Az a gondom, hogy komolyan hiszem, hogy nem tudunk az égvilágon semmit. Mármint mi, emberiség, csak kapargatjuk a felszínt. Persze a földről tudjuk, hogy gömbölyű (tehát nem lapos), de igazából csak részigazságokat birtokában vagyunk minden fontos kérdésben, nagy erővel bizonyítunk valamit ami aztán pár évtized múlva az ellenkezőjét. Vagy éppen nagy erőkkel a kézenfekvő és értelmes dolog ellenkezőjét bizonyítjuk csak azért mert az üzlet úgy kívánta. Lényegében bármit bizonyítunk ha az üzlet azt kívánja. Így működik a tudomány.

 A tudományt tehát már az üzlet uralja. Az a piszkos pénz, ami eléri, hogy legyen bizonyítás a dohányzás jótékony hatásairól és ne legyen a mobiltelefonok okozta sugárzás káros hatásairól. Attól függ, hogy ki fizeti a kutatást.

A bizonyítások tesztelése pedig élőben megy. Tessék mondani, a háborús bűnöket elkövető (pl. II. VH) vagy hibás termékekkel tömegpusztítást intéző (pl. évtizedes használat után visszavont gyógyszerek, vegyi anyagok a mezőgazdaságban, stb.) nagy cégek miért élnek és virulnak? Miért van az, hogy a termékeket az emberiségen tesztelik? A felelősök miért a világ leggazdagabb emberei, sikeresek, elismertek?

Szerintem a probléma a mi szintünkön létezik. Elhiszünk mindent, megveszünk mindent, használunk mindent amit adnak nekünk. Ez nem összeesküvés elmélet, nem akarnak senkit direkt megmérgezni egy káros gyógyszerrel, csak akkor amikor bevezetik, reklámozzák, eladják akkor még nem tudják, hogy meggyógyítja az aszmádat de lerohad a májad tőle.

Szóval a probléma a miénk. Mert elhiszünk mindent. Olyanok vagyunk mint a gyerekek, mindig elhisszük amit mondanak.  Aztán, ha fordul a kocka akkor elhisszük az ellenkezőjét, vagy megelégszünk a cáfolat mantrával.

Elhisszük a tudománynak, hogy minden a hatás-ellenhatáson múlik.

Ha fáj a fejed vegyél be fájdalomcsillapítót, ne a fájdalom okát keresd meg.

Ha fáj a torkod keress egy antibiotikumot, az is jó lesz amit az orvos múltkor írt fel és még van a dobozban valamennyi. Hiszen mindenki tudja, hogy ilyenkor az antibiotikum KELL.

Ha nő a gyom, permetezd le gyomirtóval.

Mindenre az azonnali, gyors, egyszerű és tudományos megoldást keressük. Az ellenhatást amit a tudomány és az ipar ad nekünk.

Hosszútávon azonban a fájdalomcsillapítótól függő leszel és a fájdalom csillapítása nem oldja meg az eredendő okot, hogy miért is fájt? Az antibiotikum kiöli a bélbolyhaidat, felborul az emésztésed és ezzel együtt minden más is. A gyomot kiírtod a vegyszerrel, de ezzel kiírtasz mást is (talajlakó baktériumok és más élőlények), és szépen évek alatt kipusztul a talajodból az élet, innentől fogva pedig a mezőgazdasági földed már csak olyan lesz mint egy kémcső, csak arra fog szolgálni, hogy befogadja a vegyszert ami a növény azévi növekedéséhez kell.

Hosszútávon mindig baj lesz.

Néztem egyszer Vágó Istvánt a szkeptikusok társaságától. Ez jó, szkeptikusnak, gyanakvónak lenni… igen, lényegében én is erről írok. De ők pont az ellenkezőjét próbálják megmagyarázni. Kiállnak a térre és azt mondják, beszedünk egy tonna homeopátiás gyógyszert és meglátjuk mi lesz. Ha nincs látható hatása, nem zöldülünk be tőle, nem nő még egy fejünk, akkor nincs is benne semmi, csak átverés az egész. Nos nem lett senkinek még egy feje, így a kérdést lezárták, ez egy csalás. Gondolom azóta is tömik magukba a VALÓDI gyógyszereket.

Én, (hitetlen) Tamás mindig tamáskodom és a homeopátiáról semmit nem hittem el amit mondtak, írtak, rajzoltak… egyszerűen ha bajom volt kértem adjanak valamit ami segít. És segített. Nem tudom hogyan, nem bizonyította a tudomány, de mindig segített, segített a pár hónapos vagy pár éves gyereken is (placebó hatás? Hmmmm). 

Ez az írás nem a homeopátiáról szól hanem arról, hogy nem csak az működik amit a tudomány állít (vagy gyakran az nem), nem csak a közvetlen hatás-ellenhatás, nem az egyszerűen magyarázható és boltban megvehető receptek működnek. Nyitott szemmel kell járni, sok mindent kipróbálni és a dolgok részletei helyett sokkal tágabb értelemben az egészét kell megfigyelni.

Már vagy húsz éve lehetett, hogy dolgozott nálunk egy kedves kolléganő, aki éppen akkor fejezte be az egyetemet, fogorvos lett. Sokat kapott migrénes fejfájást, néha olyan keményen szenvedett, hogy rossz volt nézni. Mivel megtanulta az egyetemen, hogy mire mi hat, ezért tömte magába a gyógyszereket. Egyszer vittem neki egy 1,5 literes pet palackot tele csapvízzel és megkértem, hogy amíg az irodában van, legalább annyit igyon, hogy kétszer kiürüljön az üveg. Láttam rajta, hogy komplett idiótának néz, de végül is én voltam a főnöke, nem mert ellenkezni, gondolta, hogy nemsokára úgyis vége a napnak mindenki hazamegy és gyorsan el is felejtjük ezt a kis munkahelyi terrort. 

Másnap vigyorogva érkezett, egy palack vízzel a kezében, nem szólt semmit csak leült és mosolyogva dolgozott. Persze voltunk olyan jóban, hogy később megbeszéltük az ügyet és megköszönte… mit is? Az évekig tartó migrén nem volt más mint kevés vízbevitel. Napközben ugyanis annyira a munkájára koncentrált, hogy elfelejtett inni, illetve elfelejtett annyit inni. A palack a kezében azért volt jó, mert így látta, hogy már mennyit ivott és még mennyit kell.

Ilyen egyszerű megoldása volt egy fontos ügynek, csak globálisan kellett gondolkodni egy kicsit és nem a gyógyszertár polcáról levenni az adott hatásra jutó ellenhatást.