Tavasszal mindenki megőrül a medvehagymáért, persze nem ok nélkül, de ilyenkor (nagy disznózások és hús zabálások után) ki van éhezve a szervezetünk a zöldre, így örülnünk kell mindennek amit a természet ad és ez ne csak a medvehagyma legyen. 

És a természet bőkezű, csak a lepusztított, az ipari élelmiszerekre és az uniformalizálásra, túltartósításra berendezkedett világunkban elfelejtünk lehajolni azért ami a lábunknál hever.

Mert ott hever bizony sok kincs. Személyes kedvencem a turbolya, ami hihetetlenül egzotikus zöldség (és egyben fűszer növény), általában vadon nagy mennyiségben megtalálható, a tavasz frissességét és ánizsosságával egy nagy adag mediterrán különlegességet hordoz magában.

Szóval emberek!! Ki a zöldbe, tessék turbolyát gyűjteni és végre igazi, egészséges, természetes zöldet fogyasztani, az áruházakban kapható szuper tartós zöldségnek látszó tárgyak helyett!! 

Mindemellett fontos megemlíteni, hogy a medvehagymához hasonlóan ennek is megvan a gonosz párja (medvehagyma-harangvirág), ez pedig a bürök. Gyakorlatilag ugyanúgy néz ki a levele, viszont súlyosan mérgező. Történelmi nevezetessége Szókratész ókori bölcselő kivégzéséhez kapcsolódik, akit olyképpen ítéltek halálra, hogy bürökfőzettel telt méregpoharat kellett kiinnia. Ismerve a bürökhalált megelőző kínok leírását, a filozófusnak nem lehetett könnyű vég­tusája. Nagyon fontos erre odafigyelni, mivel a bürök igen agresszív gyomnövény és nagyon sok helyen, nagy mennyiségben fordul elő, levelei csaknem megegyeznek a turbolyával, és nagyon hasonlítanak a petrezselyemre.

Mit kell tenni tehát? (Vegyetek egy növényhatározót...), de alapvető különbség, hogy a büröknek rossz, vagy semleges illata van (meg kell dörzsölni és a szakirodalom szerint döglött egérszaga van), a turbolya ellenben igen jó illatú, ánizsos.

A turbolyának a levelét fogyasztjuk, célszerű virágzás előtt leszedni és frissen felhasználni, salátafélének, vagy fűszerezésre. Mi fűszerként úgy használjuk, hogy nem nagyon hőkezeljük, tehát a forró ételbe a tálalás előtt közvetlenül (nagyobb darabokra vágva) belekeverjük. Ha tippeket kellene adnom, akkor levesekbe érdekes ízt visz, de készítünk belőle tészta szószokat vagy adjuk rizottóhoz is (turbolyás omlett?).

Akaratlanul termesztjük is mivel nő a kertünkben magától, illetve szedjük az erdőben és ilyen finomságokat készítünk belőle:

Vargányás pirítós turbolyával, újhagymával

Friss mángold saláta turbolyával.

 Így néz ki a turbolya:

Éjjel visszanéztem elég sok posztot és az arra érkező kommenteket. Furcsa dolog látni, hogy a blog indulása óta mennyi minden történt, mennyi minden nem úgy történt és a véleményünk, világnézetünk, illetve ezek változásai milyen görbét rajzoltak ki. Erre jó egy napló, szembesül az ember a saját korábbi gondolataival?

Szóval most lesz három éve, hogy megvettük a házunkat, pár hónap múlva három éve, hogy ide költöztünk. Lelkesek voltunk, tele voltunk ötletekkel, tervekkel, határtalan jó szándékkal. Aztán szembesültünk azzal, hogy egy csomó dolog nem úgy van, mint azt mi gondoltuk. Naivitás, tapasztalatok hiánya, némi önteltség.....mindenesetre tanulásnak jó volt a három év. Most nem akarok a szakmai tévedésekről, a kapott rossz tanácsokról beszélni - az majd megér egy külön posztot - legyen elég annyi, hogy a legjobb recept: olvass el mindent, kérjél tanácsot, halgass figyelmesen minden véleményt, döntsd el, hogy hogyan csinálod ééééés: Készülj fel rá, hogy nincsenek tuti receptek. Van egy saját helyzeted (föld, éghajlat, stb.), a saját technológiai lehetőségeid és a saját technológiai akaratod, ki kell próbálni amit a legjobbnak hiszel, fel kell készülni arra, hogy akár évekig egyáltalán nem fog működni, és a tapasztalatok alapján meg kell találnod a saját utadat.   

De ma nem erről akarok írni. Ma azt akarom elmondani, hogy bármit is szűrtetek le a korábbi bejegyzéseimből, tudnotok kell, hogy Balatonhenye nagyon jó hely!!  Sokat gondolkoztunk ezen az elmúlt időben és bár az élet nagy varázsló és velünk is sok minden történhet még a jövőben, de azt gondoljuk, hogy Henye egy csodaszép falu, elég sok kiaknázatlan lehetőséggel és azt is gondoljuk, hogy jó itt lakni. A beilleszkedésünk nem igazán úgy sikerült mint szerettük volna, de a dolgok majd a helyükre kerülnek. Segíteni akartunk sok mindenkin (mint ahogyan a blog bevezetőjében is megfogalmaztuk), de az élet úgy hozta, hogy most a falu problémái helyett a saját problémáinkkal kell foglalkoznunk. Persze most is vannak jól működő kapcsolatok, vannak emberek, családok, barátaink akik tudják, hogy számíthatnak ránk ha szükségük van rá és mi is számíthatunk rájuk. És persze vannak emberek akik mogorván félrefordulnak ha köszönünk az utcán, de ez igazából nem számít. Azért írom ezt le, mert úgy tűnhet az írásaimból, hogy itt csak rossz emberek laknak akik csak az egymással való kibabrálással törődnek.

Nos, ez a falu ilyen szempontból olyan mint bármelyik másik. Van itt egy pár (szerencsére igen kevés) rosszindulatú irígy ember és nagyon-nagyon sok jóindulatú békés, aki örül a más örömének is. Vannak családok akik boldogulni szeretnének és ezért küzdenek igen sokat. Vannak fiatalok (idén is születnek babák hála istennek) akik több lehetőséget, jobb feltételeket érdemelnének. 

Szóval itt is van minden, irígy és önzetlen, békés és arrogáns, dolgos és lusta.

Ez van a ködös romantikán túl.

Arra jöttem rá, hogy nem kell ezen sokat rugózni. Aki fel akar jelenteni (az sokat áldogál a kerítés szélén és járatja a szemét)  annak bármit teszel akkor is csak azon jár majd az esze, hogy hol ártson. 

Aki meg normális, ahhoz lehet barátsággal fordulni és normális viszonyt kialakítani.

Mindkettővel együtt kell élni. 

Süt a nap, itt a tavasz, sportolunk a kertben, a kedvünk jó

Szomszéd Marika néni néha (gyakran) meglep a kedvencemmel, hajtogatott káposztással

Dolgozik a hatéves a tavaszi napsütésben...

Indul a szezon!!

Bocsánat, régen nem írtam, sok a dolog, levegőt venni sincs időm...

Szóval:

- Elhatároztuk az állománycsökkentést, ennek érdekében két hetente két süldőt levágunk. Csökkentjük az anya létszámot is, egyszerűen ők már három évesek, el kell kezdeni selejtezni, aki nem jól szül az megy a vágóhídra. Mi lett ennek az eredménye? Kiváló minőségű hús mindkét csoportból, a süldőké olyan puha, lágy, mint egy borjú hús, a három éves állat pedig olyan márványos mint egy prime húsmarha legjobb részei, az ízük pedig elképesztő!! Szállítottam a Zónának, a Mészárszéknek, Roseinsteinnek és még egy pár jónevű top étteremnek.

Viszont az állomány csökkentése felemásra sikerült, időközben született még öt kismalac (négy maradt belőlük) és még két anya utolsó időszakos vemhes. Az állomány tehát nem akar csökkenni.

- Jó hír, hogy idén február végén megérkezett az első feljelentésünk és az ezt követő hatósági ellenőrzések. Mi a jó hír ebben? Már február vége van, és csak egyszer jelentettek fel? Mi van már Bástya elvtársat nem akarja senki meggyilkolni? Tehát eddig jó az átlagunk, két hónap/egy feljelentés. Lassan kezdődik a szezon mindenkinek és ettől fogva nem nagyon jelentgetnek, mindenki elfoglalja magát a saját dolgával. Azt azért megjegyezném, hogy a mostani esetnek az a pikantériája, hogy azt mondták, legyek felkészülve, mert a rendőrség fog jönni! Miért is? Elkövettem valamit ami szabálysértés vagy bűncselekmény? Nem baj - ÉRTED?- A RENDŐRSÉG FOG JÖNNI!!!

Mindezt azért (állítólag) mert sok a víz a területünkön és a malacok 10.000 nm-es kifutója (ami a szabályokat - nem vicc- ötszázszorosan teljesíti túl) egy részben víz alatt áll. Az állat pedig nem hülye, ha nem akar a vízbe menni (akar) akkor nem megy, marad a száraz területen.

NEM BAJ A RENDŐRSÉG FOG JÖNNI ÉRTED?

Szintén jó hír, hogy bár rosszul esett a fenti eset, de már nem annyira mint régen. Mondjuk úgy, hogy hozzászoktunk. Persze kérdezik sokan, hogy miért hagyjuk, miért nem vesszük fel a kesztyűt. Miért nem jelentgetünk mi is fel másokat. Azért mert nem és kész. Elfoglaljuk magunkat a saját dolgunkkal és nem szólunk bele a máséba. Azt hiszem, hogy a nagy feljelentgetőknek is megvan a maguk lelki világa ami szerencsére nem egyezik a miénkkel. A mi dolgunk tehát az, hogy betartsuk a szabályokat és ha jön a hatóság akkor igazoljuk ezt. Ezzel vesszük fel a kesztyűt nem mással.

- Szóval itt a tavasz, befűtöttük a biofűtéssel (lótrágya) a palántázót, bekerültek csíráztatásra a korai burgonyák, bekerülnek a palántázóládákba a magok. Lassan épülnek a fóliasátraink is. A kedvünk jó, lelkesedésünk van, nem gondolunk a tavalyi katasztrófális évre. Idén a MonJardin!- Domonyai András jóvoltából kaptunk sok igazán különleges világfajta növény magját, úgyhogy sok érdekesség fog születni. Az általam végtelenül tisztelt Dr. Polgár Zsolt úr és kedves kollégája Alíz főnökasszony a keszthelyi egyetem burgonyakutatójából pedig tavaly megleptek minket és felhívtak, hogy látva szenvedéseinket szeretnének segíteni rajtunk a jövő évi vetésnél, csak nehogy abbahagyjuk. Így a korábbi együttműködésünk egy magasabb szintre lépett és egyrészről kaptunk (kapunk) új fajtákat, kapunk igen jelentős kedvezményeket, másrészről megpróbálunk elindítani a budapesti gasztro szak-réteg (séfek, bloggerek, stb.) bevonásával egy tesztelő, ismeretterjesztő programot amelynek az a célja, hogy a burgonyakutató fantasztikus fajtáit jobban kategórizálni tudjuk a felhasználás szempontjából és ezáltal közelebb is hozzuk a fogyasztókhoz.

Na mára ennyi... 

Ja és Világevő jóvoltából voltunk a Mokkában (csak sejtem, hogy ez mi, mivel nincs tévénk..)

 Testükkel védik a napozás közben a kicsiket

Áttelelt a mángold

Készül a biofűtés

 Taposi kell!!

A jól megérdemelt pihenő

 Valami már kidugta a fejét… az első kör palántát megint elvitte a fagy, mivel későn tudtunk felmenni a hegyre trágyáért, így fűtetlen sátorban próbálkoztunk.

Így néz ki egy igazi mangalica karaj. Pókhálószerűen átszőtt zsírszövet a húson belül.

Nem túl jó a kép, de szerintem látszik a lényeg.

Levágtuk az egyik mangalicát, feldolgoztuk főleg magunknak és a családnak. Másnap vettem egy nagy darabot a karajból, szokásomhoz híven lehártyáztam és egy centi vastag szeletekre vágtam. És ekkor követtem el egy nagy hibát. A rossz szokásaink rabjai vagyunk, úgyhogy vettem a klopfolót és......arra jöttem rá, hogy a hús olyan puha, olyan porhanyós, hogy a kis klopfolót csak a saját súlya vezette, nem kellett "kalapálnom". A husi kiterült, szinte elolvadt a bevatkozástól. Az így létrejött medalion-okat kevés forró mangalica zsírban öntött vas serpenyőben megsütöttem (egyik oldal, másik oldal és már kész is), csak só és frissen örőlt bors került ár. Az egész család lelkendezett, hogy ilyen finomat még nem ettek életükben.

Éreztem, hogy valami nem jó, a hús ahhoz képest, hogy nyersen olyan volt mint a vaj, meglehetősen felkeményedett sütéskor. Nem volt rossz, de olyan sem, mint amire vártam, az íze különleges volt, de az állaga...

Szóval maradt egy nagy darab másnapra. Újra kezdtem, hártyázás, egy centi vastag darabok, só, bors és most a klopfolás kimaradt. Gyerekek ülnek az asztalnál, egyik oldal, másik oldal, már kerül a tányérra...

És csodálatos!!! Nagyszerű íz, állaga mint egy jó steak, omlik a szádban, kívül pörcös, belül szaftos- egyszóval bekövetkezett amire vártam, a mangalica élmény.  

Ez pedig a papszelet, ebből lesz a legjobb konfitált császár

Készül a hurkatöltelék

Most a combhús is megy a kolbászba