Persze nincs ebben semmi különleges, a disznók meghaltak (nem maguktól), feldolgoztuk és azóta meg is ettük őket. Nem nagy ügy. Ami miatt mégis óvatos vagyok, hogy a vidéki romantika a háborítatlanul csillagos égen, a madárcsicsergésen és a pártalan naplementéken felül  mást is jelent. Mondjuk egy jól vagy rosszul megnyúzott malacpofát, kiomló beleket, egy állat utóéletét amelyben sok-sok vér van. Persze ez utóbbi nagy részben a hagymás sült vérbe került, de azért értitek amit mondani akarok nem?

Azt szeretném, hogy aki a naplementés romantikánál akar maradni, az ne olvassa el a következő posztot. Miért nem? Azért, mert egy kicsit naturalista módon lesz tálalva. Nem veszélyes, nem forgattam horror filmet egy disznóvágásból, de azért mégis.

Szégyen vagy sem, de a tavasz megérkeztével annyi dolgom volt, hogy eszembe sem jutott a gép elé ülni. Hiába, a parasztélet kemény életforma, a romantikán túl dolgos hétköznapok és ugyanilyen dolgos hétvégék vannak (ezt értsd úgy, hogy tavasztól egészen decemberig nincs egy szabad hétvégénk sem).

Mindezek mellett még van egy sok elfoglaltságot és odafigyelést igénylő budapesti munkám (160 km távolságra), 3 gyermekünk, egy félbemaradt építkezésünk, egy még vissza nem fizetett CHF hitelünk, ja és még jött idén 129 új állat és még jön 125, meg születni fog 60 új malac, kézzel művelünk 1 hektár zöldséget .... úristen mibe fogtunk???

Csak viccelek.

A világ legszebb falujában lakunk, a gyerekek soha nem voltak boldogabbak, kitűnően tanulnak, az állatok jól érzik magukat, már esszük az idei zöldségtermést, mi is jól érezzük magunkat, szóval szép az élet.

Sokat akarok mesélni, volt itt minden, disznóvágás, füstölő iskola, az első saját kecskesajt, beindultak a zöldségek, jött rengeteg új baba állat, úgyhogy fogok írni, van miről. Mára viszont csak egy pár  képpel készültem kedvcsinálóként.

Üdv

Fekete-Bárány

Saját spenót!!!

Első saját zöldségek /2012

Nő a sali a fóliában

Krumpli a földben- de ez egy hosszabb sztori lesz

Ez pedig az árpa ami a malacoké lesz

 Nagyszerű fesztiválok vannak ilyenkor télen- tavasszal. Látszik, hogy ébredezik valami. Ébredezik az a tudat, hogy nem kell mindent megenni, amit meg akarnak etetni velünk. Ébredezik az a tudat, hogy lehet másképpen élni. Sokan keresik az egészséges élelmiszereket - uram bocsássa meg - nem csak az egészségük miatt, hanem azért is mert a kézműves élelmiszerek, az organikus vagy bio termeléssel előállított alapanyagok egyszerűen finomabbak, élvezetesebb a fogyasztásuk mint az a sok ipari vacak amit a boltokban lehet kapni. 

A trend (évtizedek negatív spirálja után megfordulva) igen kedvező, sokan keresik az ehető termékeket. Igen, azt mondom ehető, mert a műanyag az nem ehető. Az ipari vegyszer sem ehető. Meg lehet ugyan enni, de nem szabadna. A sok ipari szemétre inkább azt kéne ráírni, hogy "emberi fogyasztásra nem alkalmas". Túltartósítás, mesterséges adalék anyagok (ezek vegyszerek!!!), rovarirtószer és műtrágya maradványok, génkezelt alapanyagok, újrahasznosított melléktermékek, stb.

Elképesztő, hogy a modern élelmiszer technológia milyen hazugságok árán mit etet meg velünk (erről majd írni fogunk).

A trend tehát kedvező fordulatot vett, kialakult egy réteg aki fogékony a rendes élelmiszerekre, aki keresi az igazi ízeket, aki hajlandó többet tenni azért (többet utazni, többet utánajárni), hogy elérje a termelőket, felfedezzen új termékeket.

Az ébredező tudat  megtestesítői tehát azok a manapság elképesztően sikeres fesztiválok- vásárok, ahol ezeket a termékeket a termelők felhozzák a városba és bemutatják a közönségnek. Az egyik személyes kedvencem a Mangalica Fesztivál, amely idén zord időben, hidegben és hóesésben lett megtartva, mégis tele lett a Szabadság tér (vagy hogy a fenében is hívják éppen most). Vidékről gyakorlatilag lehetetlen volt feljutni, az autópályák járhatatlanok voltak, az M7-en úgy jöttünk 80 km-ert, hogy 15-20 cm szűz hó volt, 3 óra alatt egyetlen kotróval sem találkoztunk. Szerencsésen felértünk és örömmel kóstolgattunk végig mindent amit csak lehetett.

Csendes telünk volt, kevés hóval, rövid hideggel, de nagy szélviharokkal. Majdnem minden héten hetente 3-4 alkalommal tettem meg a Budapest- Balatonhenye útvonalat (oda-vissza 320 km), többnyire sötétben, korán reggel vagy késő este. Kemény volt, de azért ki lehetett bírni. A komp sokáig járt, még akkor is, amikor a Balaton gyakorlatilag teljesen be volt fagyva. Karácsony környékén volt egyedül komoly gond a hóátfúvásokkal, Veszprém és Tapolca között jöttünk úgy (három gyerekkel), hogy nem tudtuk meddig tudunk eljutni. Egy-egy szakaszon 30-50 cm hóban gázoltunk.