Nem szabadna ezt a posztot leírnom és közzé tennem. Mégis megteszem, mivel a blog egy napló amely sokszor csak azért íródik, hogy az ember kiírja magából gondjai egy részét.
A blog olvasói, ismerőseink tudják, hogy mennyire szeretünk Henyén élni, tudják, hogy mennyire örülünk ennek az új közegnek, tudják, hogy mennyire szeretünk azzal foglalkozni amivel foglalkozunk.
De ez itt és most azért ugyanúgy Magyarország.
Lakik itt velünk együtt 107 ember aki nem bír meg nyugton egymással és a változatosság kedvéért velünk sem. A jóisten látja a lelkünket, jó szándékkal érkeztünk, nem akarunk semmilyen konfliktust senkivel, segítünk a falunak is és a hozzánk segítségért fordulóknak is ott ahol tudunk. Soroljam? Játszóteret építettünk a falunak, nélkülünk nem lenne internet, a fél falu csatornáját a mi gépeinkkel kötötték be (a gép ingyen dolgozott), mozit szerveztünk télen, gépeket, bútorokat adományoztunk a falunak, munkahelyeket teremtünk egy olyan településen ahol nincs rajtunk kívül bejelentett vállalkozás (csak a kocsma).....
Mi verte ki a biztosítékot?
Néhányan (többségükkel még csak nem is ismerjük egymást) aláírást gyűjtöttek az ellen, hogy mi mangalicákat tartunk a telkünkön. Állítólag büdösek az állataink. Nos, a következő a helyzet:
- Eddig 11 db állat volt több mint egy hektár (10.000 nm) mezőgazdasági területen bekerítve, ez állatonként 1.000 nm területet jelent. Minden szakember (állatorvos, mangalica szövetség felügyelői beleértve a Debreceni Egyetem professzorát) nálunk járva megmosolyogja a “túlzásba vitt” állatjólétet. A malacok közvetlen közelében - mellettük állva - sincs semmi szag.
- A legközelebbi lakóház az állatoktól kb. 200 m-re van, a falu sűrű része 500 m-re.
- Mivel mi a falu déli határa vagyunk, az uralkodó széljárás meg északi....
- AKI PANASZKODIK A SZAGRA, ANNAK A HÁZÁNÁL A FALU KÖZEPÉN ÓLBAN UGYANENNYI DISZNÓ VAN 20 NM-EN!!!!!
Valahogyan úgy képzelték el, hogy hozzon rendeletet az önkormányzat arról, hogy mindenki annyi állatot tarthasson amennyit akar, kivétel mi.
Jön egy hölgy vásárolni, majd szerényen mosolyogva elmondja, hogy bizony ő is érzi a szagot. Kérdem tőle, hogy nem tűnt-e fel, hogy tőlünk 1 km-re lakik északi irányban és a közvetlen szomszédja a kerítés mellett disznókat nevel ólban? Nincs válasz....
Az a gondolat bánt engemet, hogy vannak emberek, akik azzal törödnek, hogy másoknak ne legyen jó. Nem urizálunk, látható, hogy nagyon sokat dolgozunk a boldogulásunkért. Nem vettünk el senki elől semmit sem piacot, sem lehetőségeket, nem tartozunk senkinek és még csak vitába sem kerültünk senkivel.
De ez a konfliktus természetesen nem is a malacokról vagy a szagról szól. Erről a kettőről biztosan nem. Hogy akkor miről azt nem tudom, de biztosan megvan az oka....
Természetesen el vagyok keseredve. El akartunk menekülni a méltatlan és igazságtalan konfliktusok elől, ki a természetbe, nyugodt, tisztességes életet élni. Egy kedves kis faluba ahol kevés ember él. Most már csak azt tudom, hogy valószínüleg nincs olyan kicsi falu ebben a szép országban ahol ne vájná ki az egyik a másik szemét. Akár ok és konfrontáció nélkül is.
