Az életben majdnem mindenhez kitartás és alázat kell, feltéve, hogy az ember nem annyira a maga ura, hogy egy lakatlan szigeten éljen. Tolerancia, mértékletesség, szerénység, alázat.. jelentenek ezek a szavak még bármit is?  Nem, én nem tudom és nem is akarom megválaszolni ezt a kérdést (a válaszom: sajnos NEM).

Ellenben van egy mondás ami nagyon is igaz. “Mindenki a saját tapasztalatából építkezik.”  Az én tapasztalásom pedig ebben a témában az, hogy néha el kell fogadni alázattal egy helyzetet, elfogadni akár a vereséget a kudarcot, akár egy pillanatnyi kényelmetlen - ne adja isten - megalázó szituációt.

Fiatalon láttam a szüleimet belefáradni a vendéglátóipar könyörtelen világába, aztán én is elhagytam a pályát, mondván nem akarok úgy élni mint ők. Most itt ülök öreg koromra egy étterem közepén.

Lassan három éve költöztünk ki a világból azért, hogy nyugodt környezetben, kevés ember között, konfliktus mentesen éljünk. Most millió emberrel találkozom, nincs nyugodt életünk, pláne nincs konfliktus mentes környezet. 

Ezt dobta a gép.

Elmondok gyorsan egy (tegnapi) történetet. 

A vendéglátásban van egy régi, elfeledett mondás: 

A vendégnek mindig igaza van.

Nos, tegnap bejön egy hölgy, leül az étterem teraszán. Odamegyünk, udvariasan megkérdezzük, mit kér enni-inni. Inni nem kér, az előbb teleitta magát a kúton, enne valamit. Megy az étlap, kiválasztja a sóskapesztós lepényt, bár megkérdezi, hogy miközben van sok hely ahol lehet 800 Ft-ért is pizzát kapni mi miért adjuk ennél jóval drágábban? Jön a magyarázat, olasz liszt, ipari konzervek helyett saját kézműves feltétek, stb. Na jó, de miért nem adjuk 800,-ért?? Udvariasan elmondjuk mégegyszer, új indok nem jut eszünkbe, közben el is készül, megkapja.

Éppen másik asztalt szolgálok ki, mikor jó hangosan felkiált: Hát ez egy szar!

Odarohanok, újjával beletúr a pesztóba, és elismétli, ez egy szar!

Kérdezem, mi a probléma? “Ez a pesztó egy szar. Tudja maga mi a pesztó?” Szerintem tudom, de annyira meglep a szituáció, hogy nem kezdem el sorolni a pesztókészítés olasz házias  hagyományait, a tájegységekre jellemző alapanyagokat és receptúrákat. 

- Van is nálam pesztó, kóstolja meg, ilyennek kellene lennie- és előhúz valamit a táskájából - itt is van kóstolja meg!!! 

Nem akarom megkóstolni, főleg, hogy kiderül, hogy a spar (még az ipari genovai pesztók között is gagyi) pesztójáról van szó, de ő csak erősködik, belenyúl a késével és nyújtja felém (közben leesik a földre egy adag, de szed másikat), gyerünk kóstolja meg!!

Nem kóstolom meg, elviszem előle a lepényt, elmondom neki, hogy mivel nem elégedett, nem kell kifizetnie, ő ül tovább a székén és még elmondja egy párszor hangosan a véleményét, majd összepakol és távozik. 

Kedvem lett volna nekem is elmondani azt amit gondoltam, főleg arról, hogy ebben a szituban ha valami szar, akkor az az ő modora, de nem tehetem, mert a vendégnek mindig igaza van.

Miért mondom el ezt a történetet? Mert ennél kevésbé látványos helyzeteket szinte minden nap produkál az élet. És bevallom sokszor hiányzik belőlem az a fajta tolerancia, alázat ami a helyzet nyugodt kezeléséhez kell. De azért nagyon igyekszem.