alcím: Slow food, slow life v. changing the world (or just to be a convenient consumer?)? 

Amikor relatíve jó idő van, heti 2-3 ismeretlen család érkezik hozzánk látogatóba, többségük még csak foglalkozik a gondolattal, hogy feladva városi rohanó életét vidékre költözzön és más életet éljen. “A ködös romantikán túl...” szól a blog egyik vezérmondata, nos nem akarok elkeseríteni senkit, de mielőtt eladjátok a házatokat és összepakoljátok a cuccokat a költözéshez jól gondoljátok meg mire vállalkoztok. Egy dolgot szeretnék rögzíteni már az elején: Mi nem bántuk meg, hogy elköltöztünk, nagyon szeretünk itt élni, szeretünk azzal foglalkozni amivel foglalkozunk, és az utóbbi napok eseményei alapján azt mondhatom ismét, hogy szeretünk azok között az emberek között élni akik között élünk. (Ez utóbbi félmondat majd kap posztot, mivel jó volt a buli, sokan jöttek el...)

Dillemmák. 

Nem tagadhatod le ami vagy. Ahonnan jöttél, a génjeidben lévő kódokat, a környezetet amiben felnőttél és ami szocializált (élén a szülői háttérrel, neveléssel), a korán megszerzett tapasztalatokat, csalódásokat, a kialakuló vágyokat. Ami később történt, ami ma is történik az csak csiszol még valamit azon a tárgyon, amit az élet korai szakaszában baltával faragtak. Alapvetően a tárgy (a személyiség illetve az ember maga) nem változik meg a csiszolás folyamán, csak finomodik, a nagy munkát már az első 20-25 évben az élet már elvégezte.  

Akkor miért is akar sok városi értelmiségi mindent hátrahagyva vidékre költözni, gazdálkodni tanulni, máshogyan élni? Ki lehet-e lépni a korábbi életformából, szokásokból, el lehet-e felejteni sok mindent ami korábban fontos volt? 

Vajon hányan jönnek rá arra, hogy nem jól döntöttek?

Aki nem akar sokat olvasni annak megkönnyítem itt az elején és lelövöm a poénokat.

Nos, akkor íme a jótanácsaim:  

1. Munka

Azt ne gondold, hogy leköltözöl vidékre, kitalálod mit fogsz csinálni (pl: de jó lenne kecskesajtot gyártani) és felveszel egy pár embert akik majd csinálják amit kell. Nem fog menni. Legalábbis az elején (első 10 év!!) nem, akkor is ha te vagy a legjobb menedzser a világon. Vagy elkezded a saját kezeddel, a saját izzadságoddal, vagy nincs értelme belevágni. Évekbe fog már csak az is telni, amíg kitapasztalod ki tud és akar egyáltalán dolgozni (nekünk erre 1,5 évünk ment rá). Évekbe fog telni, mire rájössz, mit kell megkövetelned, mi a munka, azt mennyi idő alatt és milyen megkövetelt minőségben lehet elvégezni. 

A legjobb recept az, hogy csináld magad és vegyél magad mellé értelmes fiatalokat akik VELED EGYÜTT fogják csinálni. Ez viszont azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban nincs hétvége, nincs szabadnap, nincs 8 órás munkanap (inkább 16 órás).

2. Tudás

Azt ne gondold, hogy leköltözöl vidékre és majd a helyiek tudják, hogy mit hogyan kell csinálni a mezőgazdaságban. Persze van itt tudás, a dolgok nélküled/nélkülünk is mennek a maguk útján, de forradalmi dolgokra ne gondolj. A szocializmus elintézett mindent, kimosta az emberek génjeiből az évezredes tudást, az apáról fiúra szálló titkokat/megfigyeléseket. Nálunk például nincs egy agrár értelmiségi sem, és nincs rajtunk kívül egy másik örült autodidakta biogazda sem. Ami van az szerény mennyiségű és azon belül is szerény hozamú művelgetés. Ha tudást akarsz szerezni- akár egészen triviális dolgokban- iratkozz be a KEK könyvtárába, olvass sok könyvet, bújd a netet, csatlakozz szervezetekhez, járj tanfolyamokra, keress mentorokat. 

A tudás megszerzésében csak magadra számíthatsz. Még így is fog érni sok pofon, sok kudarc, de legalább lesz egy szerzett tudásod amivel majd egyszer jól fogsz tudni boldogulni.

3. Vízió 

Ha gazdálkodni akarsz az első tanács az, hogy bármennyi pénzed és ötleted is van, kezd kicsiben. Olyan ez mint az első gyerek születése, mielőtt megszületik a szülőknek már nevelési alapelvei vannak amelyek persze a gyerek érkezése és az azt követő tapasztalatok alapján homlokegyenest megváltoznak (nekem három gyerekem van, a harmadiknál jöttem rá, hogy nem tudunk még mindig semmit a gyereknevelésről). Szóval kezd kicsiben, adj magadnak 1-2 évet, hogy a sziklaszilárd meggyőződésed mellett legyen tapasztalatod is.

ÉS LEGYEN MINDENKOR VÍZIÓD, ELKÉPZELÉSED ARRÓL, HOGY MIT FOGSZ ELŐÁLLÍTANI. Ez a legfontosabb. Csak úgy gazdálkodni nem lehet, ki kell találnod és érvekkel alátámasztanod, hogy mit, miért, hogyan, mennyiért fogsz előállítani. A mi elveink közül mondok kettőt: 

a/ Arra törekszünk, hogy az előállított termékek 90%-a feldolgozott késztermék legyen. Azaz a paradicsomot lehetőleg nem zöldségként akarom eladni, hanem kézműves befőttként vagy konzervként. Miért? Mert ezt dobta ki az excell (nem magyarázom tovább). 

b/ Csak biót állítunk elő. Ebben nincs kompromisszum, mivel a büdös városból az ehetetlen műélelmiszerek elől az ember ha elmenekül, akkor nem teremti újra azokat a saját környezetében. Ez egy életforma váltás, az életforma pedig megköveteli, hogy tisztességes dolgokat hozzál létre, ha másért nem akkor magadért, a családodért.                                                                                   

4. Beruházás

Mennyit kell költeni egy gazdaságra? Sokat, nagyon sokat. Mikor térül meg? Soká, nagyon soká, és csak akkor, ha ügyes vagy, van víziód arról amit el akarsz érni, tudod mit fogsz gyártani és hová fogod eladni. A kockás papír vagy az excell mindig legyen kéznél, számolj, elemezz. Ne költsd el a pénzed az elején, főleg ne vegyél gépeket. Amit mindenki tanácsol azt főleg ne vedd meg. A műveléshez vedd igénybe mások szolgáltatásait, hívj traktorost inkább mint, hogy veszel egy traktort és felülsz rá magad.

5. Megélhetés

Meg lehet ebből élni? Sokakat fogok most kiábrándítani, de egyértelmű a válaszom: NEM. 

A városi értelmiségi által megszokott színvonalon legalábbis nem. Van az a szint ami a “breakeven” fölé visz és kitermeli a tisztes polgári megélhetésedhez valót, adja isten még nyereséget is tudsz termelni, de ez sok beruházás, sok munka és sok idő alatt érhető el. Mi magunk sokat tudtunk invesztálni, még fogunk is (a házunk építése helyett a gazdaságba fektetünk), sokat dolgozunk és van víziónk, így is a harmadik, negyedik évtől gondolom azt, hogy meg tudunk ebből élni. 

Persze ez egy relatív kérdés és a válaszok is relatívak. Itt nálunk van egy mondás ami szerint aki 70 ezer forintot keres az gazdag ember. A többség ennek a feléből él meg valahogyan. Nos, amikor egy szép napos hosszú hétvégén (pl: tegnap) hazajössz a piacról 7 ezer forint bevétellel akkor közel kerülsz ehhez a szinthez. Legalábbis akkor, ha nincs tartalékod, nincs egyéb bevételed. Személy szerint én heti két napot Pesten töltök és dolgozom a régi szakmámban, termelek, a régi életformámat élem akkor is, ha nagyon-nagyon nem akarom. 

6. Szerezz barátokat

A pesti ember többségében ha lejön vidékre akkor bezárkózik a kertjébe - házába és tartja a távolságot a helyiekkel. Nehéz is keveredni, más világ ez, más emberek, más világlátás, más problémák. 

Ha vidékre költözöl és ott is akarsz élni akkor ne zárkózz be, szerezz barátokat, formáld magadat és fogadd be azt a környezetet amibe beletetted magad. Hiszen erről szól a költözés nem? 

Idáig tart a korán lelőtt poén.

A dillemma már más tészta. A baltával faragott ember (akit az élet még csiszolgatott) felhagyva mindent amivé az élet alakította, vajon hogyan áll helyt a teljesen új környezetében? Egy panelgyerekből lett városi értelmiségi, egy kozmopolita “consumer”, egy magát huszonévesen faltörő kosként előremenő- világmegváltó terveket dédelgető menedzsernek titulált ember jól fogja-e érezni magát a lassú környezetben? 

A váltás elhatározása, az új életforma, és az első évek dillemmái erről szólnak. Volt a fast food-fast life, most meg a slow-food, slow life. Ezt akartuk, elmenekülni, újrakezdeni, máshol, máshogyan. Azt az életet éljük amit akartunk élni, DE nehogy azt gondolja valaki is, hogy a váltás könnyű. Nem anyagilag, vagy a munka miatt, nem az iskola távolsága vagy a kulturális igények miatt, nem, nem, nem.

A kérdés a lélekben van, vajon a zaklatott életű városi ember aki napi 10-12 tárgyalást tartott, aki napi 100-200 e-mailt kezelt, aki 25  évesen már jegyzett és sikeres ember volt a szakmájában vajon teljes mértékben azonosulni fog-e a lassú élettel? Vajon nem marad-e ott az űr, a ki nem használt lehetőségek, a megszerzett, de már nem hasznosult szakmai tudás miatt?   

Ez az én dillemmám- de csak látszólag az enyém (kösz, jól elvagyok vele). Ha viszont fiatal városi értelmiségi vagy és vidéki életre vágysz akkor a felsorolt jótanácsok mellett  ezzel is foglalkoznod kell. --- Így lesz az én látszólagos dillemmám a tiéd is....