Nehéz évünk van (tudom nem csak nekünk). Sokat panaszkodtam, talán túl sokat is, most még utoljára egy kicsit, aztán téma lezárva.

Az idei év a purgatórium.

A tisztító tűz. Nagy öntudattal és energiákkal álltunk neki a dolgoknak de annyira ránk járt a rúd, hogy a végén már ki sem mentünk a földre, csak azzal foglalkoztunk amivel még volt értelme - mindannyian az augusztusi rohamot kezeltük a Malackrumpliban.

Több millió forint értékű veteményt (illetve az elvetett növények költsége volt ennyi) szántottunk be mivel nem lett belőle semmi (nem kelt ki, kikelt de nem fejlődött ki, stb.). Az anyaállományunk nevelgetése is lassabban ment idén a születésszám rendkívül alacsony volt, töredéke az elvártnak. Közben létrehoztunk egy piacot meg egy éttermet, de gyakorlatilag alig tudtunk termést vinni a piacra, ami volt az is csak augusztusra termett meg.

Sokat dolgoztunk, nagyon sokat, sokat vesztettünk, nagyon sokat. Sokat tanultunk belőle, nagyon sokat.

Rendkívül sokan kerestek meg bennünket, a barátok, ismerősök mellett nagy számban olyan blog olvasók, akiket korábban nem is ismertünk, idegenektől kapunk leveleket, támogató telefonhívásokat! Mindenki bíztat bennünket és hallani sem akarnak arról, hogy a feladásról, költözésről beszéljünk. Nem mondhatom, hogy a család boldogulását a támogatók szavaira bízom, de kétségtelenül jól esik minden bíztató mondatotok és rendkívül sokat merítünk belőlük!! Köszönjük!

A helyzet továbbra is súlyos. Nem halunk éhen, ne aggódjatok, az élet megy tovább tesszük a dolgunkat. Azonban szembesültünk azokkal a problémákkal amivel minden - általam ismert kistermelő - szembesül. Nincs fogyasztói kultúra, legalábbis nincs abban a tömegben amiben eltarthatná a tisztességes termelőket. Nincs kistermelői kultúra sem, a helyi termelői piacokon nem, vagy nagy részben nem termelők (kereskedők azaz csalók) árulnak. Az időjárás, a hatósági küzdelmek, a haragos szomszédok csak további - fájdalmas, de másodrangú- problémák.

Mi túléljük, van vagyonunk, van jövedelmünk, van egy szuper családunk amely nagyon összetart- akkor még sokkal jobban amikor lelkileg a padlón vagyunk!

A tragédia az amit magunk körül látunk és amin szerettünk volna változtatni. Ezért próbálkoztunk (meglehet elég ügyetlenül) itt a faluban és ezért próbáltunk valami áttörést elérni a piaccal.

No de mi van most?

Építgetjük a gazdaságot, sajnos nem olyan ütemben mint azt kéne, de kevés időt tudok erre szentelni:
- Elkészült a süldők pihenője, tegnap vették birtokba. Nagyon jól érzik magukat benne, végre ideálisak a körülményeik.

- Kijavítottuk a malac óvodát is, kaptak részben szilárd burkolatot, új etetőket. A mostani 17 kicsi már nem is olyan kicsi, de most már bennmaradnak télire, vagy legalábbis addig, amíg nem lesz új állomány akit a leválasztás után ide kell tenni.

- Csináltunk egy elkülönítőt is, erre azért is szükség van, mert a legjobb anyánk gyakran más kicsinyeit is etette, így az ereje teljében lévő, kb. 110 kilós állat pár hónap alatt 40-50 kg-ra fogyott vissza. Beavatkozni sajnos csak későn tudtunk, a leválasztás megtörténte után még bennhagytuk a falkában, de már csak akkor derült ki, hogy baj van amikor a többiek nekiálltak szétszedni az elgyengült állatot. 8 hónapot volt elkülönítőben, majd visszatettük a többiek közé, mára egészséges, bár még mindig sovány maradt. Részben azért, mert a testvérei nem hagyták enni. Mostanra elkészült egy nagyon jó elkülönítő, így őt ismét elzártuk és intenzíven etetjük, hátha meg lehet menteni vagy anyának vagy hízónak.

- A füredi létesítményben gyakorlatilag kisipari méretben tudunk húsfeldolgozást végezni, hiszen itt HCCP szinten megvan minden ami a legmagasabb higiéniai elvárásoknak megfelel. Ennek ellenére készül a kistermelői üzemünk, valamint ami kistermelőknél talán szokatlan, készül egy saját építésű érlelőkamra.

- A tavalyi és az idei tapasztalatok alapján szükséges - még ha átmeneti időre is - a növényeket fólia alá tenni. Ebben van már némi tapasztalatunk, a palántázást már télen kezdtük biofűtéssel (lótrágya), de most már az a cél, hogy hamarabb induljon a tavasz, tovább tartson a nyár, azaz egy kísérletet kezdünk annak tanulmányozására, hogy a zöldségeket hogyan tudjuk fóliában indítani, majd a fóliát egy adott időben lebontani, illetve ugyanez igaz fordítva is, szabadföldön indítani, később fóliával bevonni. Hiszünk a nagyfényben, a természetes csapadékban, a szélben, egyszóval a természetes körülményekben, de némi - átmeneti időre szóló - beavatkozás szükséges, ellenben egész évben mindössze 1,5 hónapot lesz termésünk. Ki ne szeretne a hosszú tél után minél hamarabb korai paradicsomot, újkrumplit, ízes salátát enni?
Szóval fóliasátrat vettünk, építettünk, bontottunk és most megint építünk.

Kicsik az oviban

Épül az új pihenő

És már készen is van

Vasárnapi reggeli

Ő pedig a legjobb anya, akit most meg kell menteni