Jó hírek

- Születnek nap mint nap a kismalacok, nagy az öröm, bár sok a gond is mivel a víz helyzet miatt nem találnak fészekrakó helyet, így nekünk kell segíteni szalmával.

- Süt a nap, lassan vége lesz az iskolának-óvodának, a srácoknak egyre jobb a kedvük.

- Megvan a működési engedély regisztráció, holnap szépen lassan csendben kinyitunk.

Rossz hírek

- A vízhelyzet miatt áldatlan állapotok vannak még mindig, már sok termelőt felhívtam, akinek kötött talaja van az mind szenved hozzánk hasonlóan. A korai termésű növények még kanyarban sincsenek, nincs újkrumpli, cékla, ami van az a salátafélék meg újhagyma. Szóval nem csak nálunk nagy a baj, mások is rosszul állnak.

Bulvár hírek 

- Egy kedves falubélink elment a szomszéd faluba egyik munkatársunk családjához és próbálta lebeszélni arról, hogy nálunk dolgozzon. A motivációját nem értem, jó viszonyban voltunk, nekik is segítettünk sok mindenben.

- A piac nyitása előtt egy nappal egyik harcostársunk - akik elsők voltak a jelentkezők közül és több százezer forint értékű átalakítási munkát kértek tőlünk a piacon - visszalépett. Gyanús volt, hogy nem kérte meg az adatokat a működési engedélyéhez, tegnap elkezdtem hivogatni őket, sokáig siker nélkül, majd este visszahívott és közölte a hírt: Sok problémájuk van, ezért nem tartják be a megállapodást és nem jönnek a piacra. Mondtam neki, hogy nekem is sok problémám van. A normális és elvárható mértékű energia és pénz sokszorosát tettem bele a projektbe, ebbe a közösségi ügybe, aminek az a célja, hogy a normális termelők a rezsiköltséget sem fedező bérleti díjért üzlethelyiséghez vagy standhoz jussanak (tájékoztatásul, az üzletek béleti díja 20.000Ft/nm / ÉV!!, a stand helyek napi díja 1.000,- Ft---mindez rezsivel együtt).    

Nem az a gond, hogy nem jönnek. Az a gond, hogy nincs bennük tisztesség ezt időben bejelenteni (inkább meghagyják nekem a lehetőséget, hogy fussak utánuk). Az a baj, hogy megegyeztünk és én elvégeztem az átalakítási munkákat (amit nem fog nekem senki kifizetni). Az a baj, hogy No.1-nak igaza van, tényleg félázsiai származékok vagyunk, lassan nem ismerek olyan embert akivel ha egymás szemébe nézünk, megállapodunk, kezet fogunk, akkor az szilárdabb minden szerződésnél - bármi áron. Az a baj, hogy balkánizálódunk, az a baj, hogy az egymás átvágása beivódik a hétköznapjainkba, az a baj, hogy az adott szó nem jelent semmit, nincs tisztesség, nincs becsület.