Nem hiszek a szakmai szervezetek önkorlátozásában. Nem hiszek abban, hogy például a reklám és média szervezetek önkorlátozó etikai chartái nyújtanak biztosítékot arra, hogy a gyerekem a mesefilm szünetében ne nézhessen horror-pornó-sokkoló akció film előzeteseket vagy egyértelműen hazug reklámokat. Ezzel szemben abban hiszek, hogy nem a reklámügynökségeknek kell etikailag korlátozni önmagukat, hanem a hatóságoknak, döntéshozó politikai szabályozó testületeknek, akár civilszervezeteknek kell ugyanezt megtenni VELÜK SZEMBEN. 

A Vágóállat és hús szakmaközi terméktanács kimondja, hogy a magyar sertéshús kiváló minőségű. Erről filmet és honlapot is készítettek "mitől kiváló minőségű a hazai sertéshús" címmel. 

Nos, a kezdeményezés üdvözölendő.

De, először is miért a terméktanács? Mi ez, etikai önkorlátozás? Majd a terméktanácsban részt vevő, azt irányító húsfeldolgozó nagyvállalat fogja megmondani, hogy mitől jó minőségű a termék? Talán pont olyan lesz mint az övé, ha nagyüzemi, tápoltatott, gyors növekedésű vagy akármi akkor is. 

Másodszor, itt van ez a szép honlap és video, de a mitől kiváló minőségű a hazai sertéshús anyagból pont az nem derül ki egy kicsit sem, hogy mitől kiváló minőségű a hazai sertéshús (kiderül azonban, hogy élelmiszer nagyhatalom vagyunk és minden ország sorban áll, hogy a kiváló termékeinket megvegye...)

Harmadszor, könyörgöm kinek van szüksége egy újabb hiteltelen, semmit nem érő tanusításra, plecsnire?

Végül pedig miért nem lehet végre valamit tisztességesen csinálni? Miért nem lehet azt mondani, hogy létrehozunk egy védjegyet, de meghatározzuk pontosan a feltételeket (genetikai állomány, nevelési idő, tartási körülmények, takarmányozás, vágási és feldolgozási körülmények), ezen szigorú feltételeket könnyen elérhetővé, megtanulhatóvá és ellenőrizhetővé tesszük és utána szigorúan valamint következetesen betartatjuk?

A magyar ipari sertés pont olyan szar mint a nem magyar (import) ipari sertés, hiába mondogatjuk sokszor ennek ellenkezőjét, készítünk róla reklámfilmet, stb.

Aki tud valódi háztájiból, gondosan nevelt állat husából enni, az tudja, hogy annyi a különbség (és egyáltalán nem csak a mangalicáról beszélek), mint egy drága, 74%-os csúcsminőségű svájci csokoládé és a legolcsóbb, többségében pálmazsírt és egyéb adalékokat tartalmazó hazai tortabevonó között. Csoki mindkettő igaz?