Révfülöp csodás hely nyáron. Egy nagyon kicsi Balatonfüred.
Füred lenne az etalon? Igen, az elmúlt években füred csodálatos változáson ment keresztül egy elegáns, nyüzsgő, kultúrában-gasztronómiában gazdag nyaralóváros lett és végképp bebizonyította, hogy a Balaton fővárosa.
Eltökélt és szorgalmas emberek Révfülöpön nyáron megvalósítják ugyanezt a változást, legalábbis a mólon pezsgő élet van, este 2-3 párhuzamos koncerttel, kiváló fagyival (óhh, az a levendulás fagylalt!!!), badacsonyi borászokkal, rádióval tévével, fantasztikus hangulattal.
Mi persze nyáron nem jutunk le soha, de a kivétel erősíti a szabályt, egy este ledobtuk a láncot és lementünk egy pohár bort meginni. Fantasztikus este volt, Farkas Zoli gitározott a mólon, Skizo mesélt a borászok életéről (és közben töltögette a poharamat), a gyerekek élvezték a fagyit és az esti kimaradást.
Szóljon hát a blues!! (a minőségért elnézést kérek csak az iphone volt nálam)
A méltatlanul mellőzött zöldségek egyike. Csak azt tudjuk róla, hogy cukrozva, nátrium benzoláttal savanyúként lehet kapni a piacon.
DE EZZEL SZEMBEN!!!!
Fenomenális, fantasztikus, elképesztően finom és sokoldalú zöldség!!! Zsengén, fiatalon főzni lehet és vékonyan pucolva megenni. Vagy nyersen megpucolni, felkockázni és sütőben krumpli mellett kisütni. Vagy fóliában héjában megsütni.
A levele nyersen salátába kiváló (mármint belekeverni vegyes zöldsalátába, mivel önállóan túl keserű), a szára szintén főzhető, roppanós lesz mint a spárgaszár.
Sajnos nekünk az új vetésből is már csak pár darab van, idén már nem tudunk adni senkinek, de tavasszal biztosan lesz újra.
Baráti körben gyakran hangoztatott kijelentés, hogy szép-szép ahol és ahogyan élünk, de mi lesz a gyerekekkel?
Ilyenkor hitetlenkedve fogadják elbeszélésünket, hogy miszerint amikor kerestük a helyünket, jártuk a falvakat (több mint egy évig heti rendszerességgel), akkor maga a kiválasztott iskola volt az origo, az igazodási pont. A tihanyi - akkor még önkormányzati- iskola olyannyira megtetszett nekünk, hogy abban biztosak voltunk, hogy ide fognak járni a gyerekek. Már csak egy szép falut kellett találni a közelben (megfizethető árakkal).
Nem tudom most ecsetelni a pedagógusok példamutató munkáját és hozzáállását, a kiscsoportok előnyeit, a gyermeki közösség olyan mértékű működését ami osztályok (évfolyamok) határait dönti le, legyen csak elég a legkevésbé fontos de a legjobban érzékeltethető tény, maga a helyszín.
Szegény gyermekeim (Sára és Ricsi) a tihanyi belső tó partján üldögélnek az osztályteremben. Tegnap osztályfőnöki órán elmentek fürdeni a Balatonba. Néha kirándulnak a hegyekben, reméljük nemsokára beindul (a régebben már működött) vitorlásoktatás. Ja, és el ne felejtsem, idén átvették a Bencések az iskolát. Soroljam még?
Inkább elmondom és megmutatom, hogy szegény sorsú Hanna, milyen óvodába került. Egy Tihany tetején lévő kastélyba, ahol medence van az udvarban, pazar kilátás a Balatonra, a szomszéd épületben egy szuper kézműves fagyizó. Mondjam tovább? Meséljek az új óvonénikről akik ölelgetik és csókolgatják a gyermeket, akiből egy nap alatt eltűnt a jelentős stressz, az izgalom az új közösség az új helyszín, anya távolsága és még ki tudja mi miatt?
Szerintem jó helyen vannak, nem is lehetnének jobb helyen, nemde?