Nagyanyám és a zsírban sült krumpli

2015. július 15. 18:30 - fekete-barany.blog.hu

Beszélgetésem egy piacon (vásárló szerepkörben): 

 

  • Szép ez a krumpli milyen fajta? 
  • Hát Rózsa!! 
  • Kedvesem, nincs olyan, hogy Rózsa, legfeljebb rózsaszín, akkor tudja, hogy milyen törzskönyv szerinti fajta a termék amit árul? 
  • Márpedig ez Rózsa krumpli.
  • Ok, akkor legalább tudja, hogy mire jó? Sütni, főzni, tésztának?
  • Ez mindenre jó!

 

 

Minden mindenre jó. Köszönjük, értjük, nekünk is feltünt, de igazából nem érdel bennünket, eddig is elvoltunk a rózsaszínű és a sárga krumplival, elvoltunk a mangalicának hazudott valamivel, a soha meg nem romló tartós zöldségekkel, eddig sem gondolkodtunk azon, hogy mi mire való… egyszerűen azt vettük amit el akartak adni nekünk, azt főztük belőle amit éppen akartunk…mondjuk a múltkor feltűnt, hogy milyen üres és íztelen a sült burgonya, gondoltuk, hogy vagy nem foglalkozunk ezzel, mert lehet, hogy rosszul emlékszünk és igazából soha nem volt ennek jobb íze, szebb tartása. Hiába, az ember öregszik, néha olyan dolgokra emlékszik amik igazából meg sem történtek, de ha mégis akkor sem. Mondjuk az sem történt meg, hogy nagyanyám konyhájában minden második vasárnap találkoztunk istennel, vagy legalábbis egy rövid időre bebocsájtást nyertünk valami földöntúli jó helyre. Nem kellett semmilyen rituálé, egyszerűen ott volt az asztalon a libazsírban sült krumpli, a frissen vágott csirkéből a rántott hús, valami saláta és még valami savanyúféle..az ilyenkor hangos nagy család egy-egy percre elhalkult, nem kellett szidni a rendszert és mesélni a munkahelyi (rém-)történeteket, kit érdekeltek ezek a kommunisták, kit érdekelt abban a percben bármi más mint az a krumpli… a gépies zaklatott rágás lassú és mosollyal kísért étkezéssé vált, néha egy-egy pillanatra be-be csukott szemmel kísérve. Rég volt tán igaz sem volt. Biztosan nem volt igaz, mert ha igaz lett volna, akkor most hangosan tiltakoznánk az ellen sok szemét ellen ami lemegy a torkunkon. Biztos nem volt igaz. Vagy csak igazából nem értjük és nem érdekel minket, hogy az isteni találkozásból hogyan jutottunk ebbe a bugyorba. 

Még Dante is forog a sírjában

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fekete-barany.blog.hu/api/trackback/id/tr827630720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skribanek Zsolt 2015.07.16. 17:38:16

Kedves Szerző!

Amennyire tudom léteznek olyan hazai burgonya fajták, amelyek nevében szerepel a rózsa. Pl. a Balatoni Rózsa, amit a Pannon Egyetem burgonyakutatással foglalkozó csapata nemesített, illetve a Sárvári Rózsa. Ez utóbbi esetében már nem emlékszem, hogy a nemesítés helyére, vagy a nemesítő személyére utal-e a Sárvár rész a névben. Lehet, hogy több is van még, de én csak e kettőről tudok. Persze olyan fajtáról, hogy simán Rózsa, én sem hallottam. Talán az olyan rózsaszín fajtákat, mint a Desirée vagy a Gül baba hívják sokan rózsa burgonyának. De gondolom Ön mindezt tudja, hiszen a blogjából arra következtetek, hogy nagyon is felkészült ezekben a témákban. Nem is okoskodni akarok itt, csak jelezni, hogy tetszik a blogja, és a fenti bejegyzésben írottak is egyetértő mosolyt csaltak az arcomra. Gyermekkorom sültkrumplijának, rántott csirkéjének és salátájának ízét sajnos én sem tudom mostanában reprodukálni.

fekete-barany.blog.hu 2015.07.16. 18:33:12

@Skribanek Zsolt: Üdv, Van szerencsém ismerni a nemesítőt aki a Keszthelyi Egyetem Burgonyakutató intézetének vezetője. Az ő elmondása szerint nincs olyan, hogy Rózsa burgonya, ők is a vicc kedvéért nevezték el Balatoni Rózsának (no meg a szép színe miatt).

Üdv
süti beállítások módosítása