Elhatároztam, hogy jövőre nem megyünk húsboltba, csak a tanyán lévő állatokra számítunk (remélem ezt a posztot a gyerekek nem fogják olvasni). Első lépés tehát állatot szerezni. Szereztünk is, 5 kismalacot, mint a mesében...

Kicsikék, édesek, és nagyon barátságosak (a gumicsizmám orrát szokták rágcsálni). Építettünk gyorsan egy malac óvódát, egy picike óllal amit teletettünk szalmával.

És akkor jöjjön a kevésbé jó hír. A telepítést követően az egyik malacka ödémás lett, besokkolt és csak feküdt a földön és rángatózott. Az állatorvos szerint az elválasztás valamint az utazás miatti stressz lehet az alapvető ok, de valószínűleg a takarmány váltás is közrejátszik (nálunk forró vízzel kevert kukorica-búza darát kapnak). A kis beteget a hideg idő beálltával betelepítettük a házunkba, kapott orvosságot, azaz antibiotikumot és valószínűleg szteroidokat is. Ez ez utóbbiak egy bio gazdaságban talán furcsán hangzanak, de itt már nem a tiszta hús, hanem egy élet megmentése volt a cél. Hogyan is volt a kishercegben? Amit megszelídítesz azután felelősséggel tartozol! Napokig tartott a kezelés, pár nap lábadozás a melegben, majd amikor gyógyultnak látta mindenki, vissza az óvodába a többiekhez. Pár óra múlva ismét besokkolt, kezelés elölről. Másfél hét után úgy döntöttünk, hogy nem kísérletezünk tovább, mivel féltünk a többiekre való átfertőzéstől is (hátha rossz a diagnózis és fertőző betegsége van). Egyszóval be kellett végeznie. Azóta is lelkizünk az ügyön. 

Építettünk egy nagy tyúkólat, bekerítettünk egy területet, tettünk fel villanypásztort. Nagy örömmel “rohantunk” a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületéhez állatokért. Sajnos csak előjegyzésre megy, hívjanak minket januárban hangzott a válasz. Mit tegyünk? Csak nem megyünk tojásért a Tesco-ba! 

Vegyünk nem génmegőrzött fajtákat, azzal tavaszig kihúzzuk valahogyan (és nem halunk bele egy ideig, hogy nem az őshonos fajtákat esszük). Elmentem tehát tyúkokat venni.

Nagy kalandok árán végül kb. 30 km távolságban találtam gazdát aki hajlandó volt 24 tyúkot és 1 kakast adni. Mire kikerültek a teherautóból, sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon tépettek!! (azt nem ecsetelem mit kaptam a fejemhez ezért)

A falusiak találgatták, mészhiány?, megtépte a kakas?, romlott takarmányt kapott?

Még szerencse, hogy láttam a tanyát és találkoztam a gazdával, így tudom, hogy jó körülmények között voltak és rendesen etették őket. Talán az állatsűrűség egy kicsit sok volt, de a tanya rendben volt.

Egy szó mint száz, szégyenben maradtam a tyúkjaimmal.

Feleségem megoldotta a helyzetet, közölte a körülöttünk állókkal, hogy nincs gond, mert majd homeopátiával meggyógyítja a tyúkokat!!!

Ez a mondat, abban a helyzetben és abban a környezetben annyira ütött, hogy életem végéig fogom a szituációt mesélni baráti körben mert biztos siker egy kis vidámság teremtésre!

A tyúkok viszont valóban rohamos gyorsasággal meggyógyultak, kaptak egy hatalmas területet friss zölddel, jó takarmányt, vitaminokat és homeopátiát, úgyhogy a tyúkmennyország  egy időre ide költözött.

Szépen összeszedték magukat, nyár végén és ősszel adtak napi tíz tojást. Mostanában pedig (még mindig van napi 5-8 tojás) hétvégenként tyúkhúsleves vagy tyúkpörkölt van vasárnap ebédre.

Az igazsághoz az is tartozik, hogy  elkövettünk egy hibát. A gyerekek annyira megszerették az állatokat, hogy nevet adtak minden tyúknak és a kakasnak is. Így napokig tartó sírás és morgás lett abból, hogy elkezdtünk vágni. Hiába, a kis lelkük máshogyan működik, mint az éhes felnőtteké. Ehhez is hozzá kell szokniuk. 

Az állatokat úgy kell nevelnünk, hogy boldogok legyenek, ezért teremtünk mennyországi körülményeket és ezért ragaszkodunk az extenzív és lehetőleg nagy területen lévő külső tartáshoz. Amikor pedig eljön az idő, akkor kíméletesen kell levágni őket, és áldást kell mondanunk azért amiért feláldozták az életüket a mi jólétünkért. Nem viccelek. Az állataink ugyanis a mi szívünkhöz is közel állnak. Értelmet kell abban látni és meg is kell tisztelni őket azért amiért ha eljön az idő, megöljük és megesszük őket.   

Az építkezés kellős közepén feleségem elültette a féltve dédelgetett palántáit.

Majd egy kis idő elteltével egy kicsit odébb ültette azokat, mivel a gépek nem tudtak bejönni. Mindezt júniusban. A falusiak csóválták a fejüket: Ebből nem lesz már semmi!!

Aztán lett. Őszig leszedtünk erről a pár palántáról vagy 100 kg paradicsomot, 100 kg cukkinit. Persze közben mindenkit halálba kergetett a holdnaptárral, meg a speckó locsolási szabályaival.

Félelmetesen jó paradicsom konzerv és cukkini lecsó lett belőle!!!

 (Mivel mindez nyáron volt, most meg november van, sajnos nem tudok jobb fotókat előásni!)

 

Kettő van. Jó fejek, de a kertes-házas városi kutyák elkényeztetett élete után nem tudnak még mit kezdeni a vidéki dolgos hétköznapokkal. A korábbi 1000 nm-es telek helyett most 1,5 hektár, azaz 15.000 nm a területük. A collie (skót juhász) régi családtag, nagyon tanulékony, emberbarát. Kiváló ösztönei vannak és védi a falka területét.  A másik a kuvasz- bernipásztor keverék, kis kajla, egy évesen már kb. 65 kg!!

Néha a halálba kergetnek annyi gond van velük.

Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, amelyben egy kisérletet végztek arról hogy a városban felnőtt pásztorkutyákban megvan-e a terelő ösztön. A kísérlet során border collie kutyust kivétték a városból és betették egy juhnyáj közepére. A kísérlet sikerült, a kutya pár perc alatt terelni kezdte a nyájat.

Nos, ezt a kísérletet elvégeztük mi is még a korábbi telkünkön, de nem egészen úgy sikerült mint a spektrumon látott filmben. A kutya ugyan kontaktusba került a báránnyal a területünkön, de a bárány kergette a kutyát és nem fordítva!!!

Ezek után a jelenünkben a tyúkok egy részét kellett a kutya szájából kiszedni (ja, nem mondtam vannak tyúkjaink!). A malacok közé is ha bemennének, balhé lenne!! (ja, nem mondtam vannak malacaink!!).

Komolyan, itt vidéken más az élet, itt egy kutyának feladata van. Csak úgy lehet az életünk része, hogy ellátja a feladatát, őrzi a falkát. A városi rest életnek vége van. Nagyon szeretjük őket, de én személy szerint nem tudok néha mit kezdeni a helyzettel, ahelyett, hogy segítenének, inkább attól kell félni, hogy kárt okoznak. Egyel több keresztet vettünk így magunkra. Valahogyan biztosan megoldódik.....