Az év utolsó napjaiban eljött az idő, hogy leválasszuk a malackákat az anyukáktól. Egy-két kocát rendesen kiszipolyoztak, úgyhogy aki szült az most wellness túrára mehetett, azaz be lett zárva egy saját ólba egy kis pihenésre, bőséges kajával és vitaminos vízzel. A kicsikék pedig 2-3 hét időtartalomra oviba kerültek.

Vasárnapra már teljesen elgyötörtek lettünk, kemény hetünk volt, péntek éjjel kocsiba vágtuk magunkat, vezettem 12 órát, szombaton késő estig tobzódtunk a százezres tömegben, estére megkerestük a szállásunkat (amely szürreálisan lepusztult és koszos, ehhez képest elképzelhetetlenül drága volt), kevés alvás - másnap vissza a kiállításra....

Alig éltünk (ami látszik is a fejünkön..), de kitartottunk estig és töménytelen mennyiségű programon vettünk részt.

A két legérdekesebb esemény ebben a videóban lett megörökítve. Az első egy csodás előadás és kóstoló volt egy mindössze 40 éves sörfőző mesterrel, aki eredetileg biokémikusnak készült, majd amikor eldöntötte, hogy inkább sörfőző lesz, akkor a legmélyebb szintű tudást saját maga autodidakta módon úgy szerezte meg, hogy  csinált egy laboratóriumot és kísérletekbe fogott malátákkal, élesztőkkel, tartályokkal. A kísérletei eredményei elképesztőek, természetes (hagyományos) úton úgy állít elő igazi, élő sört, hogy ugyanabból az alapanyagból rengeteg ízű végeredményt tud létrehozni a komlózás idejének és mennyiségének variálásával, fahordók használatával, az élesztők (tehát nem egy élesztő!!!) viselkedésének kutatásával. A fickó elképesztő volt, a kóstolt sörök is.

A második eseményen - a nap végén-  már alig volt bennünk lélek. Egy Valentino Marcattilii nevű kétcsillagos séf tartott egy bemutató főzést. Meg kell adni óriási show-t csináltak, Valentino öreg és biztos kezű motoros és laza előadó. A terem mint minden előadáson itt is dugig volt tömve. Ami a menüt illeti, nos végtelenül leegyszerűsítették, egy ravioli, egy csokis süti egy kis borocska. Semmi extra.

Vagy mégis? Az olasz konyhában ez a csodálatos, a létező legjobb alapanyagok, egyszerűen elkészítve. Semmi órákig (vagy manapság napokig) tartó csűrés-csavarás, vákumfőzés, thermomix, pacojet ls társai. Nincs nekem bajom ez utóbbiakkal, de egy ilyen Valentino nevű fickó a bizonyítéka annak, hogy lehet ezt egyszerűen és hagyományosan is tökéletesen csinálni.

Szóval a menű:

Készíttetek egy ravioli tésztát. Forrázott leveles spenótot és sűrű ricottát összekevertek, egy kis só, bors, szerecsendió, majd habzsákból kör alakú mozgással kis hengereket hoztak létre a tésztán. A hengerbe nyers tojássárgája került, egy kis szarvasgomba, majd a második réteg tésztával befedték (tojással ragasztották) és kiszaggatták a raviolit. Gyors főzés után a tányérra került, majd forró barnított vaj került rá, parmezán és még egy kis szarvasgomba. Nagyszerű étel, főleg a - gyakorlatilag nyersen maradt- tojássárga a lényege, ahogyan belevágsz a tojás kifolyik és keveredik a forró vajjal, parmezánnal, szarvasgombával...

A csoki desszert igen míves módon készült, a lényege az volt, hogy háromfajta rétegben három módon került a csoki a süteménybe, így az eltérő textúráknak kellett valamilyen élményt adnia (meg a tetején az aranylapnak). Sajnos nekem nem jött át a dolog, finom volt, de nem annyira mint ahogyan vártam. Csokiból ettem már jobbat is, akár egyik kedvencemet a hasonló elvek alapján készülő semifreddót.