Nyílt levél

ÖMKI - Ökológiai Mezőgazdasági Kutató Intézet

Dr. Drexler Dóra ügyvezető igazgató 

Papp Orsolya kutatásvezető

Tisztelt Ömki, Kedves Dóra és Orsolya,

Ezúton szeretném megköszönni a meghívást a legutóbbi burgonya konferenciára, sokan annyira élveztük az eseményt, hogy haza sem akartunk jönni (késő estig ott tobzódtunk). 

Szeretném kifejezni egyben nagyrabecsülésemet az általatok felvállalt missziók, az ezek érdekében végzett kreatív és lendületes munka iránt. Tevékenységetek rendkívül fontos és mondhatni egy nagy űrt tölt be hazánk mezőgazdaságában. Abban a mezőgazdaságban, ahol egy ötven éves ciklus mindent tönkretett, a tudást kiirtotta, a motivációt a jóra, a tisztességes termelésre eltörölte. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben sem történtek nagy dolgok, létrejött egy birtokkoncentráció, egy része a nagybirtokoknak átállt modernnek hívott hatékony termelésre (hatékonynak hívják azt, amikor egyre kevesebb embernek adnak munkát), közben megy a vita, hogy mi a jobb az egyre nagyobb birtokok egyre nagyobb gépekkel és egyre több vegyszerrel vagy a sok millió vidéki ember saját termelésre való rábírása. Mindeközben a vidéki ember is a hipermarketben veszi meg az egyre silányabb minőségű élelmiszert, a zöldséget, a tojást, a tejet. Illetve azokat az élelmiszereket amelyeket jogszabályok miatt még így hívunk, de tudjuk, hogy már régóta nem azok, mint a nevük mondaná. Szerintem egyetértünk abban, hogy tisztességes élelmiszert (nem luxuscikket!!) beszerezni ma nehéz kihívás.

Szóval burgonyakutatás. A lehető legjobb téma. Észrevettétek ti is, hogy a burgonya ma nem olyan mint húsz éve volt? Nagyanyám sütötte zsírban, sót se kellett rá tenni, a húst a tányéron félretoltuk és a krumpli volt a valós főfogás. Aztán történt valami és azt vettem észre, hogy csak silány minőségű burgonyát lehet csak kapni. Üres, tartalmatlan, íztelen valamit. Abba már bele se gondoljunk, hogy az intenzív termelésben milyen vegyszerekkel kezelik ezt a valamit. Pedig a burgonya népétel, alapvető élelmiszer, ráadásul a nemzeti (hétköznapi) konyhánk egyik legfontosabb alapanyaga. Éppen ezért nagyszerű a kezdeményezés, jó a téma, csak nagy szavakkal lehet dicsérni a nemesítőket (minden tiszteletem Polgár Zsoltnak akinek a keszthelyi fajtákat köszönhetjük), köszönetet lehet továbbá mondani az elszánt gazdáknak akik a témával foglalkoznak.  

A konferencián elhangzott, hogy hazánkban mindösszesen 40 ha területen folyik bio burgonya termelés. Ez az adat sokkoló.  Sokkolóan kevés. Ez szinte egy családi gazdaság területe. Valószínűleg ez az alapvető oka annak, hogy nincs elérhetősége a tisztességes burgonyának. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem termelnek a gazdák bio burgonyát?

A válasz sokrétű lehet, technológiai hiány (ennek hiányát most pótoljátok kiadványaitokkal), tőkeszegénység, de az alapvető és legfontosabb ok, hogy nem bíznak abban, hogy megfelelő áron megfelelő mennyiségben képesek lesznek eladni a terméket. 

Hogy is van ez? Nagy igény van rá, lehetetlen a beszerzése, de mégsem bíznak a termelők abban, hogy érdemes ilyen terméket előállítani?

Szerintem a válasz egyszerű:

1. Külalakra egy laikus vásárló nem tud különbséget tenni. Azaz nem tudja megkülönböztetni a jó minőségű bio terméket az ipari terméktől. Ezt kihasználva bárki állíthatja a bárhonnan beszerzett burgonyáról, hogy az bio és olyan fajta amit a vásárló keres.
2. A vásárlók nem ismerik ezeket a különleges fajtákat, a köztudatba beivódott “hagyományos” fajtanevek (Rózsa és társai) anélkül váltak alapvetéssé, hogy bármilyen fajtatulajdonságukkal tisztába lennének (főzni vagy sütni jó, stb.), vagy akár azzal, hogy ki és milyen körülmények között termelte. Egyszerűen ez a megszokás hatalma.
3. A vásárlók nem kóstolták meg ezeket az új termékeket és ezáltal nincsenek tisztában a fergeteges minőségi (ízbéli) különbséggel. 
4. Végül az örök kérdés az ár. Bio termelésben, sok kézimunkával, tisztességesen nem lehet annyiért előállítani semmit, mint a vegyszeres intenzív gazdaságokban. A kettőt nem is lehet összehasonlítani, az egyik élelmiszert termel a másik élelmiszernek látszó tárgyakat és beteg fogyasztókat. A fair árat tehát meg kell fizetni. Azonban a burgonya alapélelmiszer, egy család éves fogyasztása (30-50kg) ha minőségi, egészséges terméket eszik mennyivel is nő meg? Mondjuk évi 6.000,- Ft-al? Szerintem ez az árkülönbség sokak számára elfogadható kell legyen. 

Arra kell tehát megoldást találnunk, hogy milyen módon hozzuk közelebb a termékeinket a vásárlókhoz. Amint a konferencián is beszéltünk erről, össze kell fognunk (termelők, kutatók, vásárlók, gasztronómiával foglalkozó szakemberek) és megoldást kell találnunk erre a problémára. Nem 40, hanem 4.000 ha-on kellene teremnie a bio burgonyának. 

A konferencián már tettem bizonyos javaslatokat, szeretném most ezeket keretbe foglalva leírni. 

a./ A termelés kutatási programot folytatni kell. Szerintem fontos irány a technológia és az ismeretterjesztés továbbvitele.

b./ A jelenleg termelő gazdáknak és a munkájukat segítő intézeteknek (pl: ÖMKI) össze kell állniuk egy klaszterbe. A célnak annak kell lennie, hogy felállítsunk egy egységes, megfelelő mérésekkel alátámasztott minőségi és technológiai standard leírást (paraméterkönyv) és az ehhez kapcsolódó minőségbiztosítási rendszert. A klaszterbe tömörülő bio gazdáknak vállalniuk kell, hogy betartják a termelési szabályokat, alávetik magukat a minőségbiztosítási rendszernek és vállalják a termékeik minőségi (műszeres) vizsgálatát.

c./ A klaszter képes lesz a legkiválóbb minőségű burgonyát előállítani, ennek márkázására létre kell hozni kell egy védjegyet. A következő cél a védjeggyel védett termékek piaci bevezetése. A különböző fajtákat át kell adni egy gasztronómiával foglalkozó szervezetnek (pl: Magyar Gasztronómiai Egyesület) és meg kell őket kérni arra, hogy tesztjeikkel felhasználási szempontból paraméterezzék a termékeket és állítsanak elő ajánlott receptúrákat. Szerintem a jelenlegi ajánlások és kategorizálások nem megfelelőek, tévedéseken alapulnak, illetve nem adnak megfelelő tudást át a vásárlóknak (pl: White Lady kiválóan alkalmas tészták készítésére, de az átlag felhasználó nem tudja, hogyan kell ilyen ételt előállítani).

d./ Létre kell hozni a klaszteren belül egy marketinggel és értékesítéssel foglalkozó szervezetet és biztosítani kell, hogy ezen szervezet segítségével eljusson a burgonya a nagyobb felhasználókhoz is (vendéglátóipar, élelmiszeripar). A márkázott terméket be kell vezetni a piacra, kóstoltatásokat, előadásokat kell szervezni, média nyilvánosságot szerezni, receptúrákat megjelentetni. Ha kell akkor megszervezni a feldolgozott termék kiskereskedelmét, mondjuk sült krumpli sütő pavilonok felállításával.

Hamarosan itt van december 10. a földanya napja, azaz a “Terra Madre day”. A legutóbbi torinói Slow-Food és Terra Madre konferencia mottója valahogy így értelmezhető:

“Mindenkinek joga van a normális élelmiszerhez, a termelőknek pedig joguk  a tisztességes megélhetést biztosító árhoz”.

A munka eredményeként ezt a célt kell elérnünk. Biztosítani kell országosan, hogy a fogyasztók tisztességes, valódi burgonyát vehessenek, a termelők pedig megfelelő, korrekt árat kapjanak a termékeikért. Azt gondolom, hogy az a bizonyos 40 ha terület nőni fog. Mennyivel? Rajtunk áll....

Azt remélem, hogy a kocka már el van vetve. Ti vetettétek el, amikor a programot elindítottátok. Most arra van szükség, hogy a következő nagy lépést megtegyük.

Arra kérlek benneteket, hogy a soron következő találkozónkon beszéljünk erről a témáról és tegyük meg valóban ezt a lépést.

Szeretném, ha az ügyünk szélesebb nyilvánosságot kapna, így a jelen levelet a blogunkon leközöljük, valamint arra kérlek benneteket, hogy gondolatébresztő gyanánt a programban részt vevő termelőkhöz is jutassátok el.

Köszönettel

Fekete-Bárány