Persze nincs ebben semmi különleges, a disznók meghaltak (nem maguktól), feldolgoztuk és azóta meg is ettük őket. Nem nagy ügy. Ami miatt mégis óvatos vagyok, hogy a vidéki romantika a háborítatlanul csillagos égen, a madárcsicsergésen és a pártalan naplementéken felül  mást is jelent. Mondjuk egy jól vagy rosszul megnyúzott malacpofát, kiomló beleket, egy állat utóéletét amelyben sok-sok vér van. Persze ez utóbbi nagy részben a hagymás sült vérbe került, de azért értitek amit mondani akarok nem?

Azt szeretném, hogy aki a naplementés romantikánál akar maradni, az ne olvassa el a következő posztot. Miért nem? Azért, mert egy kicsit naturalista módon lesz tálalva. Nem veszélyes, nem forgattam horror filmet egy disznóvágásból, de azért mégis.