Helyi termelői PIACOK

Amint a jogalkotó a kistermelői státusszal - nagyon helyesen - gondoskodott arról, hogy Józsi bácsi is készíthessen kolbászt és lekvárt anélkül, hogy drága üzemet kellene építenie, úgy arról is gondoskodott, hogy ne a Lehel téri piac felügyelőjén múljon, hogy kap-e asztalt az őstermelő és el tudja-e adni a termékét vagy sem. Ez az un. helyi termelői piac rendelet. 

Normál esetben egy piac üzemeltetésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint egy bevásárlóközpontra, szilárd aljzat, elkülönített beszállítói útvonalak, személyzeti wc és öltöző minden árusnak, zárt terű pormentes helyiségek, HCCP körülmények, stb. Ehhez képest aki helyi termelői piacot létesít, az a szabályok kb. 90%-a alól felmentést kap (!), azok csak egy minimális részét kell betartani. Cserébe az állam azt kéri, hogy ne kereskedői árut árusítsanak, hanem csak őstermelők, kistermelők, családi gazdálkodók árusítsák a SAJÁT terméküket, ezen belül is olyan termelők, akik a gazdaságuktól 30 km-re, vagy megyeszékhelyen vagy Budapesten jelennek meg a termékkel. Tehát helyi termelő (lsd. előbbi felsorolás szerinti definíció), saját termékkel, saját maga árusítja.

A valóság megdöbbentő. Mondhatnám Balkáni, de nem mondom mert megsértődnek a Balkánon.

(A kép illusztráció, arra az érdekes helyzetre utal, hogy a Hold utcai kistermelői piacon márciusban az őstermelő sárgadinnyét árult!!! MÁRCIUSBAN!!! SÁRGADINNYÉT!!!)

Évekig jártunk piacozni ilyen helyi termelői piacokra (a köznyelv tévesen bio piacnak hívja, pedig ahhoz aztán már végképp semmi közük nincsen). A minimális feltételek 1%-a sincs sok helyen megteremtve. Sok helyen nincs például rendes (kiépített, bemért) vízvételi hely, vagy van ahol van, de sokszor elzárják, mert fagyveszély vagy egyéb technikai probléma van. Sem az árus, sem a vendég nem tud wc-re menni sem kezet mosni (van ahol toi-toi van). A húst, sajtot a tűző napon hűtés nélkül a porban árulják, ugyanazzal a kézzel nyúlnak a pénzhez mint a termékhez. Volt olyan hely a hol a fejünk felett egy áram kábel volt kihúzva (hosszabító) amikor azt kérdeztük, hogy a végén azért van egy fí relé (ami megóvna minket az esőben egy áramütéstől) akkor azt a választ kaptuk, hogy a villanyszerelő 2 millió forintért csinálta volna meg az egész rendszert, de csak nem képzeli valaki is, hogy ennyi pénzt ki fog fizetni a piac üzemeltetője (azonnal elpakoltunk és eljöttünk). A hatóságok meg… a piac a helyi jegyző alá tartozik. a helyi önkormányzat abban érdekelt, hogy legyen turista látványosság, szóval melyik jegyző fog kimenni és ellenőrizni? Ja, hogy engedély sincs? Akkor meg mit is lehetne ellenőrizni? (gondolom azért a legutóbbi botulizmus mérgezéskor volt némi para, az egri székhelyű kistermelő nyáron itt is árult mint helyi termelő - azt hiszem van valami olyan a BTK-ban, hogy gondatlan veszélyeztetés, a jegyzői hivatal nem követi ezt el a mulasztásával amikor évekig csukva tartaj a szemét?)

Mondok egy számot ami a saját tapasztalati becslésem:

A helyi sztár piacokon van mondjuk 10 zöldséges. Ebből 7-nek nincs is földje. A maradék 3-ból egynek nincs semmi a földjében. A maradék kettő meg ideje nagy részét azzal tölti, hogy magyarázza a vevőknek, hogy miért nincs májusban paradicsom és miért 300 forint a burgonya, a vevő meg elmegy oda ahol van áruválaszték és olcsóbb a krumpli. A helyi termelői piacokon már a látszat sem számít, beáll a kamion, reggel lepakolják a zöldséget, banánnal, naranccsal, olcsó krumplival. 

Gyerekkori barátaim mesélték nevetve, hogy nyáron abból keresnek sörpénz, hogy otthon (Pesten) lesültnek valamennyi süteményt (alapanyag a sarki közértből), elhozzák helyi termelői piacra (természetesen nem termelők még papíron sem), eladják sok pénzért, a kutya nem ellenőrzi őket, rossz esetben tejtermékkel, tojással dolgoznak, hűtés a szállítás során nincs és mivel engedély nincs, így utánkövethetőség sincs (nincs számla, nincs őstermelői igazolvány vagy bármi ami alapján meg lehet őket találni) azaz ha baj van akkor senki sem tudja kit kell keresni….

A probléma sokrétű. Míg az előző pontban részletezettek miatt többek között az a bajom, hogy piacot nyitottunk, a Nébih előírásai nyomán 3 db különálló (!!!) személyzeti wc és öltöző került kialakításra, külön egy vízvételi hely (+wc öltöző) a piacosoknak, és ezen kívül egy-egy külön helyiségben (4+3 személy részére) ki kellett építeni a vendég wc-ket. Ugyan nem volt előírás, de hús és sajt pultok zárt helyiségben kerültek kialakításra, minden elektromos rendszer biztonságos, stb. Nos, mekkora hátrányból indulunk, hogy több tízmillió forintból megépítettük amit a törvény előír? Lúzerség, igaz? Inkább sumákolni kellett volna, megspórolni ezt az összeget és engedély nélkül csinálni mindent? Miért, lenne ennek bármi következménye? (a kérdések természetesen cinikusak és költőiek). 

Mi a bajom a helyi termelői piacokkal? Az, hogy elvileg azt a célt szolgálják, hogy segítsék a kistermelőket. Elvileg ez lenne az ipari zöldség, tej és hústermékek ellenpontja, a hely ahová azért mész, hogy valódi, egészséges dolgokat tudjál venni. A valóságban ezek a piacok csak és kizárólag a piac tulajdonosának érdekét képviselik, töménytelen mennyiségű hamis árust és csalárd terméket zúdítva a fogyasztókra. Még ez ellen sem mondhatnék sokat, hiszen hülyének lenne alkotmányos jog, aki műanyagot és vegyszert akar enni azt nem akarom lebeszélni erről. Azonban ezek a piacok és ezek az árusok azt az ígéretet hordozzák, azokat a jogszabályokat használják ki elvtelenül, azt hazudják a fogyasztóknak, hogy ők becsületes kistermelők, becsületes áruval.

Ki ennek a károsultja? Elsősorban a fogyasztó. Az, aki elmegy a piacra, elhiszi amit mondanak neki és megveszi (sokszor drágábban) a Tesco-ból, a nagybaniról vagy isten tudja honnan származó árut. Másodsorban mi kistermelők, akik szomorúan és tétlenül nézzük, hogy a mi nevünkben hogyan tesznek tönkre minket.

Elmesélek egy történetet. Már 2012-ben elegünk lett a piacozásból, ezért egy évvel később tavasszal elhatároztuk, hogy létrehozunk egy valóban termelői piacot. Amikor ennek híre ment sokan jelentkeztek, többségüket ismertük is innen-onnan. Jött az a csirkés is, aki egy csirkés mobil elárusítóból árulta a husit a piacokon, ismertük jól, sokszor vásároltunk tőle otthonra. Minden alkalommal megkérdeztük: “Tiétek a csirke?”, a válasz mindig az volt, hogy persze a miénk.

Szóval bejelentkezik nálam telefonon, megbeszélünk egy időpontot. Megmutatom neki személyesen, vízvételi hely, személyzeti wc-öltöző, kiépített külső áram csatlakozók lebiztosítva. Bérleti díj lényegében nincs. Nagy az öröm, megbeszéljük a kezdést. Végezetül megkérem, hogy adjon egy időpontot amikor elmehetek hozzá megnézni az állatokat. Itt megakadunk, megáll a levegő is körölöttünk. Milyen állatokat? Hát a csirke állományt, amit árultok. De hát nekünk nincsenek állataink! Hogyhogy nincsenek, mindig kérdeztem, hogy tiétek-e, azt mondtátok, hogy igen. Persze a miénk, hentes boltjaink vannak, megvesszük a vágóhidon a szárnyast és onnantól a miénk.

Nem lett üzlet.

Azóta is kapom sorra a telefonokat zöldség, gyümölcs termelőktől, husosoktól, sajtosoktól. Tessék mondani mennyi a bérleti díj? Mondjuk 0, azaz nem kell fizetni. Ó, hát akkor én mindenképpen jönnék!! Szuper, kezdjük azzal, hogy elmennék megnézni a gazdaságot…….ITT MÁR VÁLASZ ÉS KÖSZÖNÉS NÉLKÜL MEGSZAKAD A VONAL.

Találd ki, milyen gyakran fordul ez elő?

Mondjuk 10-ből hányszor derül ki, hogy NEMTERMELŐVEL beszélgetek? Mondj egy számot!!!

….

….

Igen, kitaláltad!! 10-ből 10!!!!  

Mára megfogyatkoztunk, megtörtünk, esténként egymást hivogatjuk és a sikersztorik helyett napról-napra meséljük az újabb rémtörténeteket. Nem vesz tőled semmit a sztárhentes, de kiírja, hogy az áru név szerint tőled van? A kézműves élelmiszerfeldolgozó küld egy levelet, hogy sajnos már túl drága vagy neki és inkább megveszi a kistermelőnek mondott nagyüzemtől? Újabb és újabb márkanevek kerülnek forgalomba (manufaktúrák, családias gazdaságok) amelyek kolbászt, sajtot állítanak elő kistermelőként de állatot még a környékükön sem láttak? Chips, kóla és ipari trapista van az EU pénzből létrehozott helyi termék boltban? Hétköznapi történetek, minden napra jut egy.

Stílszerűen annyit mondanék befejezésül:

Volt és még most is van egy álmunk. Egy olyan világról, ahol minden faluban van kistermelői piac, ahol az ilyen piacokon valóban termelők árulnak. Egy olyan világról, ahol becsülete van a munkának, becsülete a tudásnak, tisztesség illeti a jó célokért történő nélkülözést. Egy olyan világról, ahol a termelő elismert és hasznos tagja a társadalomnak, ahol az ellenérték minimum az, hogy tisztességesen el tudja tartani a családját, felnevelni a gyerekeit. Sokan vagyunk termelők és fogyasztók akik hiszünk ebben, de sokkal többen vannak akik ellenünk dolgoznak, és végtelen sokan akiket ez a dolog hidegen hagy (mindaddig, amíg nem lesz valaki beteg a családban).

Reméljük, hogy még megérjük, hogy az álmunk teljesül…

Folyt. köv. (még egy rész lesz)