(bocs a provokatív címért, egy kissé ideges vagyok a témától)

Ma már minden kistermelői vagy kézműves. Minden.

Olyan ez mint a mangalica helyzet, feleségem szerint amennyi mangalica szüzet árulnak az éttermek, legalább 10 millió mangalicának kellene lennie Magyarországon (ráadásul az igazi mangalica szűz igen kicsi, max. 80 deka, de néha ennél is kisebb). 

Nos annyi kézműves és kistermelői termék van magyarországon, hogy legalább 100 millió kistermelőnek kell lennie valahol. Hát a lónak a nemes szervéből is több van mint valódi termelőből….

A mai kor paradoxona: A kistermelői áru (főleg igaz ez bio-ra) beszerzése szinte lehetetlen, miközben a termelők éheznek.

Egyiket az egyik oldal mondja, másikat a másik.

(A paradoxon állítások egy olyan halmaza, amelyek ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.)

Mi a kistermelő?

A kistermelő egy jogi kategória, azt biztosítja, hogy szerény, mondhatni otthoni körülmények között is lehessen előállítani kismennyéségű feldolgozott élelmiszert, de kizárólag saját termésű alapanyagból!!!!. Csak, hogy érzékeltessem, zöldség-gyümölcs készítményt (pl. lekvár) kistermelőként főzhetsz otthon, ha a Nébih helyszíni ellenőrzésen megállapítja, hogy a konyhád erre alkalmas. Ha nem az, vagy nagyobb tétellel dolgozol, akkor kell építened egy külön üzemet, külön személyzeti bejárattal, gazdasági bejárattal, személyzeti öltözővel, mellékhelyiségekkel, belül tiszta árú útvonallal, külön láda mosóval, stb. ez alaphangon 50-60 millió forint. Ugyanez a húsüzem esetbében egy kicsit több, itt 100 millió alatt nincs üzem. Szóval a kistermelő státusz egy könnyítés, azért van, hogy a parasztember is képes legyen kolbászt, lekvárt készíteni és eladni, lottóötös elköltése nélkül is.

Mi az őstermelő?

Az őstermelő (aki lehet egyszerre kistermelő is) egy adózási kategória, lényegében adómentesen (illetve nagyon kicsi adóval) lehet terméket előállítani és eladni közvetlenül a vásárlóknak.

Ezek az intézmények nagyszerű lehetőségeket jelentenek a TERMELŐKNEK és a NEMTERMELŐKNEK egyaránt. A mostani poszt erről szól, a NEMTERMELŐK-ről akik valahogyan mégis terméket állítanak elő (?) és a piac, a társadalom hozzáállásáról akik meg szó nélkül megveszik, elfogyasztják a NEMTERMELŐK termékeit.

1. rész - Kistermelői lófasz a gasztronómiában

A környékünkön például minden étterem kistermelők-őstermelők alapanyagaiból dolgozik. Februárban lecsó készül, májusban paradicsomsaláta és padlizsánkrém (a paradicsom július közepén érik, a padlizsán augusztusban). 

Egy hónapja lehetett, hogy felhívtam az egyik éttermet, hogy megkérjem arra, ha már egy éve nem vesz semmit, legalább vegye le a honlapjáról azt, hogy a Fekete-Bárány Manufaktúrától szerzi be a zöldséget. Nagy sértődés lett belőle annak ellenére, hogy már évtizedekkel azelőtt jó ismerősök voltunk mielőtt bármeliykünk ide költözött volna. Hosszú telefonbeszélgetéseink során elbeszéltünk egymás mellett, ők azt gondolták, hogy ingyen reklámoztak minket a honlapjukon, mi meg nem ezt gondoltuk. Előrebocsájtom, hogy hosszú ismeretségünk alapján igen jó és becsületes és szerethető embereknek tartom őket ezért nem akartam összeveszni a témát is elfelejetettem máig (ugyanis ma találkoztam egy új lófasszal, a kistermelői büfével). Azt hiszem, hogy amikor a barátaid is azt gondolják, hogy nem visszaélés a neveddel reklámozni magukat (hiszen mindenki a helyi termelőktől vásárol nemde?), akkor igen nagy baj van a világban.

Most pedig kistermelői büfé nyílt a környéken. Ez nem vicc kistermelői büfé. Gondolom azt jelenti, hogy megtermeli, megfőzi és eladja. Vagy nem? Hát nem. Nem termel semmit és egy-két dolgot kivéve nem is kistermelőtől vásárol. Azért szomorú ez, mert egyébként egy jó büfét csináltak jó helyen, remélem sikerük lesz, de MIÉRT KELL AZT HAZUDNI AMI NINCS? Miért nem lehet azt reklámozni ami van?

 Nos, a posztban érintettek is fogják ezt olvasni. Gondolom mérgesek lesznek, megint  ez a Tamás, megint konfrontáció.

Elmondom miért nem értjük egymást.

• Amikor ti még a másik oldalatokra fordultok reggel 5-kor, akkor mi már tetőtől-talpig sárosan etetjük a disznókat és a tyúkokat, azért mert ez a kistermelői élet.

• Amikor télen, hó, fagy, sár, havaseső és egyéb kellemes körülmények vannak, ti akkor ki se jöttök a házból, ellenben mi akkor is kint vagyunk és akkor is küzdünk mert ez a kistermelői élet.

• Most, nyáron már reggel 4-kor kint kell lenni a fóliában, mert 11-kor már 60 C hőmérséklet van a sátor alatt. Még alig indult el a nyár, én már 8 kilót fogytam, Líviának előjönnek a hőségben az eddig nem tapasztalt visszér problémái és annak ellenére, hogy már egy trombózist átélt és majdnem belehalt csinálja, mert ez a kistermelői élet.

• Azért, hogy legyen termék, szinte mindig alkalmazkodunk, az időjáráshoz, a vevőkhöz, a vágóhídhoz, a hatóságokhoz, ezért a gyerekeinkre szinte semmi idő nem jut, de még csináljuk, mert abban reménykedünk, hogy később jobb lesz - és ez a kistermelői élet.

• A szezon nálunk is rövid, zöldséget megtermelni és eladni még fóliázás mellett is csak pár hónapig lehet. A szezon elindítása (vetőmag, stb.) több millió forint, a munkahét 7 napos, naponta 12-14 órát vagyunk kint a földön vagy bent az üzemben és csináljuk mert ez a kistermelői élet.

• Magyarországon van kb. nem több mint 10.000 ember aki vásárol bio zöldséget vagy valódi mangalica termékeket. Ebből a kevés merítésből kellene megélni 160 km távolságra a fővárostól. Mint sokan mások, mi sem élünk meg abból amit csinálunk, apasztjuk a családi vagyont, elvállalunk mellékállásban projekteket, stb. De csináljuk, mert ez a kistermelői élet.

• Évente legalább 2 évet öregszünk, gyakran előjönnek egészségügyi problémák is a leterheléstől, de csináljuk mert…

Szóval mi vagyunk az igazi kistermelők, mi vagyunk akik hisznek a jó ügyben és ezért az életüket felteszik erre akár sajnos a családi életük rovására is.

Ezért van a konfliktus, ezért nem hagyom szó nélkül, hogy mindenki (igen, akaratotok ellenére ti is) visszaéljetek a nevünkkel vagy mások nevével, azt mondjátok támogatjátok a termelőket miközben nem. És ne legyünk álságosak, nem minket reklámoztok, hanem magatokat. Ha összeszedném a környéken lévő 10 olyan éttermet aki felirta a zászlóra, hogy a helyi alapanyagokból dolgozik, és ez igaz is lenne, ebből vígan megélnénk sokan, nagyon sokan (persze akkor sem lenne paradicsom májusban, de lenne más ami tükrözi a szezont). Sok kompromisszummal járna mindkét oldalon, de nem csapnánk be a fogyasztót. 

Ezzel szemben ami történik az a munkánk lesajnálása, tiszteletlenség. Miközben becsapjátok a fogyasztót, közben becsaptok minket és másokat is, ellehetetlenítitek a termelőket.

Ismerek sok termelőt, de egyet sem aki jól él. Azért, mert a helyi termelőtől vesszük az árut a valóságban azt jelenti: “Az Aldiból és a Z+D-ből vesszük az árut, néha marketing célból kis mértékben helyi termelőtől” és én ehhez annyit tennék: “…mivel a valós helyi termelők kiszorulnak a piacról ezért igazából mi tesszük tönkre őket”.

Itt a válasz a paradoxonra.