Milyen év volt 2014? Már unalmas folyton ismételgetni, hogy nehéz, nagyon nehéz. Inkább azt kell mondanom, hogy tanulságos, nagy részben sikeres, de végtelenül kimerítő. Ismét sok dolog nem úgy lett, mint gondoltuk és ismét sok pofonba szaladtunk bele (nem baj).

A konkrét történéseket most nem sorolom fel, sok minden jelent itt meg a blogon a hétköznapjainkról. Inkább azzal foglalkoznék, hogy visszanézve az elmúlt 12 hónapra mivel lettem gazdagabb, tapasztaltabb:

Termés és termék

A tavaszi szélvihar okozta károk után amennyire tudtunk talpra álltunk és nagyon szép termésünk lett. A fejlödő technológiánknak (áttérés ágyásgazdálkodásra, komposztkészítés, stb.) és a javuló talajminőségünknek köszönhetően az éppen maradt területeken zöldségeink minősége kivétel nélkül sokkal jobb volt mint korábban. A termésmennyiség - köszönhetően a csapnivaló időjárásnak- viszont jelentősen elmaradt a várttól, illetve a belvizes részeken teljesen tönkrement minden. Összegzés? Sokat tanultunk, fejlődtünk. Tudjuk, hogy mi hiányzik még az infrastruktúrából, a hatékonyságból, és azt gondolom, hogy most jelenthetjük ki először, van saját technológiánk, olyan alap tudásunk amivel már biztosan szép eredményt lehet elérni. Tanulni persze továbbra is kell és kell majd évtizedek múlva is, de a fontos alapok megvannak. Sajnos azt is elég tisztán látjuk, hogy milyen olyan problémák vannak amelyeket egyszerűen képtelenek vagyunk jelen helyzetben megoldani (pl. munkaerőhiány).

Vásárlók és Gasztro vonal

A legjobban nemrégen foglaltam össze (itt), sok mindent nem érdemes hozzátenni. Ha összegezném mégis mit gondolok ma, akkor az alábbi vázlatpontokba szedném össze:

1. Nincs általános fogyasztói kultúra, sem a vevőket, sem a gasztro vonalat nem érdekli a friss, hazai minőségi zöldség vagy hús. Ez alól kivétel amikor hamis minőséget keresnek, vagy a nem igazi terméket is elfogadhatónak tartják. Hamis termelői termékek (ipari alapanyagból, ipari módszerekkel készülő termékek kistermelői “kézműves” terméknek álcázva), vagy méltatlanul sztárolt külföldi termékek sokasága kerül ki a piacra. Elég sok érdekes cikk jelent meg a témában, a minőségi éhezésről, még ez is, és készül egy új cikkem a témában…Poénnak csak annyit, hogy beszélgettem egy menő hentessel és kérdezte, hogy melyik üzemben állítják elő a húskészítményeinket (ugye Zircre viszitek?). Mondtam, hogy SK. Kérdezte, hogy az hol van… (SK=Saját kezűleg).

    Vajon egyedül vagyunk kistermelők akik tényleg saját maguk dolgozzák fel az állataikat? Tudom, hogy nem, de mondjuk a szerény kisebbséghez tartozunk.

(Félreértések elkerülése végett: A törvény nagyon helyesen arra kötelez minket, hogy az állatokat beszállítsuk élve egy vágóhídra (szerencsénkre van a közelünkben egy profi kis vágóhíd), és onnan félsertésként hozzuk el, közben hatósági orvosi vizsgálaton esik túl a termék. A további feldolgozás pedig az NÉBIH által engedélyezett saját feldolgozóüzemben történik. Ez utóbbit cselezik ki sokan…)

 2. Van egy rendkívűl szűk vásárlói réteg aki minden áron ragaszkodik ahhoz, hogy tiszta élelmiszert fogyasszon, nos ők azok akik kijárnak a valódi bio piacokra (illetve arra az egyre a mi létezik), illetve eljönnek hozzánk termelőkhöz meggyőződni a termelő elszántságáról és beszerezni a zöldséget, húst, tojást, stb. Ő belőlük lehetnek a “heavy-user”-ek, azok akik elszántan ragaszkodnak hozzád mint termék előállítókhoz. Ehhez viszont személyre szólóan ki kell őket tudni szolgálni és nem szabad hibázni. 

 3. A legnagyobb gond a gasztro vonalon van, értem én, hogy az átlag minőségi éttermi árszinvonal nagyon alacsony a költségekhez képest (magyarul egy ideális világban jóval többet kellene elkérni az előállított ételekért, hogy megélhessenek az éttermek…), de azért nem kellene végletekig a legsilányabb alapanyagból dolgozni. Látok itt is fejlődést, főleg a technológia/tudás transzfer miatt (mármint egyre több szakács tanul-dolgozik nálunk szerencsésebb gasztro történelemmel, kultúrával rendelkező országokban és mikor hazajönnek sokan hoznak magukkal új szemléletmódot). Azt gondolom, és akár saját példámon keresztül is azt látom, hogy van némi fejlődés, de meglehetősen az út elején állunk. Mi a saját példám amit említettem? Mondjuk nem gondoltam volna, hogy sikeres, neves “sztár” séfek egyike-másika nem tud húst bontani, nem tudja miből (melyik részből) kell császárt készíteni, vagy egy próba sütés alkalmával készített saját (szabadontartott tisztavérű mangalica min. 24 hónapig nevelve) állatból készített és ipari minőségű tarja összevetése során amikor kétségtelen és könnyen felfogható különbséget bebizonyítom, akkor azt mondja, hogy jó lesz az ipari minőség is, mert a vevők úgy sem fogják érezni a különbséget…

     (ez utóbbi kritikát csak az vegye magára akit érint, természetesen séf barátaim nagy részére ez nem csak, hogy nem vonatkozik, hanem ők inkább az ellenkező oldalt erősítik és örömmel kérem ki fontos tanácsaikat és tisztelem tudásukat…)

Jövőkép

 Mi drukkolunk a legjobban annak, hogy változások induljanak és a fogyasztói kultúra fejlődése egyre értékesebbé tegye azt amit csinálunk, de addig is csak a következőket tehetjük:

• Exportra dolgozunk (sajnos)
• Korlátozzuk gasztró vonalat, de azért próbálkozunk
• A “heavy-user”-ekre támaszkodunk és megpróbáljuk őket a lehető legjobban, legszemélyesebben kiszolgálni
• Termékfejlesztés!!! (hamarosan bemutatjuk téli termékeinket!!)

Biobalaton és Malackrumpli

 Háát, mit mondjak, az idei év nem nagyon sikerült. Egyszerűen nem tudtuk azt a minőséget, színvonalat (és hangulatot) adni amit elvárunk magunktól. Lesz-e folytatás? Még nem tudom. Egyszerűen nem akarom, hogy olyat csináljunk ami nem elég jó, ahonnan akár egy vevő is elégedetlenül távozik.

 Záró gondolatok

 Nem gondolom, hogy mindig igazam van. Azt sem gondolom, hogy azok közé tartozunk akik a legjobban tudják, hogy mit hogyan és miért kell csinálni.

 Nem vagyunk tévedhetetlenek, sokszor hibázunk, de a munkánk után felelősséget vállalunk.

 Viszont amit gondolok az az, hogy a legjobb szándékkal, a teremtés örömével dolgozunk, nyitott szemmel járunk, tanulunk, fejlesztjük magunkat annak érdemében, hogy egyre jobb terméket állítsunk elő. Azt gondolom, illetve biztos vagyok abban, hogy a termékeink már most is kiválóak és messze az átlagos termékek fölé helyezhetőek (íz, állag, beltartalom, stb.) de lesz ez még sokkal-sokkal jobb is!!!

 Azt is gondolom, hogy bő évtizedeket kell még mennünk azon az úton amit kijelölt az élet nekünk, de sokszor elbizonytalanodunk vagy rövidebb-hosszabb időre elhagy a hitünk. Azt gondoltuk naívan, hogy képesek leszünk valami változást elérni, emberek gondolkodásmódját megfordítani….ezzel szemben az elmúlt években inkább csak a saját problémáink kezelésére jutott idő és energia (néha még arra sem). Lehet, hogy amivel szemben állunk egyébként is túl nagy és legyőzhetetlen, Góliát itt áll velünk szemben és hiába próbálkozunk nem találjuk a gyenge pontját (lehet, hogy nincs is parittyánk). Lehet, hogy Dávid ezúttal nem nyerhet.

Mielőtt a saját sztoriba belekezdek, el kell mondjam, hogy nem tudom ki csinálja ezt a blogot, de iszom minden szavát, és minden lelkes talajművelőnek ajánlom, hogy serényen olvassa el az összes cikket. A blog tulajdonosának meg azt üzenem: Légyszíves még, még!!!

http://talajdoktor.blogspot.hu

A hazai irodalom kedvelőinek pedig ajánlom Dr. Birkás Márta könyveit, on-line megvásárolhatóak akár itt is: olvass.hu

A mi sztorink mára:

A helyzet egyszerű, vannak 3-4 éve kezelt területeink ahol már a sok komposzttól, a megfelelő művelési technológiától adódóan kiváló talajélet van, itt a sok eső és az ebből adódó betegségek sem tudták elpusztítani a zöldségeinket, november végén (!!) még szüreteltük a kiváló minőségű paradicsomot (!), paprikát, csodálatos minőségű sárgarépát, paszternákot, három fajta céklát (sárga, fehér, csíkos). Itt már látható, hogy visszaköltöztek a talajba a giliszták, mondom vissza, mert évekkel ezelőtt szomorúan állapítottuk meg, hogy “üres” a föld. Ezzel szemben a még nem megfelelő állapotban lévő területen vetett burgonyák siralmas hozamot hoztak, ami megtermett az is beteg, válogatás után csak vetésre lesz alkalmas…:( vagy arra sem.

A hurrikán által szétszaggatott fóliák közül amelyik csak részben semmisült meg, ott a felülről - egy nyíláson át - érkező eső becsapódási pontjától számított 2 méter sugarú körben mindent elpusztított a gomba, de attól távolabb egészségesek maradtak a növények. No ezt magyarázza meg valaki!!! A fólia egy viszonylag zárt közeg, kicsi az átszellőzése, ezért azt gondoltam, hogy a gombabetegségek is markánsan jobban veszélyeztetik a benne lévő növényeket. Valami gond inkább az esővel lehet.  

Kényszerűségből kisérletet is végeztünk, az egyik fóliaváz alatti paradicsom kezeletlen földbe került és a fóliát teljesen letépte a szél, a többi előkezelt (komposztált ágyás+alginit kőzet+ csalán preparátum+bactofil) ágyásba ahol a fólia ép maradt. 

Nos, azt gondoltam, hogy a sok eső miatti pára minden fólia alatti növényt elpusztít, ellenben a nem fóliás területeken a szél ad egy esélyt. Tévedtem. Az előkezelt ágyásban lévő fóliás zöldségek kiválóan érezték magukat még novemberben is, a nem előkezelt szabadföldi paradicsom pedig elpusztult valamikor júliusban (kb. 3 nap alatt).

Van olyan területünk amelyet művelve vettünk át, a következő évben a műtrágya elmaradásból adódóan - mint a többi terület ilyenkor - sokkot kapott, majd három évig minden besült amit beletettünk. Három év küszködés és számolatlanul sok anyagi veszteség után tavaly ősszel szántás, tárcsázás, vetés és fogasolás - és egy meglepően jó nyári aratásban volt szerencsénk, mondom meglepő, mármint ahhoz képest, hogy a semminél a hektárankénti 1,5 tonna búza is nagy öröm, még akkor is, ha ennek pénzbeli értéke nem fedezi a művelés költségét. De nézzük mi történt (szerintem):

1- A telek igazából szőlőföld, csak kivágták a gyümölcsöt és szántóként használták évtizedekig. A föld korábbi művelői szerint soha nem volt igazán jó terület. Azt is fontos megjegyezni, hogy mifelénk gabonára nem nagyon vannak jó területek, 2,5 tonna/hektár már igen jónak számít (a laikusok számára: az ország jó földjein 5t-6t vagy ennél több terem ugyanennyi munkával és költséggel).

2 - A terület igen agyagos, tömörödött, 10-20 cm mélységben betonkemény tömörödött altalajjal (eketalp betegség). Hosszú távon vissza szeretném állítani a szőlő ültetvényt, azonban halott földben a gyümölcs sem fogja jól érezni magát, így a következő években azt tesszük amit idén: talajjavító művelést végzünk.

3 - Tavaly (hasonlóan ahhoz mint a fent idézett cikk ajánlja) őszi búzát vetettünk, majd rávetettünk (vetőgép híján kézzel) lucernát. Ez nagyon bölcs ötlet volt, a lucerna amellett, hogy még idén kaszálni is tudtuk, jól megágyazott a búzának, elnyomta a gyomot, és egy olyan közeget biztosított a fejlődő búzának, amely megsegítette a kalászost a növekedésben. Csodák csodájára a több évnyi terméshiány helyett nagyon szép és egészséges búzánk lett. Aratás után pedig a lucerna talajtakaróként funkcionált, majd az első kaszálás után zöldtrágyaként.

4 - Minden örömünk ellenére a talajunk még mindig siralmas állapotban van. Ezért most kapott egy mélyszántást, majd a következő lépések jönnek:

a/ Tavasszal csinálunk egy széna fedést amelyet meglocsolunk lebontó talajlakó baktériummal, majd ásógéppel bedolgozzuk. Amennyiben lesz elég komposztunk, akkor azt is belekeverjük.

b/ Az első vetés valamilyen talajjavító keverék lesz, egy rész talajlazító (facélia, bükköny??), egy rész féregírtó (mustár), egy rész altalaj lazító lesz, de igazából még sokat kell olvasnom és egyeztetnem szakértőkkel. Talán ideje lesz felhívni ismét barátaimat az ÖMKI-nél és segítséget kérni…

c/ A cél az, hogy az agyagos és vékony termőréteget fellazítsuk, élővé tegyük. Ha ezt elértük, akkor áttérhetünk a “no tillage” művelésre és megfelelő vetésforgó mellett csodás termésátlagaink lehetnek (mondjuk 3-4 t/ha esetén nagyon boldog lennék), természetesen műtrágya és gyomirtók nélkül. Persze ehhez türelem is kell meg évek…

Mission impossible:

A mi földjeink tehát nem igazán zöldséges földek és igazán nem gabona földek. Ez az egész Káli Medencére igaz, de talán Tapolca környékére és a másik irányban a Nivegy Völgyre is. Amivel mi próbálkozunk, az a lényegében lehetetlen küldetés, hogy a területeinken új humusz réteget hozzunk létre. Azt mondom lehetetlen, mert 10 cm új humusz az 1 hektáron 1000 m3 föld, ami kb. 1500 tonna komposztot jelentene (75 pótos kamionnal kellene ezt a mennyiséget csak ide szállítani!!!). És nagyjából minden évben meg kellene ismételni??? Mondom így lehetetlen, de kell lennie módszernek, hogy mégis lehető legyen… erre kell próbálkozni a széna komposztálással és még ki tudja mivel.

Mondom lehetséges:

Zöldség művelésnél nagy részben áttértünk az ágyásművelésre, illetve amit lehet azt időszakosan fólia alá teszünk (kivétel a konyhakert, ahol lényegében sortávolság nélkül növénytársítással gazdálkodunk). Az ágyásaink általában 5* 24 méteresek, azaz egy terület 120 nm, igazodva a fóliázás méreteihez. Az ágyást nem szántjuk, tavasszal felrotáljuk (jaj de kéne már egy ásógép!!!), majd 10-15 cm komposztot és alginitet teszünk rá, amit ismét felrotálunk. Mivel célzottan csak az ágyásokba kerül a koposzt és a művelőutakra és egyéb területekre nem, így 200-300 t komposzt elég egy évben, ez már kezelhető mennyiség.

Ééééééés már kész is az új talajunk!!!

Már csak az a gondom, hogy a sok rotálással nem biztos (illetve biztos nem) teszünk túl jót a talajéletnek, ehhez kéne az ásógép, illetve az alsó talajréteget egy idő után már nem kellene egyáltalán megmozgatnunk….

Következő kérdés a vetésforgó, de erről majd egy külön posztban írok.

Záró gondolat:

Ne kövessétek el azt a hibát amit én sokszor elkövettem. Ne gondoljátok soha azt, hogy olvastok valamit, vagy beszéltek valakivel, találtok egy új művelési módot, egy új gépet vagy egy új csodaszert és innen minden fantasztikusan működni fog. A siker hosszú, fájdalmas és költséges útjának első lépése szerintem az, hogy megérted az egész gazdálkodás egy RENDSZER aminek milliónyi eleme és lépése van. Az, hogy komposztot készítesz vagy áttérsz a rotálásról az ásásra az csak egy dolog ezekből.  Fontos dolgok, de önállóan nem érnek semmit, csak ha a rendszer többi részével is tisztában vagy és betartod a többi játékszabályt is.

A poszt elején ajánlottam egy másik blogot. Nos, azon van egy amerikai termelővel készült cikk, amiben a nagy tudású, bölcs és tapasztalt termelő több kérdés ellenére sem akar “titkokat” elárulni. Válasza mindig az, hogy nincs két egyforma recept, mindenkinek a saját útját kell járnia a saját földjén. Én ezt megértem annak ellenére, hogy nagyon sokat rohangálok tanácsért sokakhoz. Azt hiszem, hogy minden jó szót meg kell hallgatni és keresni is kell azokat, de azt is hiszem, hogy a saját földünkön a saját tapasztalatunk alapján kialakuló saját technológia az egyedüli út.

Ehhez viszont tudni kell elviselni (emberileg és anyagilag is) az első periódus  sok-sok évének veszteségeit (mint ahogyan a fent ajánlott blog cikkében írják neki is az első négy év nyomorba döntötte—-ebben rokon lelkek vagyunk sajnos). 

http://ilovebalaton.blog.hu/2014/11/07/uzletemberbol_biogazda

A sokadik 15 perc hírnév-- most egyenlőre hosszú ideig ez lesz az utolsó!

Mindennek van már fesztiválja, dúskálhatunk a silány kürtöskalácstól a hamis fogason át az ipari kolbászig.

Nem kell nagyon elmagyaráznom, hogy mi miért nem vagyunk ezen események ügyfelei (vagy kiállítói).

Ellenben van egy nagyszerű kezdeményezés amelyre mi is ki fogunk látogatni. Nagyon tetszik amit csinálnak és remélem a nehézségek ellenére (an erre társadalmi fogadókészség?) kitartóak lesznek és szép sikerre viszik a missziójukat!!

Tegyél te is ennek érdekében, támogasd ezt a nagyszerű kezdeményezést amely mögött kiváló emberek és nemes szándékok állnak, vegyél részt a rendezvényen látogatóként!!!

Beraktam három érdekes linket, az oldalukról, ha van időd nézd meg miről beszélek!!

http://www.mitiszol.hu

Bemutató kisfilm Kaló Imre

Egy cikk a növényvédőszerekről és Monsato-ról