A saláták idén jól sikerültek
A tyúkok területe idén igen zöld lett, gyönyörű lucernában gázolnak
A lila bazsalikom is várja a sorsát
Ahol az eper sorközbe hagyma lett ültetve, ott szebb is lett a termés
Így néz ki a borbár belül
Nem kell több rossz hír.. na jó mára még jut
Hír röviden: Most szombaton, azaz június 1.-én nem tudunk kinyitni. Várhatóan június 8 lesz a jó dátum.
És most hosszabban:
17 év vállalkozói pályafutás után azt szoktam mondani, hogy vállalkozni itthon olyan mint átmenni egy sűrű dzsungelen egy szál bozótvágóval. Tudjuk, hogy vannak kint veszélyek, de nem tudjuk pontosan honnan és milyen új meglepetés érkezik. Az elmúlt jópár év pedig még az igazán sokat próbált embereknek is mutat minden nap új dolgokat. Panaszkodjak? Minek, semmi sem működik.
Én most csak azt mondom el, hogy miért nem nyitottunk meg május 1.-én és miért nem nyitunk meg június 1.-én sem.
Kezdődik onnan, hogy az értelmes szakemberek (gépész, villanyszerelő, ács, stb.) jelentős része nincs az országban, aki meg ittmaradt az többszörösen túl van vállalva munkával. Persze ők sem találnak olyan munkatársakat, akik szezon elején (!!) hajlandóak délután 16 óra után is dolgozni, nem tartanak naponta két nagyon hosszú étkezési szünetet, hajlandóak néha hétvégén vagy ünnepnapon is tevékenykedni. Az eredmény, hogy a megrendelőknek térden állva kell könyörögni minden szakinak, majd el kell viselni, hogy kétnaponta eltűnnek, néha egy-egy órára előkerülnek, végeredményképpen az egy hetes munka másfél hónap alatt készül el.
Persze volt ennél viccesebb történet is, a hűtőgépszerelő kijött és egy óra hümmögés után annyit mondott: No, nekem nincs erre időm- és köszönés nélkül eltünt.
Ezen túl vagyunk. Jön a következő kör, személyzetet találni. Már egy könyvet tudnék megírni az ezzel kapcsolatos igen szines és izgalmas levelezésből, mások és saját tapasztalataimról. Végül is sok jelentkezőből ki lett választva egy szakács, aki hozta magával a másikat, majd az első munkanapjuk első perceiben együtt kisétáltak a kapun, még a ruháikat, személyes dolgaikat is hátrahagyták. Este záráskor úgy kellett rájuk szólni telefonon, hogy legalább a cuccaikat vigyék el. Miért mentek el? Fogalmam nincs, többször megkérdeztem tőlük, hogy minden rendben van-e és megnyugtatott a válaszuk. Persze jobb ez így hiszen az okozott kár így jelentősen kisebb.
Kedvenc filmemben (Bronxi mese) az öreg maffiózó elmagyarázza a fiatal tanítványának, hogy miért ne rohanjon azután a srác után aki tartozik neki pénzzel. Valahogy így:
"Látod tartozik neked 10 dollárral és mindig menekül előled mert nem akarja megadni. Ne idegeskedj. Kedveled őt? Nem? Végülis 10 dollárért megvetted, hogy ne kelljen egy olyan emberrel találkoznod soha akit ki nem állhatsz"
Szóval két rongy ember cserben hagyott - ne felejtsük el, hogy mindez nyitás előtt 3 nappal történt- de végül is jobb ez így. Kicsit csúszunk, van egy kis kárunk, bevételkiesés, a csapat rövidebb idő alatt kell, hogy betanuljon, ismét kell szakácsot keresni- DE a srácok megmentettek egy sokkal rosszabb helyzettől. Mert aki gerinctelen az inkább most okozzon kárt mint szezon közepén.
Mondjam tovább?
Kedd reggel 6 óra, állatorvos jön, 12 malacból kell vért vennie. A SZEMÜKBŐL.
El tudjátok képzelni, hogy milyen jó meló 40-50 kg-os malacokat kergetni egyesével, lefogni őket a vérvételhez, mindezt úgy, hogy senki ne sérüljön meg (ne harapjon le semmit a malac).
Jó hír, hogy mindenki életben maradt. A rossz az, hogy a reggeli hajkurászás közben megroppant a derekam-- két nap fekvés további két nap rendes munka nagy fájdalmak közepette.
Tovább is van mondjam még?
Minek panaszkodjak, hiszen itt a szezon, a termény a földben, a piac mindjárt kinyit...Minden rendben van, tesszük a dolgunkat és várjuk a nyarat.
Ilyet is tudunk
Tavaly készítettünk paradicsomvizet is. Mi a paradicsomvíz? A forrázott, hámozott paradicsom felkockázásra kerül, majd készül belőle egy főzet (csak egy forralással) són kívül nem kerül bele semmi (félreértések elkerülése végett- víz sem). A sűrű része lesz a konzerv, a hígabb maradék részből készül egy turmixolás után a paradicsomlé. A lének is két része van, hagyjuk ülepedni, a sűrűbbet tesszük el üvegbe, a hígabbat pedig paradicsomvíznek, amely kíváló gasztonómiai alapanyag, zöldségalaplevet, zöldséglevest, zseléket de akár édességet is lehet belőle csinálni.
Barátok
Barátok nélkül nincs jó élet. Persze nem tagadhatjuk le a ránk jellemzőket, az elmúlt évszázadokat, a kultúránkat, az éghajlatot ami alatt élünk, a genetikai kódjainkat. Tőlünk északabra hűvösebbek, zárkózóttabbak az emberek, délre meg nyitottabbak. Mi meg itt vagyunk középen, ebben a viharvert medencében ahol az elmúlt sok évszázadban átgázoltak, uralkodtak sokan, népek éltek együtt önkétesen és önkéntelenül. Egyszóval - valahogy így alakult - az életünk része a nyitottság mások felé, az emberi kapcsolatokra való igény. Szükségünk van barátokra és reméljük mi is hiányzunk sokaknak néha (ha már önkéntes örök számüzetésbe vonultunk).
De miket is beszélek, ez a poszt a barátságról szól. Azaz a barátainkról, azokról akik:
- Néha felhívnak minket ha már ilyen messze kerültünk egymástól, aggódnak értünk akkor is ha mi ritkán jelentkezünk. (Nem is tudjátok, hogy milyen ereje van egy-egy jó szónak, mennyit merítünk ezekből a hívásokból.)
- Akik kérés nélkül segítenek nekünk jó tanáccsal, kölcsönadott eszközökkel, vagy csak azzal amivel tudnak (pl: levágják ingyen és soron kívül a hajunkat)
- Akikhez tudunk fordulni ha bajba kerülünk, segítenek bármivel (akár - szégyen nem szégyen - gyorskölcsönnel is)
- Akik a disznóvágás vagy a befőzés során kérés nélkül jönnek messziről és beállnak segíteni (jöttetek a szomszédból, de Tolnából, Hevesből, Pest megyéből, dolgoztatok 10-12 órát keményen) csak azért, hogy valahogyan túléljük
- Akiket fel lehet hívni ha gond van, mert tudjuk, hogy számíthatunk rájuk, legyen szó az állatok evakuálásáról, elfogyott takarmányról, kiszabadult malacokról....
NÉLKÜLETEK NEM LENNÉNK SEHOL, KÖSZÖNJÜK ÉS ISMÉT CSAK MILLIÓSZOR KÖSZÖNJÜK!!!
Büszke vagyok arra, hogy ismerlek titeket és a barátaimnak mondhatlak benneteket