Tegnap elolvastam (sajnos) egy cikket amiben egy full vegyszeres helyi kistermelőről azt írták, hogy kétségkívül bio zöldségeket állít elő. Érted, kétségkívül!!! Kissé agresszíven feltettem a kérdést a facebookon, hogy erre megint miért van szükség? Válasz nem jött. Ennyit ér a munkánk, ennyit ér tanulni, küzdeni, pénzt és életerőt veszíteni éveken keresztül, fizetni a nébih, kamarai, bio ellenőrzési és egyéb számos díjakat (komolyan már azt sem tudom kinek miért fizetünk...), szenvedni az adminisztrációval, félni, rettegni minden rosszakarótól... tényleg azt mondtam már, hogy a héten jött egy kombájn és learatta 3 hektár búzánkat és hazavitte? Most komolyan, el lehet lopni 10 tonna búzát ilyen pofátlanul? 

Beszélgetésem egy piacon (vásárló szerepkörben): 

• Szép ez a krumpli milyen fajta? 
• Hát Rózsa!! 
• Kedvesem, nincs olyan, hogy Rózsa, legfeljebb rózsaszín, akkor tudja, hogy milyen törzskönyv szerinti fajta a termék amit árul? 
• Márpedig ez Rózsa krumpli.
• Ok, akkor legalább tudja, hogy mire jó? Sütni, főzni, tésztának?
• Ez mindenre jó!

Minden mindenre jó. Köszönjük, értjük, nekünk is feltünt, de igazából nem érdel bennünket, eddig is elvoltunk a rózsaszínű és a sárga krumplival, elvoltunk a mangalicának hazudott valamivel, a soha meg nem romló tartós zöldségekkel, eddig sem gondolkodtunk azon, hogy mi mire való… egyszerűen azt vettük amit el akartak adni nekünk, azt főztük belőle amit éppen akartunk…mondjuk a múltkor feltűnt, hogy milyen üres és íztelen a sült burgonya, gondoltuk, hogy vagy nem foglalkozunk ezzel, mert lehet, hogy rosszul emlékszünk és igazából soha nem volt ennek jobb íze, szebb tartása. Hiába, az ember öregszik, néha olyan dolgokra emlékszik amik igazából meg sem történtek, de ha mégis akkor sem. Mondjuk az sem történt meg, hogy nagyanyám konyhájában minden második vasárnap találkoztunk istennel, vagy legalábbis egy rövid időre bebocsájtást nyertünk valami földöntúli jó helyre. Nem kellett semmilyen rituálé, egyszerűen ott volt az asztalon a libazsírban sült krumpli, a frissen vágott csirkéből a rántott hús, valami saláta és még valami savanyúféle..az ilyenkor hangos nagy család egy-egy percre elhalkult, nem kellett szidni a rendszert és mesélni a munkahelyi (rém-)történeteket, kit érdekeltek ezek a kommunisták, kit érdekelt abban a percben bármi más mint az a krumpli… a gépies zaklatott rágás lassú és mosollyal kísért étkezéssé vált, néha egy-egy pillanatra be-be csukott szemmel kísérve. Rég volt tán igaz sem volt. Biztosan nem volt igaz, mert ha igaz lett volna, akkor most hangosan tiltakoznánk az ellen sok szemét ellen ami lemegy a torkunkon. Biztos nem volt igaz. Vagy csak igazából nem értjük és nem érdekel minket, hogy az isteni találkozásból hogyan jutottunk ebbe a bugyorba. 

Még Dante is forog a sírjában

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/az-igazi-kemeny-videki-elet-a-kodos-romantikan-tul/