Szégyen vagy sem, de a tavasz megérkeztével annyi dolgom volt, hogy eszembe sem jutott a gép elé ülni. Hiába, a parasztélet kemény életforma, a romantikán túl dolgos hétköznapok és ugyanilyen dolgos hétvégék vannak (ezt értsd úgy, hogy tavasztól egészen decemberig nincs egy szabad hétvégénk sem).
Mindezek mellett még van egy sok elfoglaltságot és odafigyelést igénylő budapesti munkám (160 km távolságra), 3 gyermekünk, egy félbemaradt építkezésünk, egy még vissza nem fizetett CHF hitelünk, ja és még jött idén 129 új állat és még jön 125, meg születni fog 60 új malac, kézzel művelünk 1 hektár zöldséget .... úristen mibe fogtunk???
Csak viccelek.
A világ legszebb falujában lakunk, a gyerekek soha nem voltak boldogabbak, kitűnően tanulnak, az állatok jól érzik magukat, már esszük az idei zöldségtermést, mi is jól érezzük magunkat, szóval szép az élet.
Sokat akarok mesélni, volt itt minden, disznóvágás, füstölő iskola, az első saját kecskesajt, beindultak a zöldségek, jött rengeteg új baba állat, úgyhogy fogok írni, van miről. Mára viszont csak egy pár képpel készültem kedvcsinálóként.
Üdv
Fekete-Bárány
Saját spenót!!!
Első saját zöldségek /2012
Nő a sali a fóliában
Krumpli a földben- de ez egy hosszabb sztori lesz
Ez pedig az árpa ami a malacoké lesz
