Sokáig vártunk rájuk, de megérte. A malacfarm első leányai megérkeztek. Hosszú volt az út, de megérte:

1. Szakkönyvek vásárlása, olvasása

2. Jó és rossz mintaként tekinthető gazdaságok felkeresése, tanulmányozása

3. Felvételi kérelem a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületébe

4. Terület alkalmassá tétele (kerítés, villanypásztor kiépítése, éjszakai pihenő építése)

5. Minősítési procedúra elvégzése, helyszíni szemle 

6. Takarmány beszerzése

7. Megfelelő, minősített állatok felkutatása

8. Alkudozás, könyörgés, majd rohanás és fizetés (nem is olyan könnyű megfelelő tenyészállatot venni!!)

9. Szállítás

10. Után Megérkeztek!!!

El sem tudom mondani mennyire szerencsénk van az új jövevényekkel. Sikerült találnunk egy csodálatos gazdaságot amely egy fantasztikus ember kezében van, egy igazi állatparadicsom rengeteg fajta állattal és egy igazán szeretetreméltó, gondos gazdával aki ráadásul hajlandó volt eladni tíz szép tenyészállatot. A gazdának köszönhetően a mangalicáink csodálatosan szépek és meglepő módon nyugodtak, barátságosak, a helyiek és az üdülők is csodájukra járnak, olyan az udvarunk mint egy átjáróház. Kerítésünk nincs (már nem volt "kedvünk" befejezni), így a fél falu ki-be járkál és nézegeti az állatainkat. Az első pár alkalommal furcsa volt, hogy mondjuk a konyhaablakból azt látod, emberek sétálgatnak a kertedben, de ma már hozzászoktunk, sőt már nem zavaró, inkább jól is esik, hogy a közösség ilyen módon is befogadott bennünket. Amiből inkább gond lehet (mármint közlekedési baleset), hogy a telkünk a falu kapujában van és a malacok miatt gyakorlatilag mindenki lelassít vagy meg is áll az autójával akár ki akár befele tart a faluba. A helyiek azért mert értékelik és szeretik a szép állatokat, a városiak meg gondolom egyfajta egzotikumnak tartják, hogy vörös mangalicák rohangálnak egy állatkert (vagy inkább szafaripark) szerű területen. A malacaink ugyanis olyannyira barátságosak és érdeklődőek, hogy minden normálisan közeledő emberhez odanyargalnak udvarolni.

Én ha megyek egy kört a területükön (kb. egy hektár van nekik bekerítve) szépen kocognak mögöttem, egy-két méterre lemaradva. Az elmúlt napokban már kapcsolatunk eljutott arra a szintre, hogy egy páran hagyják magukat megérinteni, megsimogatni is - ez nagy szó, mivel a mangalicáról azt tartják (tartjuk), hogy félig vadállat.

A sok udvarlás és bandázás közben szépen dolgoznak, három hét alatt feltúrták a területük felét, gondolom január végére végeznek a másik felével is.

Csodálatos állatok és azt kell, hogy mondjam megérte az elmúlt hat hónap minden munkája, keserve és költsége!

Ui: A csirkékhez még nem nyúltak, szökési kisérlet nem volt, a vaddisznó sem jött be udvarolni.