Vége a szezonnak. Ez utóbbit onnan tudom, hogy bár a gazda - főleg akinek állatai vannak - soha nem mehet szabadságra, mi ellenben amikor érzünk egy olyan pontot amikor már nem bírjuk tovább és éppen a legkevésbé fáj otthagyni az egészet - nos ekkor eltűnünk egy kicsit. Normális emberek nyáron nyaralnak, mi a nem normálisak október közepén csinálunk úgy mintha…

A változatosság kedvéért esik.  Nem kicsit. 

És ez (majdnem) minden amit el lehet mondani az idei nyárról. Balatonhenyén, ahol a helyi légköri viszonynak köszönhetően - megfigyelésem szerint - júliusban és augusztusban egy csepp eső sem szokott esni. A normális években nyáron látjuk, hogy zivatar van Zánkán, nálunk meg egy kicsit talán borult az ég, de eső az nincs. Most, a nem normális évben egy ideig mértük a csapadék mennyiségét, egy idő után csak napi rutinná vált az esőmérő reggeli kiürítése, számolni már nem számoltuk. Hogyan mondjam el, mennyire katasztrófális a helyzet? Nos, nagyon. A tavaszi eső és hóolvadás szintjén áll a víz a telkünkön. Ástunk már vízgyűjtőket, kipucoltuk az áteresz túloldalán lévő árkot, minden hatásos volt —- kb. fél napig. A víz és a sár pedig nagy ellenség, nem csak azért, mert ezzel a napi munka terhei a többszörösükre nőnek, hanem azért is, mert a magas talajvíz teljesen kipusztítja a talajéletet. Na de mindegy is, elég a panaszból, majd megoldjuk.

 Szóval milyen szezonunk volt?

Egész jó. Lehetett volna kiváló is, sőt eddig minden gond ellenére ez volt a legjobb, de azért még nagyon messze állunk attól amit el szeretnénk érni. Miért is? 

Idén nagyon szép és nagyon sok volt a termés. Annak ellenére, hogy tavasszal széttépte az Ivett nevű mini hurrikán a fóliák nagy részét (több milliós kár ami zöldségtermeszésből kb. ezer év alatt térül meg), annak ellenére, hogy én hétköznapjaim túlnyomó részét nem itt töltöttem (Líviára hárult minden gond és feladat), annak ellenére, hogy az időjárás finoman szólva nem igazán volt ideális.

Szép termésünk volt nyáron, majdnem minden amihez odaértünk csodát hozott minőségben és mennyiségben is. Kipróbáltunk új dolgokat, lett csodálatos lilababunk, idén igazán jól sikerültek a paprikák, rekord termés lett a paradicsomból, burgonyából. Csodát hozott az eper, a mángold, idén jól sikerült a sárgarépa, a cékla (sok fajta), a paszternák. Az állatállományunk már ránézésre is csodálatos, a mangák szépen megnőttek, fittek, egészségesek, vágásérettek.

Sok dolog sajnos besült, de ennek az oka már nem technológiai hiba vagy tudáshiány, hanem egyszerűen nem értünk el a sok hektáron már mindenhova. Állandó és súlyos munkaerőproblémák vannak, a gazdaság a mostani méretéhez képest már alulgépesített, az infrastruktúra hiánya miatt egy-egy munkafolyamatot szükségtelenül nagy energiabefektetéssel végzünk el.

Ezek ellenére ha csak arról beszélünk, hogy elégedettek vagyunk-e a terméssel, én gondolkodás nélkül azt mondom, hogy igen, nagyon is.

Eredményes-e a gazdaság? Nem. Még nem.

Elértük amit akartunk ezzel az egésszel? Nem és még messze vagyunk.

Akkor miért is a derű?

Mert az út egy fontos állomásához értünk. Négy év után most mondhatom el először, hogy előre tervezetten, tudatosan termeltünk és kiváló minőségű termés lett belőle.

Akkor most már rendelkezünk “A” tudással?

Nem, ezt majd csak kb. 50 év múlva mondhatjuk el magunkról (ha megéljük). De ma már tudunk sok mindent és ez elegendő ahhoz, hogy szép és egészséges termést állítsunk elő biodinamikusan, nagy mennyiségben. 

Tehát sok szempontból kiváló évünk volt.

Viszont mindennek megvan az ára, így mi is más szempontból nagyon megfizetünk azért amiért betegre dolgoztatjuk magunkat.

Folyt. köv.