Sokat dolgozunk, fáradtak vagyunk. De a fizikai fáradság semmi ahhoz a mentális leterheléshez képest ami a mezőgazdaságban jelen lévő napi kiszámíthatatlanságot jelenti. A fagy elviszi a palántákat, egy nap alatt romlik el a villanypásztor (és szaladnak széjjel az állatok) valamint az öntözőrendszer (a legnagyobb aszály közepén). A csirke átszökik a malacokhoz akik megeszik, a róka, nyest, görény és még ki tudja milyen állat bejön nappal és letépi a lúd fejét.... napi havária helyzet van itt kérem bőséggel.
És akkor itt van nekünk Gyula, a példás kan, akit külön tortúra alapján vásároltunk drága pénzért. A sztorit nem mesélem el, legyen elég annyi, hogy tiszteletreméltó, idősb urakkal ordibáltam egy napon keresztül, volt itt már minden, egymás lehazudtolása, elegem van, holnap eladom az összes disznót, egész éjszaka nem aludtam az idegességtől stb., stb. Aki ismer közelről az tudja, hogy az előző mondatban leírtak nem jellemzők rám, így el lehet képzelni milyen stressz volt ami kihozta belőlem e mélyen szunnyadó fenevadat (bárányból farkas?).
Gyula megérkezett (130.000,- Ft+Áfa+ 1000 km utaztatás), újabb telefonok, kölcsönös bocsánatkérések, örülünk, hogy itt van. Két hét pihenés (Gyulának), majd jöhet a kánaán. Összezártuk tíz kiéhezett csajjal, legyen hát meg a nász. Tankönyvi alapképlet, hogy a sertés három hónap, három hét, három napig vemhes, ezért néztük, mikor melyik feleségére megy rá, összeszámoltuk, hogy kb. 60 kismalacunk lesz, és vártuk a kiszámolt első időpontot.
Ami augusztus 24-én lejárt. Malacok sehol. Az anyák egy része nem is tűnik vemhesnek. Újabb havária helyzet, újabb stressz. A kismalacokra nagyon-nagy szükségünk van, jövőre kellenek a hízók, valamint a gazdálkodás egyévi veszteségeit egy részben a malacok eladásával tudtuk volna fedezni.
A kétségbeesés szélén állunk és várunk.
Drukkoljatok nekünk....!!
