Nehéz évünk van (tudom nem csak nekünk). Sokat panaszkodtam, talán túl sokat is, most még utoljára egy kicsit, aztán téma lezárva.

Az idei év a purgatórium.

A tisztító tűz. Nagy öntudattal és energiákkal álltunk neki a dolgoknak de annyira ránk járt a rúd, hogy a végén már ki sem mentünk a földre, csak azzal foglalkoztunk amivel még volt értelme - mindannyian az augusztusi rohamot kezeltük a Malackrumpliban.

Több millió forint értékű veteményt (illetve az elvetett növények költsége volt ennyi) szántottunk be mivel nem lett belőle semmi (nem kelt ki, kikelt de nem fejlődött ki, stb.). Az anyaállományunk nevelgetése is lassabban ment idén a születésszám rendkívül alacsony volt, töredéke az elvártnak. Közben létrehoztunk egy piacot meg egy éttermet, de gyakorlatilag alig tudtunk termést vinni a piacra, ami volt az is csak augusztusra termett meg.

Sokat dolgoztunk, nagyon sokat, sokat vesztettünk, nagyon sokat. Sokat tanultunk belőle, nagyon sokat.

Rendkívül sokan kerestek meg bennünket, a barátok, ismerősök mellett nagy számban olyan blog olvasók, akiket korábban nem is ismertünk, idegenektől kapunk leveleket, támogató telefonhívásokat! Mindenki bíztat bennünket és hallani sem akarnak arról, hogy a feladásról, költözésről beszéljünk. Nem mondhatom, hogy a család boldogulását a támogatók szavaira bízom, de kétségtelenül jól esik minden bíztató mondatotok és rendkívül sokat merítünk belőlük!! Köszönjük!

A helyzet továbbra is súlyos. Nem halunk éhen, ne aggódjatok, az élet megy tovább tesszük a dolgunkat. Azonban szembesültünk azokkal a problémákkal amivel minden - általam ismert kistermelő - szembesül. Nincs fogyasztói kultúra, legalábbis nincs abban a tömegben amiben eltarthatná a tisztességes termelőket. Nincs kistermelői kultúra sem, a helyi termelői piacokon nem, vagy nagy részben nem termelők (kereskedők azaz csalók) árulnak. Az időjárás, a hatósági küzdelmek, a haragos szomszédok csak további - fájdalmas, de másodrangú- problémák.

Mi túléljük, van vagyonunk, van jövedelmünk, van egy szuper családunk amely nagyon összetart- akkor még sokkal jobban amikor lelkileg a padlón vagyunk!

A tragédia az amit magunk körül látunk és amin szerettünk volna változtatni. Ezért próbálkoztunk (meglehet elég ügyetlenül) itt a faluban és ezért próbáltunk valami áttörést elérni a piaccal.

No de mi van most?

Építgetjük a gazdaságot, sajnos nem olyan ütemben mint azt kéne, de kevés időt tudok erre szentelni:
- Elkészült a süldők pihenője, tegnap vették birtokba. Nagyon jól érzik magukat benne, végre ideálisak a körülményeik.

- Kijavítottuk a malac óvodát is, kaptak részben szilárd burkolatot, új etetőket. A mostani 17 kicsi már nem is olyan kicsi, de most már bennmaradnak télire, vagy legalábbis addig, amíg nem lesz új állomány akit a leválasztás után ide kell tenni.

- Csináltunk egy elkülönítőt is, erre azért is szükség van, mert a legjobb anyánk gyakran más kicsinyeit is etette, így az ereje teljében lévő, kb. 110 kilós állat pár hónap alatt 40-50 kg-ra fogyott vissza. Beavatkozni sajnos csak későn tudtunk, a leválasztás megtörténte után még bennhagytuk a falkában, de már csak akkor derült ki, hogy baj van amikor a többiek nekiálltak szétszedni az elgyengült állatot. 8 hónapot volt elkülönítőben, majd visszatettük a többiek közé, mára egészséges, bár még mindig sovány maradt. Részben azért, mert a testvérei nem hagyták enni. Mostanra elkészült egy nagyon jó elkülönítő, így őt ismét elzártuk és intenzíven etetjük, hátha meg lehet menteni vagy anyának vagy hízónak.

- A füredi létesítményben gyakorlatilag kisipari méretben tudunk húsfeldolgozást végezni, hiszen itt HCCP szinten megvan minden ami a legmagasabb higiéniai elvárásoknak megfelel. Ennek ellenére készül a kistermelői üzemünk, valamint ami kistermelőknél talán szokatlan, készül egy saját építésű érlelőkamra.

- A tavalyi és az idei tapasztalatok alapján szükséges - még ha átmeneti időre is - a növényeket fólia alá tenni. Ebben van már némi tapasztalatunk, a palántázást már télen kezdtük biofűtéssel (lótrágya), de most már az a cél, hogy hamarabb induljon a tavasz, tovább tartson a nyár, azaz egy kísérletet kezdünk annak tanulmányozására, hogy a zöldségeket hogyan tudjuk fóliában indítani, majd a fóliát egy adott időben lebontani, illetve ugyanez igaz fordítva is, szabadföldön indítani, később fóliával bevonni. Hiszünk a nagyfényben, a természetes csapadékban, a szélben, egyszóval a természetes körülményekben, de némi - átmeneti időre szóló - beavatkozás szükséges, ellenben egész évben mindössze 1,5 hónapot lesz termésünk. Ki ne szeretne a hosszú tél után minél hamarabb korai paradicsomot, újkrumplit, ízes salátát enni?
Szóval fóliasátrat vettünk, építettünk, bontottunk és most megint építünk.

Kicsik az oviban

Épül az új pihenő

És már készen is van

Vasárnapi reggeli

Ő pedig a legjobb anya, akit most meg kell menteni

Férfi munkaerőt és gyakornokokat keresünk!!

Keressük Balatonhenyei biogazdaságunkba az alábbi lelkes, elkötelezett munkatársakat:

1. Férfi munkaerő (1 fő)

Feladata: Mangalica konda és egyéb a farmon található állatokról való napi gondoskodás, etetés, almozás, villanypásztor ellenőrzése, takarmánybeszerzés, stb. Növénytermesztésben alapvető gépi munkák segítése/elvégzése (Pl: kaszálás), egyéb feladatok (traktorozás, terménybehordás, stb.)  a gazdaságban szükséges alapvető szerelési, javítási munkák elvégzése.

A keresett munkatársnak szállást, étkezést, bejelentett (egész éves) munkabért biztosítunk.

2. Gyakornokok (3-4 fő)

Feladatuk: Keresünk tavasztól a biogazdálkodás felé elkötelezett fiatal gyakornokokat. Feladatuk: A növénytermesztésben és az állattenyésztésben szükséges munkák segítése. Főleg fizikai munkát kell végezni, de értelmes, gondolkodó, tanulni vágyó embereket keresünk. A gyakornok egyenértékű munkát végez a többiekkel, tehát álmodozók ne jelentkezzenek!  

Szállást, étkezést, költségtérítést biztosítunk.

Kérjük, hogy alkoholisták (drogosok) és lumpenek ne jelentkezzenek, nem problémaforrást keresünk, hanem megbízható segítséget.

Jelentkezni az alábbi e-mail címre lehet önéletrajzzal: barany500@gmail.com

Kérem, hogy az önéletrajz mellé egy rövid bemutatkozó levelet is küldjetek amiből kiderül, hogy miért akartok bio gazdaságban dolgozni. Amennyiben kérdésetek van azt is kérjük e-mailben elküldeni.

Köszönettel

Fekete Bárány Manufaktúra- Balatonhenye

fekete-barany.blog.hu

Az életben majdnem mindenhez kitartás és alázat kell, feltéve, hogy az ember nem annyira a maga ura, hogy egy lakatlan szigeten éljen. Tolerancia, mértékletesség, szerénység, alázat.. jelentenek ezek a szavak még bármit is?  Nem, én nem tudom és nem is akarom megválaszolni ezt a kérdést (a válaszom: sajnos NEM).

Ellenben van egy mondás ami nagyon is igaz. “Mindenki a saját tapasztalatából építkezik.”  Az én tapasztalásom pedig ebben a témában az, hogy néha el kell fogadni alázattal egy helyzetet, elfogadni akár a vereséget a kudarcot, akár egy pillanatnyi kényelmetlen - ne adja isten - megalázó szituációt.

Fiatalon láttam a szüleimet belefáradni a vendéglátóipar könyörtelen világába, aztán én is elhagytam a pályát, mondván nem akarok úgy élni mint ők. Most itt ülök öreg koromra egy étterem közepén.

Lassan három éve költöztünk ki a világból azért, hogy nyugodt környezetben, kevés ember között, konfliktus mentesen éljünk. Most millió emberrel találkozom, nincs nyugodt életünk, pláne nincs konfliktus mentes környezet. 

Ezt dobta a gép.

Elmondok gyorsan egy (tegnapi) történetet. 

A vendéglátásban van egy régi, elfeledett mondás: 

A vendégnek mindig igaza van.

Nos, tegnap bejön egy hölgy, leül az étterem teraszán. Odamegyünk, udvariasan megkérdezzük, mit kér enni-inni. Inni nem kér, az előbb teleitta magát a kúton, enne valamit. Megy az étlap, kiválasztja a sóskapesztós lepényt, bár megkérdezi, hogy miközben van sok hely ahol lehet 800 Ft-ért is pizzát kapni mi miért adjuk ennél jóval drágábban? Jön a magyarázat, olasz liszt, ipari konzervek helyett saját kézműves feltétek, stb. Na jó, de miért nem adjuk 800,-ért?? Udvariasan elmondjuk mégegyszer, új indok nem jut eszünkbe, közben el is készül, megkapja.

Éppen másik asztalt szolgálok ki, mikor jó hangosan felkiált: Hát ez egy szar!

Odarohanok, újjával beletúr a pesztóba, és elismétli, ez egy szar!

Kérdezem, mi a probléma? “Ez a pesztó egy szar. Tudja maga mi a pesztó?” Szerintem tudom, de annyira meglep a szituáció, hogy nem kezdem el sorolni a pesztókészítés olasz házias  hagyományait, a tájegységekre jellemző alapanyagokat és receptúrákat. 

- Van is nálam pesztó, kóstolja meg, ilyennek kellene lennie- és előhúz valamit a táskájából - itt is van kóstolja meg!!! 

Nem akarom megkóstolni, főleg, hogy kiderül, hogy a spar (még az ipari genovai pesztók között is gagyi) pesztójáról van szó, de ő csak erősködik, belenyúl a késével és nyújtja felém (közben leesik a földre egy adag, de szed másikat), gyerünk kóstolja meg!!

Nem kóstolom meg, elviszem előle a lepényt, elmondom neki, hogy mivel nem elégedett, nem kell kifizetnie, ő ül tovább a székén és még elmondja egy párszor hangosan a véleményét, majd összepakol és távozik. 

Kedvem lett volna nekem is elmondani azt amit gondoltam, főleg arról, hogy ebben a szituban ha valami szar, akkor az az ő modora, de nem tehetem, mert a vendégnek mindig igaza van.

Miért mondom el ezt a történetet? Mert ennél kevésbé látványos helyzeteket szinte minden nap produkál az élet. És bevallom sokszor hiányzik belőlem az a fajta tolerancia, alázat ami a helyzet nyugodt kezeléséhez kell. De azért nagyon igyekszem.

A hitről

Erről nehéz. Azért mert nem a vallásról akarok beszélni. Inkább arról ami a mindennapokat értelmessé teszi, arról ami erőt ad ahhoz, hogy reggel felkelj. A hit lényege az, hogy van értelme annak, hogy vagy. Az értelem keresésén túl a boldogság megtalálása a mindennapokban. Nem biztos, hogy a nirvánára gondolok, a földön túli örök boldogságra, bár ennek ellentetje igaz, mikor azon gondolkodsz, hogy a gonoszsággal élők miért nem nyerik el büntetésüket, csak az lehet megnyugtató, hogy majd egyszer eljön az az idő is és elnyerik méltó helyüket ...( ez innen már vallás nem?)

Szóval a hit. Abban hiszek, hogy az élet értelme a próba. Mész az úton, a saját utadon  egy cél felé és közben jól kell érezd magad (nem mondom meg ki írta, hogy az élet értelme maga az út és nem a cél).

És akkor kezdjük innen. Tapasztalt és bölcs mentorom (egykori főnököm) több évnyi kihagyás után egyszer felhívott, mert hallotta, hogy nehézségeink vannak. Annyit mondott a telefonba: 

Az én élet életbölcsességemet egy mondatba össze tudom sűríteni: 

“A boldogság nem állapot, hanem képesség”. 

Paff. Majdnem leestem az útról a kocsival. Abban a pillanatban eszembe jutott minden, a gyerekkori sérelmek, az ebből jövő motiváló komplexusok és az okozat, a túl fiatalon megjött sikerek. 

Mondok egy példát: Minden fiú arra vágyik, hogy egyszer lesz egy szuper autója. Ez valami genetikai kód, nem tudom miért, de tegye fel a kezét aki nem vágyott erre. Nos, dolgozol sokat, még többet, van tehetséged, van motivációd, keresel pénzt, és mi a legnagyobb hülyeség amit elkövetsz? Az első nagyobb jövedelmedből elrohansz egy autószalonba. Mondtam az eladónak, hogy kéne egy kombi négykerekes, olyan 3-5 éves cucc. Hát az nincs. Ellenben jöjjön hátra a telepre velem, mutatok valami érdekeset. És szépen ott álltak a vadi új modellek a szivárvány minden színében.... az eladó profi volt, jött a garanciával meg az előnytelen színekkel, én sem voltam teljesen hülye, tudtam mi történik de beszálltam a játékba és élveztem. Gondoltam ennyit megérdemlek, pár nap múlva kigurultam a vadi új és elég drága autómmal a szalonból. Első út hová vezetett? Komplexusaim forrásához, apám ablaka alá. Ez kipipálva, látod én is tudok valaki lenni. Azután? Jön a nagy pofára esés: SEMMIT SEM ÉRZEK. Elköltöttem egy csomó pénzt, vettem fel egy csomó hitelt, és ülök egy tárgyban ami nem okoz semmit, nincs nirvána, nincs adneralin, nem ráz ki a hideg, nincs semmi, csak némi kényelmi váltás, meg jobban megnéznek az emberek az utcán ami inkább zavar (meg állítólag jót tesz az üzletnek, de ebben sem hiszek).

Az egésznek nem volt semmi értelme azon túl, hogy ezt is ki kellett próbálni. 

Mi ebből a tanulság? Az amit már korábban mondtam, néha hamis prófétákat követünk. Nem, ne éljünk barlangban, ne igyunk esővizet és ne együnk gyökereket, de valahol kell lennie egy helyes aránynak, egy arany középútnak. Már az is elég, ha rájössz, hogy azok az anyagiak amikre vágysz, nem is tesznek boldoggá.

Mi akkor az út? (a mi utunk?)

A család mindenekfelett. A gyerekek mindenekfelett. Semmi más nem számít.

Már maga az is boldogság, hogy megteheted, vannak gyerekeid, egészségesek, van házasságod amely jobb mint valaha. 

A többi számít?

Mekkora autóban ülsz, mekkora lakásban laksz, hányszor és hová utazol... ugyanmár, ez mind részletkérdés. Persze kell anyagi biztonság, kellenek a normális körülmények, de ha csak a pénzben hiszel akkor biztos, hogy üres és hamis utat követsz.

A hit erre épül. Arra, hogy van miért élni. Arra, hogy a jó egyszer elnyeri jutalmát, miként a gonosz is. Arra, hogy nem üres, hanem tartalmas dolgokat kell követni. Arra, hogy kell egy társ, akivel egy egész két harmonikus fele tudtok lenni és ezért nagyon sokat tesztek is. Arra, hogy ha egészséges és boldognak lenni képes gyermekeket nevelsz fel, akkor a küldetésed nagy részét biztosan teljesítetted.

Ha ebben hiszel akkor van hited.

Sokan küldenek üzenetet, hogy ne adjuk fel. Üzenem, hogy nem fogjuk. De nem úgy nem fogjuk. Az élet, az úton való haladás nem arról szól, hogy küzdünk-e Henyén, küzdünk-e a  piacon, küzdünk-e a mezőgazdaságban, küzdünk-e a kistermelői világban. Ezek is mind részletkérdések, sokszor nagyon is fontosak, olyannyira, hogy missziókat lehet rájuk építeni. (Persze a misszionáriusukat vagy felfalták a bennszülöttek, vagy eltévedtek és meghaltak a dzsungelben.) 

Amit nem adunk fel az az, hogy képesek legyünk, és gyermekeinket is képessé tegyük. A többit meg majd meglátjuk.