Kell-e még zöldségeshez járnunk?

Sajnos kell. De minden adott ahhoz, hogy jövőre már ne kelljen. Sőt minden adott ahhoz, hogy jövőre az apróság minden héten kiáruljon egy csomó dolgot a hétvégi piacon, az asszonyság meg befőzzön sok mindent (amit az apróság majd elad a piacon...).

Az ember el sem hinné, hogy mennyi munka felállítani egy fólia sátrat. Mennyi munka betörni egy szűz földet és termő veteményessé alakítani. Mennyi vesződség például trágyát szerezni, meg a szállítást, szétszórást intézni.

Mondjuk az utóbbi (mármint a trágya dolog) vicces volt. Egyrészt hónapokig kellett vitatkozni sokakkal, hogy miért nem műtrágyát használunk, másrészt amikor meg végre megjött a jó minőségű birka majd marha trágya és szétszórtuk a földeken, nos barátaim akkor tőlünk bűzlött az egész falu. A szétszórást követően még bejött egy őszi meleg száraz idő, enyhe széllel, amely tökéletesen a falu felé vitte az ájert. A következő párbeszéd játszódott le egy üdülővel:

- Jó napot!

- Jó napot!

- Nagyon büdös van.

- Én nem érzem.

- Pedig nagyon büdös van.

- Arra gondol, hogy itt falun, végre nem műtrágyával és egyéb mérgekkel gondozzuk a földet hanem megfelelő módon, természetes trágyával?

- Igen, arra, hogy büdös van és azt akarom, hogy ne legyen.

- .....

Nem tehettem mást, megígértem, hogy teszek valamit az ügy érdekében, és tettem is. Mivel csak kézi szerszámmal tudunk dolgozni, szétszórtuk és kézi rotával bedolgoztunk kb. két hektárt, beforgattuk a földet, így a szag terhelés csökkent, gyakorlatilag megszűnt. Valószínűleg az anyag hatékonysága is, mivel még érlelni kellett volna.

Az igazi gond inkább a jövővel kapcsolatos, egy biogazdaság vagy adja isten egy biofalu életben tartása néha szaggal jár. Érdekes módon amikor Ausztriában síelünk és a falu meg a sípálya is bűzlik a trágyától (mert ők bizony igazi  trágyát használnak) az a helyi egzotikum, az élmény része, itthon a Balaton felvidéken (tehát nem a Balatonnál!!) meg narancs riasztást kell elrendelni és a katasztrófa védelmet hívni amikor valaki természetes trágyát használ!!

Egy jó ismerősöm szerint majd akkor megyünk át a hídon amikor odaérünk, tehát ráérünk foglalkozni ezzel a kérdéssel amikor aktuális lesz.

Visszatérve a jelenre:

A fóliában nő a saláta, a spenót, a hagyma, fokhagyma.

A tervezett veteményes kipucolva, betrágyázva, felszántva várja a tavaszt.

A külső földek beszántva és trágyázva várják a tavaszi vetést. 

Mi lesz a veteményesben?

Génbankból származó magyar fajta bio krumplik, saláták (lolo, raddichio, rukkola, stb.), zeller, hagyma, káposzta, uborka, bab, paradicsom minden mennyiségben, fűszerpaprika, tök, sütőtök, padlizsán, fűszernövények, eper, málna, szeder, répa, paszternák, cukkini, kapor, fehér hagyma, petrezselyem...........  

 Majdnem a szokásos.

Azért csak majdnem, mert a házilag készülő libamáj pástétom tokaji zselében nevű mutatvány az artista (mármint a szakács) végelgyengülése - mármint év végi elgyengülése-  miatt elmaradt. Így maradt a szokásos menü az előétel nélkül:

- Szűz steak, hízott liba (idén kacsa) mája, burgonyafánk és szósz

Az igen fontos szósz idén erdei vad gyümölcsökkel karamelizált szelíd gesztenye barnamártásban.

Utána meg a világ (számomra) legjobb házi bejglije. Másnap, 25.-én a szokásos karácsonyi nagycsaládi menü, tatár, halászlé, húsleves velővel, legalább háromféle pecsenye, ötféle sütemény, pálinka, bor plusz 4 kiló hasra, két nap rosszullét, fogadkozás, hogy jövőre már nem eszek ennyit- pedig dehogynem....

 Sokáig vártunk rájuk, de megérte. A malacfarm első leányai megérkeztek. Hosszú volt az út, de megérte:

1. Szakkönyvek vásárlása, olvasása

2. Jó és rossz mintaként tekinthető gazdaságok felkeresése, tanulmányozása

3. Felvételi kérelem a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületébe

4. Terület alkalmassá tétele (kerítés, villanypásztor kiépítése, éjszakai pihenő építése)

5. Minősítési procedúra elvégzése, helyszíni szemle 

6. Takarmány beszerzése

7. Megfelelő, minősített állatok felkutatása

8. Alkudozás, könyörgés, majd rohanás és fizetés (nem is olyan könnyű megfelelő tenyészállatot venni!!)

9. Szállítás

10. Után Megérkeztek!!!

El sem tudom mondani mennyire szerencsénk van az új jövevényekkel. Sikerült találnunk egy csodálatos gazdaságot amely egy fantasztikus ember kezében van, egy igazi állatparadicsom rengeteg fajta állattal és egy igazán szeretetreméltó, gondos gazdával aki ráadásul hajlandó volt eladni tíz szép tenyészállatot. A gazdának köszönhetően a mangalicáink csodálatosan szépek és meglepő módon nyugodtak, barátságosak, a helyiek és az üdülők is csodájukra járnak, olyan az udvarunk mint egy átjáróház. Kerítésünk nincs (már nem volt "kedvünk" befejezni), így a fél falu ki-be járkál és nézegeti az állatainkat. Az első pár alkalommal furcsa volt, hogy mondjuk a konyhaablakból azt látod, emberek sétálgatnak a kertedben, de ma már hozzászoktunk, sőt már nem zavaró, inkább jól is esik, hogy a közösség ilyen módon is befogadott bennünket. Amiből inkább gond lehet (mármint közlekedési baleset), hogy a telkünk a falu kapujában van és a malacok miatt gyakorlatilag mindenki lelassít vagy meg is áll az autójával akár ki akár befele tart a faluba. A helyiek azért mert értékelik és szeretik a szép állatokat, a városiak meg gondolom egyfajta egzotikumnak tartják, hogy vörös mangalicák rohangálnak egy állatkert (vagy inkább szafaripark) szerű területen. A malacaink ugyanis olyannyira barátságosak és érdeklődőek, hogy minden normálisan közeledő emberhez odanyargalnak udvarolni.

Én ha megyek egy kört a területükön (kb. egy hektár van nekik bekerítve) szépen kocognak mögöttem, egy-két méterre lemaradva. Az elmúlt napokban már kapcsolatunk eljutott arra a szintre, hogy egy páran hagyják magukat megérinteni, megsimogatni is - ez nagy szó, mivel a mangalicáról azt tartják (tartjuk), hogy félig vadállat.

A sok udvarlás és bandázás közben szépen dolgoznak, három hét alatt feltúrták a területük felét, gondolom január végére végeznek a másik felével is.

Csodálatos állatok és azt kell, hogy mondjam megérte az elmúlt hat hónap minden munkája, keserve és költsége!

Ui: A csirkékhez még nem nyúltak, szökési kisérlet nem volt, a vaddisznó sem jött be udvarolni.  

 A telek kerítését folyamatosan ostromolták mindenféle vadak, elsősorban vaddisznók. Ez még főleg akkor volt amikor szerencsétlenkedtünk a villanypásztor kiépítésével. Amikor már a második tyúkot vitte el a róka, nem kellett tovább töprengeni, kell-e vagy nem a villanypásztor. Megvettük, kihúztuk, üzembe állítottuk. A tyúkok azóta jobban alszanak (meg mi is).