Itt vadkacsák láthatóak, pedig paradicsom palántáknak kellene lenniük

Megy a palántázás a fóliában

Szép lett a koriander

Ez meg egy speckó saláta, igen szép látvány!

Virágzik a zsálya is

Virágzik az eper, közötte szépen nő a hagyma

A mángold is magára talált

Fő a krumpli a malacoknak, utána szieszta a napon!!

Régen nem írtam, pedig szeretek írni a kedves naplómnak. Olyan ez mint egy terápia, az ember kibeszéli magából a dolgokat, csak így bizalmasan, hogy más meg ne tudja.

Szóval kedves naplóm, történt, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt hosszú ideig keresgéltünk míg találtunk egy jó állapotú de megfizethető hűtőautót. Kicsit öregecske, kicsit csúnyácska, de egy tulajdonosa volt a sok év alatt, és a szimpatikus úr biztosított arról, hogy folyamatosan szervizelték az öreg hölgyet.

Első utunk a Gellért szállodába vezetett a Balaton kiállításra ahol fényes nappal feltörték az autót, az összes zárat tönkretették és igen komoly zsákmánnyal távoztak: elvitték a túrabakancsomat, két ingemet, iratokat és egy munkás farmert. Az igazi kár a rongálás az autóban. Ez persze nem az öreg hölgy hibája- tudom én- hanem Budapest az aki nem akarja visszafogadni egy napra sem a hűtlent, azt aki elmenekült onnan és sokszor mondja, hogy mennyire nem szereti.

Következő napokban ismét feljöttem Pestre, az Egér úton álló helyzetben (a reggeli dugóban) a kocsi kigyulladt, a füst elöntötte a vezetőfülkét. Szerencsére a külső sávban álltam, le tudtam állítani a motort és kiugrani. A motor leállásával a tűz is kihunyt, így a fűben ülve vártam a segítséget. A vicc az, hogy tőlem 500 méterre van egy Citroen szakszervíz, akit felhívtam, de csak a harmadik hívásomra kapcsolták a szervizeseket. Ők nem értek rá, gyors visszahívást ígértek, de mivel ez nem történt meg egy óra alatt sem, így ismét én jelentkeztem. Kértem az úriembert, hogy vontassák be az autót és javítsák meg. Ez hétfő reggel 9 óra körül volt, a meglepő válasz szerint nincs olyan eszközük amivel az 500 méter vontatást meg tudják oldani és hívjak egy trélert, vitessem be az autómat, majd csütörtökön megnézik mi a baja!!! Ekkor még hétfő reggel volt. MI VAN? Szenvednek a kereskedők, nincs elég ügyfél, nem lehet ebből megélni?

Hívtam egy trélert, kerestem egy másik (nem Citroen) szervizt, bevittem és megjavították, nem is került nagyon sokba. Csak a sokk-ba.

Lapozzunk, következő napokban terveztünk krumplit és hagymát vetni. Ez egy komoly dolog, nagy tétel, a föld méretében, a költségekben és a várt eredményben egyaránt. Nagy izgalom, nagy felelősség. Mivel 3-4 hete még hóban álltunk, aztán egycsapásra bejött a nyár, a földek egy része víz alatt van, másik részén alul vizes, felül betonkeménységűre száradt. A talaj megfelelő előkészítése komoly problémákba ütközik, az agyagosabb részeken lehetetlen. A vetőanyag a raktárban, nem lehet tovább várni, a csírázott gumók és a vetőhagyma tönkremennek. Kézzel vetni ilyen körülmények mellett nem lehet ilyen mennyiséget. Google a barátom, találok egy ócskavasnak tűnő vetőgépet egy ismerős kereskedőnél, gyorsan felhívom, beszélünk, az ár elképesztő magas. Kérdezem miért, megsértődik. Másnap felhív, közli, hogy tévesen van fent a hirdetés, ez nem krumpli vető, hanem egy palántázógép, amin van egy krumplirakó feltét. Hoppá, így az ár már nagyon is jó, elkérem a tulaj számát, gyorsan beszélünk másnap be az autóba, irány Békéscsabán túl (!!!!), leérünk, valóban ütött- kopott, de működik!! Gyors alku, van még egy gép itt az udvarban, vigyék el azt is, odaadom vas árban--- hú ez egy burgonya kombájn (volt valaha), de jó lesz, de hogyan vigyük el? Mindegy is megalkuszunk, majd jövünk érte egyszer, irány haza a palántázóval. A rendőr éjfélkor megállít Almádiban, fél óra vizsgálat (azt hitte vasat lopunk), megyünk tovább, Füreden még egy ellenőrzés, ismét fél óra (hány kiló a gép, mennyit visz a futó), éjjel egy van mire hazaérünk, gyerünk aludni, holnap jönnek az asszonyok, rakjuk a krumplit.  

Mivel a talajviszonyok miatt szerettünk volna a rakással együtt talajlakó baktériummal oltott komposztlevet is kijuttatni, az első órában gondoltam összeszereljük a direkt erre a célra vett gigantikus összegbe kerülő vetéspermetezőt, amely (szivattyú része) azonban az első rossz mozdulatra kettétörik a kezünkben. Ott azon gondolkodtam, hogy agyvérzésben vagy infarktusban fogok inkább meghalni, de nem értem rá, így a rám várakozó 6-7 embert megkértem, hogy induljunk neki, az idő megy, permetezni nem fogunk de el kell tenni a növényeket a földbe. Mellékesen jegyzem meg, hogy a Bárányné miatt csak a holdnaptár szerint gazdálkodunk, így sem a nekünk segítők időbeosztása, sem egyéb jól felfogott érdekemből nem lehetett elnapolni a munkálatokat (szerettem volna még aznap is békében kapni vacsorát).

Mire kiértünk a földre lett vagy 11 óra, nekiláttunk, húztuk-toltuk, de pár óra után be kellett látni, hogy a körülmények nem teszik lehetővé, hogy a megfelelő életteret biztosítsuk a növényeknek, így le kellett fújni az egészet. Vissza haza, vetőanyag kipakol, emberek haza, marad a keserűséggel vegyes pánik, hogy most mi is lesz. Most nem írom le, de megoldottuk.

És végül, de nem utolsósorban: A kismalacok szépen megnőttek, ki kéne őket rakni az óvodából, de a véglegesnek szánt területük víz alatt áll, még most is kell hét mire eljutunk a kitelepítésig. Szóval a már jó húsban lévő állatok megunták a kis életteret és széttörték a kaput és mind kiszöktek a belső veteményeskertbe, oda, ahol különleges növényeket termelünk. Széttúrtak mindent amire volt idejük!! A visszaterelésük is külön móka volt, csordában mozgó állatokat nagyon nehéz megfogni, így 2-3 ember szaladgált körbe-körbe (ők is letapostak mindent), míg bementek a helyükre. 

Másnap ismét megismétlődött az egész elölröl. 

Furcsa az élet, mostanában láttam egy párszor sírni szeretett feleségemet, pedig nem ezért váltottunk életformát.

No, ezért nem írtam mostanában, volt más gondom is.

De egyébként kösz jól vagyunk.

Hétvégén kellett volna egy beszédet mondanom, de a körülmények miatt a 20 perc időtartamot le kellett rövidíteni kb. 4 percre. Mivel sokat dolgoztam a mondanivalón, most közzé teszem, hogy mit mondtam volna ha...

A beszéd vázlatként készült, nincs szerkesztve és elég hosszú, de akit érdekel a téma az rágja át magát rajta.

Íme:

Mikor elmondták a szervezők, hogy ma itt beszélni fogok kb. 20 percet, elgondolkodtam, hogy miről is beszéljek. Nem azért mert zavarba jöttem volna, inkább az a baj, hogy olyan sok téma van ami kibeszélést igényel és olyan fontosak és mélyek mind, hogy azon kell elgondolkodni melyikkel kezdjem el. Persze egy fürdőruha bemutató előtt hosszan beszélni nem életbiztosítás, ezért rövidre fogom.

Szóval miről is kellene beszélnünk?

Mert például beszélhetnénk arról, hogy miért van az, hogy ha az ember elmegy Torino-ba egy slow-food kiállításra, akkor több ezer kiállítóval és több mint 220 ezer látogatóval találkozik. 220 ezer ember volt kíváncsi arra, hol tartanak ma a kézműves termelők!! 220 ezer ember nyilvánította ki a Slow-food mozgalom tagjaként, hogy elege van az ipari élelmiszerekből!!

Beszélhetnénk arról, hogy mit jelentenek ezek a szavak, bio, öko, biodinamikus, helyi termelő, kistermelő, kézműves...sokszor tapasztalom, hogy nemhogy a vevők de a hatóságok sem tudják, mi van definicióként a saját jogszabályaikban leírva, csodálkozunk ha kevés jelentőséget tulajdonítunk ezeknek?

Aztán beszélhetnénk arról is, hogy miközben a modern, jól menő magas színvonalt képviselő éttermek arról panaszkodnak, hogy nincs megfelelő (nem kiváló!!) hanem megfelelő minőségű alapanyag, ezért külföldről szerzik be a húst, a zöldséget, a konzerveket--- miközben a hazai kistermelők mondhatni éheznek.

Beszélhetnénk arról is, hogy miért van az, hogy miközben elindult egy trend amely szerint sokan megnézik mit esznek és ezért fordulnak a tisztességes és normális élelmiszerek felé, akár a bio felé is (tehát van egy növekvő kereslet!!!), nos eközben ezeknek az élelmiszereknek a többségét igazi kihívás beszerezni. Ma mindenki a mangalica kolbászra van ráizgulva, miközben rendes parasztkolbászt sem tudunk szinte megvenni sehol.

De inkább beszéljünk arról ami motivál bennünket tisztességes és normális élelmiszer előállítókat. Beszéljünk először a sötét oldalról és beszéljünk az ízről. 

Miközben napi testnevelésre küldjük gyerekeinket, miközben sok pénzt fordítunk saját egészségünkre (vitaminok, konditermek, különböző alternatív gyógyászati vagy egészségmegőrzési praktikák), nos eközben igen szerény mértékben nézzük meg, mi az amit nap mint nap magunkba tömünk.

Ez furcsa nem?

A blogunkon azt a példát hoztam fel, hogy ha a kocsink szerelője megkérdezi, hogy beletegye-e a jobb minőségű olajat azért, hogy hosszabb életű legyen a motor akkor hajlamosak vagyunk igent mondani. Hajlamosak vagyunk többet fizetni a jobb minőségű üzemanyagért is. De nem akarunk többet fizetni a húst tartalmazó kolbászért, a tejet tartalmazó sajtért, az egészséges valódi zöldségért. 

Pedig az emberi szervezet is olyan mint egy gépkocsi, lehet bele rossz üzemanyagot tölteni, kihagyni az olajcseréket és a szervizeket, és nyugodjunk meg nagyon sokáig fogja bírni. De nem végtelen ideig.

Nagyon szomorú azt látni, hogy a bio és a vegyszermentes szavak rendkívül sok olyan embert vonzanak, akiknek már nincs más lehetőségük. Zuhanó repülőn nincsenek ateisták, igaz?

Szóval sokan vannak akik nem azért jönnek hozzánk, mert jobb ízű paradicsomot szeretnének, hanem azért mert komoly betegségek, egyes esetekben már bekövetkezett tragédiák vannak a családban. 

Szóval beszéljünk a sötét oldalról.

Tudják mennyibe kerül a közértben egy kiló sajt?

800-1200 forint között már bőven találunk. Mennyi lehet ennek a nettó beszerzési ára? Tehát levesszük a 18% áfát, a nagyker hasznot a kiskereskedői hasznot, szállítási költségeket. Mondjuk legyen a fele azaz 400-600 Ft/kg. Egy kiló sajthoz tehéntejnél kell 10 liter tej. Egy liter tej nettó nagyüzemi beszerzési költsége 80 Ft, azaz egy kiló sajthoz kell 800 Ft értékű tej. Aztán kell oltóanyag, járulékos anyagok, technológia, energia és munkaköltségek, tárolás, haszon. Értettük az egyenletet, a tej önmagában 800 Ft-ba kerül, ehhez képest kb. 4-600 Ft-ért adják el a terméket? Ilyen rossz üzlet lehet a sajtgyártás? Nem hiszem, egyszerűen nem tejből van. Akkor miből? Tejből is meg növényi zsírokból (pl: pálmaolaj), vagy hidrogénezett kitudjamiből (margarin). Ez nem csalás? Akarunk lúgozott pálmazsírt enni?

Miért fontos erről beszélni? Azért mert meg kell érteni, hogy sajtot csak a tisztességes és normális élelmiszert előállító kézművesek készítenek. Ennek az árában viszont meg kell fizetni a tej árát és a többi költséget.

Beszéljünk a zöldségekről, mondjuk az én kedvencemről a paradicsomról:

A neten volt egy cikk pár hete be is raktuk a blogba, amely arról szólt, hogy amerikai kutatók rájöttek, hogy elrontották a paradicsomot.

Hála a több évtizedes keresztezésnek a modern paradicsom jól bírja a szállítást és remekül szaporítható, de... Csak egyetlen kis probléma van a modern mezőgazdaságok által előállított paradicsomokkal: nincs vagy csak alig van ízük.

Elrontottuk a paradicsomot: hangzott el a közelmúltban az American Association for the Advancement of Science (AAAS) találkozóján. Szerencsére a jelenségre már a szakemberek is felfigyeltek, és megpróbálják kijavítani a hibát, méghozzá a genetika és a modern biokémia segítségével. 

 A Florida Egyetem kutatója, Harry Klee és munkacsoportja az elmúlt években azon dolgozott, hogy elkészítse a tökéletes paradicsom receptjét. 

Kiderült, hogy a paradicsomban 68-féle illóolaj található, ezek együtt adják ki az ízét. A kutatók most egyrészt azon dolgoznak, hogy egyesével azonosíthassák ezeket az illóolajokat, másrészt azon, hogy azonosíthassák a géneket, majd később az eredményeket a modern paradicsomok minőségének javítására használhassák.

Nos, rossz hírem van Henry Klee számára. A tökéletes paradicsomot már régen feltalálták. Vagy a jóisten, vagy az evolúció (ezt ossza be mindenki magának), de elvégezte a dolgát. Ennek eredményeképpen a tökéletes paradicsom ott van a kertemben és sokak kertjében.

Tudták azt, hogy hála  a modern tudománynak, itthon is a MAGYAR TERMÉK logó alatt termelt paradicsom sem lát földet soha? Kémcsövekben mesterséges fényben, tápoldatban nevelik a paradicsomot.

Hogyan is szól a mondás? Az vagy amit megeszel?

De beszélhetnénk a gombáról amiből számos bio termék kapható a nagyáruházakban, bio mert rá van írva, hogy az. De tudomásom szerint hazánkban nincs bio gomba. Aki ilyen néven fut az sem bio. Felhívom őket és megkérdezem, hogy biok-e, és azt mondják igen. Elkérem a certit, akkor már nem azok, de biztosítanak arról, hogy nincs különbség. Már hogyne lenne? A gomba egy spórás jószág és amikor a táptalajba kerül akkor elkezdi a harcát a tápanyagért, fényért, levegőért annak érdekében, hogy életben maradjon. Az idegen spórákkal harcol. A gomba gyárak pedig rendszeres vegyszerezéssel biztosítják, hogy ő győzzön.

Beszéljünk egy nagyon egyszerű dologról, a fokhagymáról.

Ami állítólag bio, mert nem kell csávázni. De a minőségi vetőfokhagyma a forgalmazó szerint is hónapokig kap mindenféle gomba és féreg méreg fürcsit. 

Ezt esszük. Gyilkos mérgeket.

Mi két éve váltottunk életformát és költöztünk a festői szépségű Balatonhenyére. Egyszerűen máshogyan akartunk élni és más környezetben felnevelni a három csodálatos gyerekünket. A motiváció része volt, hogy ne a sötét oldalt szolgáljuk és ipari mérgekkel tömött hamis üzemanyagot fogyasszunk. tehát a motiváció az egészség volt.

De az első év után még jobban megvilágosodtunk. Rájöttünk arra, hogy minden amit gondozunk, legyen szó a legegyszerűbb zöldségről is, egészen más mint amit az elmúlt 20 évben megszoktunk. Mindennek tartalma van, mindennek íze van. a legegyszerűbb ételek önmagukban készülnek el. A gyöngytyúk leves 6-7 óra lassú főzés után magában fogyasztható. Sem fűszer sem zöldség nem kell bele. Ez érdekes nem?  

A krumplinak olyan íze van ami arra emlékeztet, hogy a zsírban pirított burgonya maga volt a főétel nagyanyánk konyhájában, a húst félre is toltuk, és nagy szemű kősóval ettük (habzsoltuk) a sima burgonyát. 

Ma a kézműves bio burgonyánk köszönhetően a Keszthelyi bio fajtáknak és a kézműves nevelésnek olyanok, hogy nem lehet összehasonlítani az áruházakban kapható burgonyának hívott valamikkel.

Ha már  a nagymamánál járunk - ő tartotta össze a családot a havi rendszerességgel tartott családi ebédeken Pestszentlőrincen. Összejött a verandán 20-25 ember és egész nap ettek, ittak, vitatkoztak, politizáltak. Milyen jókat is ettünk! Aztán a nagymama elment, mi pedig megpróbáltuk ugyanazokat az ételeket elkészíteni a családnak. Évekig próbálkoztunk, de nem ment. Sok technikát bevetettünk, de soha nem lett olyan. Aztán egyszer mégis. Mi volt a titok? Sok titok volt, de nem kellett hozzá génkutatás.

Például a nagyi a kert sarkában tartotta a tyúkokat és az ünnep reggelén kiment és frissen vágta a húst ami a tavaszi zöldborsó levesbe került. hajnalban frissen szedte a saját maga által a konyhakertben termett zöldségeket. Nem használt margarint, annál inkább sötét krémsárga libazsírt. Az ételt pedig nem sóval, hanem saját maga által eltett paprika sóval fűszerezte.

Nem volt ebben semmi hókusz-pókusz, nem kalifoniából vagy új-zélandról hozatta a hozzávalókat, egyszerűen megtermelte a kiváló minőségű alapanyagokat és a lelkével együtt belefőzte azokat a levesbe.

Ma már frissen vágjuk a csirkét, a tyúkok alól szedjük ki a tojásokat, saját mangalica állományunk van és több mint 100 féle zöldséget termelünk. Készítünk paprikasót, zsírral főzünk mindent (meg olívaolajjal és vajjal). Több mint 25 féle konzervet készítünk azért, hogy télen is legyen zöldségünk.

Ez a projekt már régen nem csak az egészségről szól, hanem az élvezetről, az ízről. Önök közül biztosan sokan sok szakácskönyvet vesznek nagyon sok pénzért. Érdekli Önöket, hogy mit főz Nigela vagy Jamie, talán meg is próbálják valósítani egyik másik receptet. Ki kell, hogy ámbrádítsak mindenkit, a titok nincsen ott leírva. A titok (amit Torino-ban 220 ezer ember tud) a kiváló alapanyagban rejlik. Az pedig a mai kor szégyene, hogy a kiváló alapanyag egyenlő a (csupán) tisztességes és normális élelmiszerrel.  

Abban a szerencsében van részünk, hogy a Balaton Felvidék két legkitünőbb étterme, a szomszédunkban található Köveskálon. És abban a szerencsében is van részünk, hogy ők örülnek annak amit mi csinálunk. 

A legnagyobb dicséret egy étterem vezető részéről amikor azt mondja, a legnagyobb sikere nem a különleges és bonyolult ételeknek volt, hanem a tavaszi zsenge, fiatal zöldségekből készített finomfőzeléknek, a vendégek forradalmat kiáltottak amikor elfogyott a készlet a konyhán, kinyalták az utolsó cseppet is a tányérból.

Pedig ebben sincs semmilyen különleges tudás, nincsenek titkos technológiák, titkos vegyszerek, és még varázsimát sem kell mondanunk ahhoz, hogy az íz amit előállítunk lelkesedést váltson ki az emberekből. Ez csak tisztességesen nevelt fiatal borsó, karotta, és karalábé volt semmi más.

Szóval beszéltem egy keveset a sötét oldalról, az elsődleges motivációról, és a később jött megvilágosodásról.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy hol állunk most.

Egy hosszú út előtt állunk és csak az első lépéseket tettük meg. Azzal kezdődött, hogy megvalósítottuk a saját gazdaságunkat. Azzal folytatódott, hogy elkezdtünk feldolgozni saját nyersanyagokat és késztermékként kivinni a piacra azokat.

Most pedig azzal folytatódik, hogy szeretnénk változtatni a dolgokon. Szeretnénk, ha egyre könnyebb lenne a tisztességes és normális élelmiszerhez való hozzájutás. A kolbász készüljön húsból, a sajt tejből. A zöldség földben növekedjen ne kémcsőben. Szeretnénk, ha egyre többen akarnának normális élelmiszert fogyasztani. Szeretnénk ha megfordulna a trend és a nagyvállalatok hamis termékeit egyre inkább felváltaná a kézműves ipar. Szeretnénk ha kialakulna egy kézműves réteg, persze mi a bioban, azon felül pedig a biodinamikus termelésben hiszünk, és igen szeretnénk, ha nagyon sokan állnának át ilyen termelésre. Nem ilyen termelési technológiára, hanem filozófiára, világnézetre, életformára!

És szeretnénk, hogy egy kézműves vásárra 220 ezer érdeklődő jöjjön el. Azért mert ez azt fogja jelenteni, hogy rendben vannak a dolgok.

Mit teszünk ennek érdekében?

Heteken belül megnyílik a Biobalaton piac Balatonfüreden amely egy összefogás annak érdekében, hogy a tisztességes és normális kézműves termelők képesek legyenek egy helyen megjelenni és értékesíteni. Bio zöldségek és gyümölcsök valamint válogatott tisztességes kézművesek jelennek meg egy platformon. A legjobb kézműves sajtkészítők, kézműves sörök, kézműves borászok, lekvárkészítők, mézesek. A piacon megvalósítunk egy bisztrót, amelynek az a feladata, hogy a kiváló alapanyagokból megpróbáljon nagyszerű gasztronómiai értékeket létrehozni. Ez is azért kell, mert meg kell kóstolniuk az embereknek, hogy milyen íze van az igazi burgonyának, milyen egy igazi gyöngytyúk leves, hogyan lehet egy nagyszerű flekkent megcsinálni a létező legegyszerűbb módszerrel (szuvid nélkül), mi is a valódi élelmiszer értéke.

Mivel a nyár majd elmúlik és reményeink szerint ez az új csatorna összekapcsolja az igényt a lehetőséggel, ezért a piac szereplői beindítanak egy webshopot is, és heti rendszerességgel feljuttatják a termékeket a budapesti ügyfeleknek.

A piac azonban nem pusztán az eladást segíti. A piac egy fórum, egy közösségi hely ahol találkoznak a termelők, a normális élelmiszer felől érdeklődők, ahol megosztjuk tapasztalatainkat, ahol tanulunk saját és mások hibáiból, ahol tanulunk és tanítunk és  ahol valós értékes emberi kapcsolatok, barátságok születnek. A piac az első nagy lépés afelé, hogy a kézműves ipar fejlődjön, a vásárlói igények és elvárások is fejlődjenek és végre együtt elkezdjük legyőzni a sötét oldalt.