Úgy kellett nekünk ez a hóesés...mint éhezőnek egy falat kenyér!!
Mondtam volt 3 hete. Aztán most itt vagyunk, állunk a hóban, fagyban.
Elmondjam mi az, hogy kézműves? Régen a kézműves ipart arra értették, ha mondjuk valakinek volt egy varrodája. Pedig nem az a kézművesség. Norbi barátom a sajtjaival a kézműves. Szó szerint az, naponta minden sajtját kétszer meg kell fognia, megforgatni, megvizsgálni, átkefélni. Persze pusztán önmagában a tény, hogy valaki megfogja a termékét naponta nem teszi kézművessé, DE viszont az igen, hogy a termék a saját keze munkája által válik olyanná, amilyenné. A kéz által a szív, a lélek kerül bele a termékbe.
Mi kézművesnek gondoljuk magunkat. Minden konzervünk saját kézzel készül, akárhányan is készítjük (mielőtt az üvegbe kerül átmegy az én kezemen). Ha visszább nézünk, akkor már a zöldség nevelése is kézműves termék. Mondjak egy példát miért?
Leesett ez a hó. A fóliában nevelődik több ezer kis palánta.
Rossz tapasztalat már van, tavaly ilyenkor fagyott el első körben több ezer éppen, hogy csak kihajtott növényke, úgyhogy bent van a hőmérő és rohangálunk állandóan vizsgálgatni mi a helyzet. A lótrágya fűtés idáig nagyon hatékony volt, de a kemény fagyok érkeztével most kevésnek bizonyult, tegnap délután a fátyol alatt már csak 5 fok volt!! Mit lehet ilyenkor tenni? Betettünk két nagy hordót és bárányné felfűtött két katlanban több száz liter vizet, amit behordtunk (illetve ő behordta) a hordókba. Este 10-kor még úgy nézett ki mint disznóvágáskor, fűtötte a katlanokat, hordta a vizet. A művelet eredményeképpen a két forróvizes hordó felfűtötte 10 fokra a sátrat, így a palánták megmenekültek. Folytatás következik ma este.
Ez is kézművesség, a küzdelem, a törődés azért, hogy épp és egészséges növényeink legyenek.
