Igazából tavasszal-nyáron szárnyast eszünk. Azaz ennénk, ha már megnőttek volna akkorára.

A kitűzött terv, amely szerint nem megyünk zöldségesbe és henteshez tehát csak akkor tartható, ha más módon szerzünk húst. Mert húst azért enni kell, annak ellenére, hogy inkább zöldség rajongók vagyunk mint húsevők. Az inkább azt jelenti, hogy hétköznap inkább zöldségételeket eszünk, de a hétvége az más, az ünnep az étkezésben is, ilyenkor kerülnek az asztalra a szofisztikáltabb, hosszabb elkészítésű ételek, olyanok, amelyek nem egy könnyű és gyors vacsorát jelentenek, hanem egy lassú és szép (hosszú) étkezést, pecsenyéket, pörköltöket, előételekkel és desszertekkel.

Egyszóval húsra volt szükség, ezért a helyi kecskés emberrel akivel segítjük egymást sok dologban úgy állapodtunk meg, hogy egy tartozását nem pénzzel, hanem kecskével fizeti ki. A kecskehús persze csak gidaként jó (a kosokat fiatalon leölik, mivel egy kos elég egy alomban, így ezek húsállatok), ígyhát kiválasztottunk egy elválasztott kis bakot és egy szép reggelen levágtuk. Azaz levágtam, mivel a kést a kezembe adták és közölték, hogy ebből hús csak úgy lesz, ha én "intézem el". Életem első saját vágása, azaz az első olyan nagyállat amit nekem kellett leölni. Egyébként a kecske a legrosszabb abból a szempontból amiről most beszélek, emberi szeme és emberi (gyermeki) sírása van. Szörnyű nem?

Nem volt az. Tisztességgel bántunk vele és kíméletesek voltunk.

Minden porcikáját felhasználtuk és sokat gondolunk arra, hogy milyen jót tett velünk. Ez van, ha húst eszünk, akkor ölni is kell. A mai társadalom átlagembere nem akar ölni, de amikor a hentesnél húst vesz akkor nincsenek aggályai.  

A gidasült nagyon finom volt, nagy örömére szolgált vendégeinknek. Legutóbb a combját készítettem el, teriyaki szószban pácoltam, majd víz és szójaszósz keverékével pároltam alacsony hőfokon (60-80 C) 7-8 órán keresztül zárt edényben. Éjszakára a zárt edényben a zárt sütőben hagytam lassan kihűlni, majd másnap a kerti grillen 240 C-on megsütöttem. A sütés ilyenkor már csak a kéregképzésre és a felmelegítésre van, a teriyaki és a szója cukortartalma ilyenkor karamelizálódik és képez egy finom ropogós mázat a hús külsején. Köretként mangalica zsírban sült újkrumpli, főtt cékla és fokhagymával párolt mángold volt.

A malacvágás az már más tészta. Némiképpen rutin akkor is, ha hajnal négykor arra kelt a fél falu, hogy nem értette miért sírnak a malacok. Az egyik csöngőhasut vágtuk le pecsenyehúsnak és - bár ez gondolom furcsán hangzik- főképp azért mert elfogyott a mangalica zsírunk és enélkül nem tudunk sokmindent megfőzni (sütni).

Mikor gyerek voltam a nagymamám eszméletlen finom sült krumplit csinált, ezeket az ízeket évtizedekig nem tudtam sehol megtalálni. A titok köde kezd eltűnni, az biztos, hogy a jó sült krumpli jó minőségű zsírban készül (a többit majd egyszer elmesélem).

Egyszóval kell a zsír, de nem az ipari, hanem a házi, antibiotikum, tápszermaradvány és szteroid mentes zsír.

Ezért bolondultunk meg és malacot vágunk nyár közepén.

A vágás ilyenkor egyszerű, nem készül sem hurka, sem kolbász, sem szalonna. Csak pecsenyehús és kisütött zsír, meg töpörtyű.

A töpörtyűből meg pogácsa.