Tündérország az a hely ami a lelkünkben, a képzeletünkben létezik. Egy szép falu (pont mint Henye), kedves, egymást segítő emberek, sok munka, sok terméssel, jó kedvvel, nyugalommal, békében és tisztességben.

Az elmúlt napok eseményei ismertek, annyit tennék még hozzá, hogy vannak akik nem voltak restek, befáradtak az APEH-ba (vagy hogyishívják most éppen) és megkérdezték, Bárányék miből tudnak telket vásárolni, állatokat venni, beruházásokat indítani?

Mert az mégsem járja, hogy jön ez a tüsihajú pesti taknyos gyerek és vesz egy házat (házromot). Meg egy telket, meg mégegyet. Aztán meg nini, milyen szép disznói vannak egyből 10 is. Beszél itt munkahelyteremtésről, iparűzési adóról meg ilyenekről, de miért is jött ez ide? Jó volt nekünk nélküle is. Egyébként meg 300-ért adja a krumplit? Ez hogyan lehetséges amikor mindenki tudja, hogy a krumpli ára 80? És a vásárlók miért jönnek házhoz?(---csiripelnek a madarak és néha meghallom amit mondanak---)

Most eszembe jut szegény nagyapám - isten nyugosztalja - aki szálfaderekú, rendkívül intelligens, nyugodt, talpig becsületes puritán munkásember volt. Ha jobb családba születik akkor sikeres mérnökember lett volna, csakhát félig árván nyomorból indult. Így is kitűnt a körülötte lévő munkástömegből, képességeivel hamar brigádokat bíztak rá és munkásként mérnöki munkát végzett. Jött 56, nagyapám védte a gyárat egy csapattal, ahogyan kivettem a szavaiból nem akart ő forradalmat, csak védték a gyár értékeit meg a gépeket, gondolta a forradalom után is lesz gyár, kell dolgozni, maradjon épen és egyben az egész. 

Letartoztatás, börtön, háziőrizet. 

A háziőrizet eltartott pár évig, néha megállt a lefüggönyözött autó a ház előtt éjszaka, kiverték az ágyból, elvitték, pár nap múlva hazaengedték. A történet arról szól, hogy a Lajos utcai gangos házban volt egy ember (vagy több) aki a gangról figyelte az eseményeket. Amikor nagyapám lement a szomszédokkal kártyázni az udvarra, egyből ment a telefon. Megszegte a háziőrizet szabályait, zsupp be az autóba, egy kis kocsikázás, börtön, pofonok, hajnalban kitették az utcára.

Most úgy érzem magamat mint akit hajnalban kitettek megpofozva az utcára és nem tudja, hogy miért történt ez az egész.

Nem félek az Apehtól, 14 éve vállalkozom, soha nem volt sem apeh ügyem (de még csak egy átlagos perem sem senkivel). Mindig rendesen fizettük az adókat, mindig adtunk számlát, adózott jövedelmünk van, ha be kell menni vizsgálatra akkor megyünk. 

De őszintén, ki az aki örülne egy ilyen helyzetnek?

Az meg egy másik kérdés, hogy miközben senkivel semmilyen témában nem vesztünk itt össze, nem is volt senkivel semmi vitánk, a falunak sokat segítettünk, sok embernek is sokat segítettünk, akkor miért történik ez velünk?

Ez a falu egyre több keresztet tesz a vállunkra és kezdem néha azt érezni, hogy nem  akarom cipelni ezeket a nem kért terheket. Kéne küzdeni az igazamért, felvállalni a konfrontációkat, rábírni az önkormányzatot, hogy támogassák teljes mellszélességgel a fiatalok ittmaradását, a munkahelyek létrejöttét, a mikrovállalkozások elindítását. Legyen faluprogram, állat és növénynevelési integráció, pályázzunk, dolgozzunk és alkossunk együtt!!

Ehelyett most takarítom Tündérország romjait, elmélkedem arról, hogy miért maradtam itt ebben a szép országban és várom a levelet (mondjuk egy idézés?) az Apeh-tól. 

Balatonhenye Önkormányzata 

Szalai István polgármester úr részére

2012.10.09.

Tisztelt Polgármester úr, Tisztelt Önkormányzati Képviselők!

Az elmúlt napokban meglepő és kellemetlen események elszenvedőinek éreztük magunkat. A kellemetlenségek egy ellenünk szóló aláírásgyűjtéssel kezdődtek, majd a tegnapi napon az Ön személyes közvetítésével átadott üzenettel értek véget. A tegnapi nap tehát meghallgattam Önt és a következőkben foglalnám össze válaszaimat:

1- Nem értem, hogy egy 100 lakosú kis faluban ha valakinek gondja van velünk, akkor miért nem hozzánk fordul. Az ajtónk nyitva áll, miként a múltban is, úgy a jövőben is szívesen fogadunk mindenkit és nyitott szívvel, a megfelelő együttélés és a jó szomszédi viszony ápolása érdekében kompromisszum készen várunk bárkit akinek problémája van tevékenységünkkel. Azt gondolom, hogy az elmúlt évben bizonyítani tudtuk, hogy a falu közösségének részei vagyunk, segítettük az önkormányzatot és a falu lakosainak azon részét is aki hozzánk fordult kéréssel (ugye nem kell sorolnom mit tettünk...).

Az ajtónk tehát nyitva áll, ha valakinek gondot okozunk keressen meg bennünket nyugodtan, beszéljük és oldjuk meg problémáinkat!

2- Tegnapi napon elsétáltam és felkerestem a beadványt megfogalmazó urat aki volt szíves leülni velem és átbeszélni a helyzetet. Az ő megnyugtatására a következő nyilatkozatokat tettem amit most megerősítek írásban:

a/ Bár az állataink ittléte megfelel minden jogszabályi követelménynek, sőt a faluban lévő haszonállatok körülményeihez és jogszabályi - tartási megfelelőségéhez képest szinte egyedüliként állná meg a helyét a településen, mégis önkorlátozást gyakorolok, amely során a házunk mögött lévő (155, 154 hrsz) állomány létszámát úgy alakítjuk, hogy:

• Az állomány létszáma a jelenlegi tíz anyaállat, azok növendékei közül 20 db, valamint két kan létszámot nem fogja túllépni. Ez összesen 32 db kifejlett mangalica több mint 1 hektár területen.
• Ezen korlátozás alól kivételt jelentenek a le nem választott, 6-8 hetesnél kisebb malacok, amelyek a leválasztás után kerülnek el a területről. 
• A szárnyas állomány továbbra is önkorlátozás nélkül marad a területen.

b/ Várjuk a szabályozási terv elkészültét, amely lehetőséget nyújt a belterületi ingatlanjaikon lévő építkezésre. Mint az Önök előtt ismert a belterületi ingatlanokon manufakturális élelmiszeripari és turisztikai célú ingatlanokat kívánunk létesíteni. Ez azt is jelenti, hogy a területekről amint a beépítési lehetőség megnyílik (szabályozási terv+megfelelő jogerős építési engedélyek) az állatokat elköltöztetjük, csak a szárnyas állomány és néhány nagyobb testű állat marad meg, ez utóbbi bemutató- állatsimogató céllal.

3- Az ellenünk való szervezkedéssel együtt minden alapot nélkülöző pletykák is szárnyra kaptak, és miként ez egy kis közösségben lenni szokott, sokan ezeket kész tényként fogadták el. Határozottan visszautasítom ezen híreszteléseket és amennyiben szükséges minden jogi és erkölcsi elégtétel érdekében fel fogok lépni a híresztelők ellen:

a/ Az állattartás során engedéllyel és rendelkező, regisztrált állattartó telepünk van amely rendszeres hatósági ellenőrzés alatt áll. Az állattartó telep körülményei a legszigorúbb EU előírásokat is betartják, ezzel egyedüliként vagyunk így a faluban. Tehát nem igaz a híresztelés, hogy nincs engedélyünk.

b/ Nem igaz az a híresztelés (amelyet Ön Polgármester úr már kész tényként közölt velem), hogy csődbe vitt vállalkozásaink vannak. Az interneten lévő nyilvános cégadatbázisokban bárki ellenőrizheti, hogy lassan 15 éve vannak saját vállalkozásaink amelyek soha sem csőd sem felszámolás alatt nem álltak, sőt ilyen eljárás nem is indult soha ellenük (még megszüntetett vagy végelszámolt cégünk sincs). 

Tisztelt Polgármester úr!

Bár sem az indok sem a mód nem tetszik, mégis elfogadom mások kifogásait és egyoldalúan vállalt önkorlátozással megpróbálom megoldani a szituációt. 

Reméljük jelen levelünkkel a probléma megoldásra került és azt is reméljük, hogy legközelebb, hasonló esetben nem jutunk ilyen helyzetbe.

Szándékaink továbbra is változatlanok, ökológiai gazdaságot szeretnénk létrehozni turisztikai szálláshelyekkel, munkahelyeket szeretnénk teremteni, adóbevételt fizetni az önkormányzat számára (amire a dolgok jelen állása szerint nagy szükség lesz).

Az elmúlt egy évben megtettük az igen fontos első lépéseket és sikerrel indítottuk el a manufaktúra gazdaság alapjait. A jövő év elején egy állat és növénynevelési integrációt hirdetünk meg amelyhez reméljük sokan fognak csatlakozni a település lakói közül. A saját boldogulásunkért dolgozunk, de ezzel együtt próbálunk a faluval is jót tenni, bevételt vagy munkalehetőséget teremteni mások számára is, gazdagítani a falut és elérni azt, hogy a település képes legyen a “saját lábán” is megélni, emellett a fiatalok ne költözzenek el, a munkaképesek ne csak a nyári szezonban találjanak munkahelyet. Fiatalok és vállalkozó szelleműek vagyunk, abban hiszünk, hogy a mi segítségünkkel és energiánkkal másoknak, az egész településnek is jobb lehet. Persze ehhez nekünk is partnerekre kell találnunk. A jelen gazdasági helyzetben szinte nincs olyan település amely nem örülne annak ha egy fiatal vállalkozó család betelepül és beruházásokat indít, munkahelyet akar teremteni, adót akar fizetni. Reméljük ez alól Balatonhenye sem kivétel.

Arra kérem Önt és a tisztelt Önkormányzatot, hogy legyenek szívesek arra bíztatni a lakosokat, hogy a feljelentések, aláírás gyűjtések megkezdése előtt először legalább egy alkalommal legyenek szívesek jelezni felénk ha bármivel gondot okozunk. Biztosítani szeretnék mindenkit, hogy minden esetben partnerek vagyunk a párbeszédben, jó szomszédi viszonyban szeretnénk élni és a falu közösségének, a közösségért is dolgozó,  alkotó részeivé kívánunk válni.

Jelen levelem nyílt levél, arra kérem Önt, hogy legyen szíves ekként kezelni.

Járosi Tamás

Fekete-Bárány Manufaktúra Kft.

8275 Balatonhenye, Kossuth u. 10.

Nem szabadna ezt a posztot leírnom és közzé tennem. Mégis megteszem, mivel a blog egy napló amely sokszor csak azért íródik, hogy az ember kiírja magából gondjai egy részét.

A blog olvasói, ismerőseink tudják, hogy mennyire szeretünk Henyén élni, tudják, hogy mennyire örülünk ennek az új közegnek, tudják, hogy mennyire szeretünk azzal foglalkozni amivel foglalkozunk.

De ez itt és most azért ugyanúgy Magyarország. 

Lakik itt velünk együtt 107 ember aki nem bír meg nyugton egymással és a változatosság kedvéért velünk sem. A jóisten látja a lelkünket, jó szándékkal érkeztünk, nem akarunk semmilyen konfliktust senkivel, segítünk a falunak is és a hozzánk segítségért fordulóknak is ott ahol tudunk. Soroljam? Játszóteret építettünk a falunak, nélkülünk nem lenne internet, a fél falu csatornáját a mi gépeinkkel kötötték be (a gép ingyen dolgozott), mozit szerveztünk télen, gépeket, bútorokat adományoztunk a falunak, munkahelyeket teremtünk egy olyan településen ahol nincs rajtunk kívül bejelentett vállalkozás (csak a kocsma).....

Mi verte ki a biztosítékot?

Néhányan (többségükkel még csak nem is ismerjük egymást) aláírást gyűjtöttek az ellen, hogy mi mangalicákat tartunk a telkünkön. Állítólag büdösek az állataink. Nos, a következő a helyzet:

1. Eddig 11 db állat volt több mint egy hektár (10.000 nm) mezőgazdasági területen bekerítve, ez állatonként 1.000 nm területet jelent. Minden szakember (állatorvos, mangalica szövetség felügyelői beleértve a Debreceni Egyetem professzorát) nálunk járva megmosolyogja a “túlzásba vitt” állatjólétet. A malacok közvetlen közelében - mellettük állva - sincs semmi szag.
2. A legközelebbi lakóház az állatoktól kb. 200 m-re van, a falu sűrű része 500 m-re.
3. Mivel mi a falu déli határa vagyunk, az uralkodó széljárás meg északi....
4. AKI PANASZKODIK A SZAGRA, ANNAK A HÁZÁNÁL A FALU KÖZEPÉN ÓLBAN UGYANENNYI DISZNÓ VAN 20 NM-EN!!!!! 

Valahogyan úgy képzelték el, hogy hozzon rendeletet az önkormányzat arról, hogy mindenki annyi állatot tarthasson amennyit akar, kivétel mi.

Jön egy hölgy vásárolni, majd szerényen mosolyogva elmondja, hogy bizony ő is érzi a szagot. Kérdem tőle, hogy nem tűnt-e fel, hogy tőlünk 1 km-re lakik északi irányban és a közvetlen szomszédja a kerítés mellett disznókat nevel ólban? Nincs válasz....

Az a gondolat bánt engemet, hogy vannak emberek, akik azzal törödnek, hogy másoknak ne legyen jó. Nem urizálunk, látható, hogy nagyon sokat dolgozunk a boldogulásunkért. Nem vettünk el senki elől semmit sem piacot, sem lehetőségeket, nem tartozunk senkinek és még csak vitába sem kerültünk senkivel.

De ez a konfliktus természetesen nem is a malacokról vagy a szagról szól. Erről a kettőről biztosan nem. Hogy akkor miről azt nem tudom, de biztosan megvan az oka....

Természetesen el vagyok keseredve. El akartunk menekülni a méltatlan és igazságtalan konfliktusok elől, ki a természetbe, nyugodt, tisztességes életet élni. Egy kedves kis faluba ahol kevés ember él. Most már csak azt tudom, hogy valószínüleg nincs olyan kicsi falu ebben a szép országban ahol ne vájná ki az egyik a másik szemét. Akár ok és konfrontáció nélkül is.