Mielőtt a saját sztoriba belekezdek, el kell mondjam, hogy nem tudom ki csinálja ezt a blogot, de iszom minden szavát, és minden lelkes talajművelőnek ajánlom, hogy serényen olvassa el az összes cikket. A blog tulajdonosának meg azt üzenem: Légyszíves még, még!!!

http://talajdoktor.blogspot.hu

A hazai irodalom kedvelőinek pedig ajánlom Dr. Birkás Márta könyveit, on-line megvásárolhatóak akár itt is: olvass.hu

A mi sztorink mára:

A helyzet egyszerű, vannak 3-4 éve kezelt területeink ahol már a sok komposzttól, a megfelelő művelési technológiától adódóan kiváló talajélet van, itt a sok eső és az ebből adódó betegségek sem tudták elpusztítani a zöldségeinket, november végén (!!) még szüreteltük a kiváló minőségű paradicsomot (!), paprikát, csodálatos minőségű sárgarépát, paszternákot, három fajta céklát (sárga, fehér, csíkos). Itt már látható, hogy visszaköltöztek a talajba a giliszták, mondom vissza, mert évekkel ezelőtt szomorúan állapítottuk meg, hogy “üres” a föld. Ezzel szemben a még nem megfelelő állapotban lévő területen vetett burgonyák siralmas hozamot hoztak, ami megtermett az is beteg, válogatás után csak vetésre lesz alkalmas…:( vagy arra sem.

A hurrikán által szétszaggatott fóliák közül amelyik csak részben semmisült meg, ott a felülről - egy nyíláson át - érkező eső becsapódási pontjától számított 2 méter sugarú körben mindent elpusztított a gomba, de attól távolabb egészségesek maradtak a növények. No ezt magyarázza meg valaki!!! A fólia egy viszonylag zárt közeg, kicsi az átszellőzése, ezért azt gondoltam, hogy a gombabetegségek is markánsan jobban veszélyeztetik a benne lévő növényeket. Valami gond inkább az esővel lehet.  

Kényszerűségből kisérletet is végeztünk, az egyik fóliaváz alatti paradicsom kezeletlen földbe került és a fóliát teljesen letépte a szél, a többi előkezelt (komposztált ágyás+alginit kőzet+ csalán preparátum+bactofil) ágyásba ahol a fólia ép maradt. 

Nos, azt gondoltam, hogy a sok eső miatti pára minden fólia alatti növényt elpusztít, ellenben a nem fóliás területeken a szél ad egy esélyt. Tévedtem. Az előkezelt ágyásban lévő fóliás zöldségek kiválóan érezték magukat még novemberben is, a nem előkezelt szabadföldi paradicsom pedig elpusztult valamikor júliusban (kb. 3 nap alatt).

Van olyan területünk amelyet művelve vettünk át, a következő évben a műtrágya elmaradásból adódóan - mint a többi terület ilyenkor - sokkot kapott, majd három évig minden besült amit beletettünk. Három év küszködés és számolatlanul sok anyagi veszteség után tavaly ősszel szántás, tárcsázás, vetés és fogasolás - és egy meglepően jó nyári aratásban volt szerencsénk, mondom meglepő, mármint ahhoz képest, hogy a semminél a hektárankénti 1,5 tonna búza is nagy öröm, még akkor is, ha ennek pénzbeli értéke nem fedezi a művelés költségét. De nézzük mi történt (szerintem):

1- A telek igazából szőlőföld, csak kivágták a gyümölcsöt és szántóként használták évtizedekig. A föld korábbi művelői szerint soha nem volt igazán jó terület. Azt is fontos megjegyezni, hogy mifelénk gabonára nem nagyon vannak jó területek, 2,5 tonna/hektár már igen jónak számít (a laikusok számára: az ország jó földjein 5t-6t vagy ennél több terem ugyanennyi munkával és költséggel).

2 - A terület igen agyagos, tömörödött, 10-20 cm mélységben betonkemény tömörödött altalajjal (eketalp betegség). Hosszú távon vissza szeretném állítani a szőlő ültetvényt, azonban halott földben a gyümölcs sem fogja jól érezni magát, így a következő években azt tesszük amit idén: talajjavító művelést végzünk.

3 - Tavaly (hasonlóan ahhoz mint a fent idézett cikk ajánlja) őszi búzát vetettünk, majd rávetettünk (vetőgép híján kézzel) lucernát. Ez nagyon bölcs ötlet volt, a lucerna amellett, hogy még idén kaszálni is tudtuk, jól megágyazott a búzának, elnyomta a gyomot, és egy olyan közeget biztosított a fejlődő búzának, amely megsegítette a kalászost a növekedésben. Csodák csodájára a több évnyi terméshiány helyett nagyon szép és egészséges búzánk lett. Aratás után pedig a lucerna talajtakaróként funkcionált, majd az első kaszálás után zöldtrágyaként.

4 - Minden örömünk ellenére a talajunk még mindig siralmas állapotban van. Ezért most kapott egy mélyszántást, majd a következő lépések jönnek:

a/ Tavasszal csinálunk egy széna fedést amelyet meglocsolunk lebontó talajlakó baktériummal, majd ásógéppel bedolgozzuk. Amennyiben lesz elég komposztunk, akkor azt is belekeverjük.

b/ Az első vetés valamilyen talajjavító keverék lesz, egy rész talajlazító (facélia, bükköny??), egy rész féregírtó (mustár), egy rész altalaj lazító lesz, de igazából még sokat kell olvasnom és egyeztetnem szakértőkkel. Talán ideje lesz felhívni ismét barátaimat az ÖMKI-nél és segítséget kérni…

c/ A cél az, hogy az agyagos és vékony termőréteget fellazítsuk, élővé tegyük. Ha ezt elértük, akkor áttérhetünk a “no tillage” művelésre és megfelelő vetésforgó mellett csodás termésátlagaink lehetnek (mondjuk 3-4 t/ha esetén nagyon boldog lennék), természetesen műtrágya és gyomirtók nélkül. Persze ehhez türelem is kell meg évek…

Mission impossible:

A mi földjeink tehát nem igazán zöldséges földek és igazán nem gabona földek. Ez az egész Káli Medencére igaz, de talán Tapolca környékére és a másik irányban a Nivegy Völgyre is. Amivel mi próbálkozunk, az a lényegében lehetetlen küldetés, hogy a területeinken új humusz réteget hozzunk létre. Azt mondom lehetetlen, mert 10 cm új humusz az 1 hektáron 1000 m3 föld, ami kb. 1500 tonna komposztot jelentene (75 pótos kamionnal kellene ezt a mennyiséget csak ide szállítani!!!). És nagyjából minden évben meg kellene ismételni??? Mondom így lehetetlen, de kell lennie módszernek, hogy mégis lehető legyen… erre kell próbálkozni a széna komposztálással és még ki tudja mivel.

Mondom lehetséges:

Zöldség művelésnél nagy részben áttértünk az ágyásművelésre, illetve amit lehet azt időszakosan fólia alá teszünk (kivétel a konyhakert, ahol lényegében sortávolság nélkül növénytársítással gazdálkodunk). Az ágyásaink általában 5* 24 méteresek, azaz egy terület 120 nm, igazodva a fóliázás méreteihez. Az ágyást nem szántjuk, tavasszal felrotáljuk (jaj de kéne már egy ásógép!!!), majd 10-15 cm komposztot és alginitet teszünk rá, amit ismét felrotálunk. Mivel célzottan csak az ágyásokba kerül a koposzt és a művelőutakra és egyéb területekre nem, így 200-300 t komposzt elég egy évben, ez már kezelhető mennyiség.

Ééééééés már kész is az új talajunk!!!

Már csak az a gondom, hogy a sok rotálással nem biztos (illetve biztos nem) teszünk túl jót a talajéletnek, ehhez kéne az ásógép, illetve az alsó talajréteget egy idő után már nem kellene egyáltalán megmozgatnunk….

Következő kérdés a vetésforgó, de erről majd egy külön posztban írok.

Záró gondolat:

Ne kövessétek el azt a hibát amit én sokszor elkövettem. Ne gondoljátok soha azt, hogy olvastok valamit, vagy beszéltek valakivel, találtok egy új művelési módot, egy új gépet vagy egy új csodaszert és innen minden fantasztikusan működni fog. A siker hosszú, fájdalmas és költséges útjának első lépése szerintem az, hogy megérted az egész gazdálkodás egy RENDSZER aminek milliónyi eleme és lépése van. Az, hogy komposztot készítesz vagy áttérsz a rotálásról az ásásra az csak egy dolog ezekből.  Fontos dolgok, de önállóan nem érnek semmit, csak ha a rendszer többi részével is tisztában vagy és betartod a többi játékszabályt is.

A poszt elején ajánlottam egy másik blogot. Nos, azon van egy amerikai termelővel készült cikk, amiben a nagy tudású, bölcs és tapasztalt termelő több kérdés ellenére sem akar “titkokat” elárulni. Válasza mindig az, hogy nincs két egyforma recept, mindenkinek a saját útját kell járnia a saját földjén. Én ezt megértem annak ellenére, hogy nagyon sokat rohangálok tanácsért sokakhoz. Azt hiszem, hogy minden jó szót meg kell hallgatni és keresni is kell azokat, de azt is hiszem, hogy a saját földünkön a saját tapasztalatunk alapján kialakuló saját technológia az egyedüli út.

Ehhez viszont tudni kell elviselni (emberileg és anyagilag is) az első periódus  sok-sok évének veszteségeit (mint ahogyan a fent ajánlott blog cikkében írják neki is az első négy év nyomorba döntötte—-ebben rokon lelkek vagyunk sajnos).