!!!