A korai meleg miatt jól indult a szezon, persze nem tudom, hogy lesz-e ennek böjtje, sok lesz-e az áttelelt kártevő.
Mindenesetre épülnek a fóliasátrak, egyik a másik után, pár száz palánta már kint is van. Volt némi szakmai vitánk a fóliázással kapcsolatban - a probléma azzal van, hogy a fagyveszély elmúltával (május közepe) le szeretnénk bontani a sátrakat és engedni a növényeknek, hogy becsületes szántóföldi zöldségként minél több természetes áldást kapjanak, valódi napsütést, szelet, esővizet. Tehát nem fóliás zöldséget termelünk, nem primőrözünk, hanem csak tavasszal és ősszel meghosszabbítjuk a szezont. A gond tehát az a sok munka és még több költség ami a fólia állandó építésével és bontásával jár (6.000 nm fólia!!), valószínüleg maga a sátor anyag évente megsemmisül a mozgatástól, ez pedig milliós költséggel jár.
Update!! Nálunk járt szeretve tisztelt Matyi bácsi (Nemes Mátyás), meg is aludt egy éjszakát, úgyhogy majdmódosítanunk kell a terveinket gyökerestül...kaptunk egy kis eligazítást!
A fagyveszély miatt rohangálunk mint pók a falon, próbálunk fűteni (ma-holnap telihold, úgyhogy jön a fagy!!)és nagyon reméljük, hogy nem lesz baja a kiültetett 500 tő paradicsomnak.
A palántázóban 6-7.000 lényegében kész palánta várja a sorsát, a földön már hajt a borsó és a tavaszi hagyma, a földben van a korai burgonya és egy pár fajta cukkini, a héten jön a többi krumpli elrakása.
Tehát elindult a szezon, költjük a pénzt, dolgozunk, jönnek az ilyenkor szokásos munkaerő problémák, a mérhetetlenül sok adminisztráció, rohangálás a gépesek után, és a többi. és a többi...
Azért foglalkozzunk a bulvárral is:
Lívia átteleltetett egy pár növényt fátyolfólia alatt, így most kiváló minőségű újhagymánk és mángoldunk van amit a napokban már fel kell szedni. Bement egy szomszédos falu közértjébe és megkérdezte a tulajdonost, hogy nincs-e kedve átvenni valamennyi hagymát (a vevői nekünk is panaszkodnak, hogy sosincs rendes zöldsége, főleg hagymája..), a válasz az volt, hogy ő fél az ellenőrzésektől és számla nélkül nem vesz semmit. Lívia mondta, hogy mindig ad számlát ez nem gond. Válasz:
- Asszonyom, nem érti, hogy nem akarok magától venni semmit? Különben is mindig egy zöldségkereskedőtől vásárolok a nagybanin, ha őt cserben hagyom akkor majd maga hoz nekem télen banánt?
2014 Magyarország, vidéki kis falu.
Miért is csodálkozunk, hogy nem nagyon akar senki termelni semmit? Félreértés ne essék, ez a sztori nem Henyén történt és azon kívül, hogy elszomorítónak tartom az esetet nincs más hatása ránk, legfeljebb abban a faluban élőkre jelent ez az elszalasztott lehetőség terhet. Nekik kéne összefogni és rábírni a helyi boltost, hogy a helyben termelt zöldség legyen a bolt polcain amit akár mi, akár más helyi termel meg...
A sztorinak van még folytatása, de nem akarom jobban cizellálni, úgyhogy mondjuk azt, hogy ez történt itt valahol, de történhetett volna bárhol hazánkban.
