Lelki kötődés avagy: Hol van a fenevad? A nyúlon túl? Nem a nyúl az!

2014. január 09. 07:48 - fekete-barany.blog.hu

photo_1_1389250046.jpg_1632x1224

 Kép: Hajnali etetés

 

Nap mint nap felteszem a kérdést hangosan: Érdemes ezt csinálnunk? Szeretünk itt élni?

A válasz amit Líviától mindig megkapok az az, hogy egyértelműen igen. Mondja úgy, hogy gondoskodik három gyerekről (25 km-re van az iskola, óvoda), tanul velük, reggelit, ebédet, vacsorát készít, fenntart egyedül egy otthont (nem, kedves polgártársaim, nekünk nincs és nem is volt soha bejárónőnk, takarítónk, igazából most még helyhiány miatt mosogatógépünk se) gondoz 50 mangalicát (lehord napi több száz kiló takarmányt!!), műveli a kertet, zöldségkonzervet készít, templomi megemlékezést szervez és még felsorolni is nehéz, hogy mi minden egyebet csinál… Mindeközben én  TÉSZ-t szervezek, piacot üzemeltetek néha heti pár napot a fővárosban dolgozom…mindkettőnk heti hét napban, napi 16 órát van talpon.

Szóval megéri?

Anyagilag?

A válasz megfogásához körbetelefonáltam ismerősi köreimben. megkerestem azokat a sorstársakat, akik hozzánk hasonlóak, akik olyanba fogtak mint mi. Sikersztorit kerestem, de csak megszűnt blogokat, felhagyott gazdaságokat találtam. Többek között megszűnt az a mangalicás gazdaság is az alföldön, akit mi mentorunknak, a követendő példának tartottunk és akik szinte egyedüliként CSÚCSMINŐSÉGŰ terméket tudtak előállítani. Nem kell tovább magyaráznom ugye?

Amikor felteszem a kérdést a sikersztori kereséséről, akkor mindenki arra az egy-két gazdaságra mutogat ami nem hétköznapi példa, hanem az évtizedek alatt elérhető csúcs. Mondom évtizedek, sok befektetés, sok tanulópénz, sok csalódás és a végén az a szellemi megvilágosodás, amit NEM LEHET PÉNZÉRT MEGVENNI VAGY TANKÖNYVBŐL MEGTANULNI!!! Aki szeretné ezt megérteni, az menjen el Nemes Mátyáshoz és beszélgessen el vele egy kicsit.

Az, hogy mi annak az oka, hogy sok bukott projektet látunk hosszú történet, beszéltem róla sokat, próbáltam ellene tenni sokat, most nem részletezem tovább.

Emberileg?

Miért is lenne ez jó? Mert egy közösség elismert alkotó tagja tudsz lenni, mert amit csinálsz, azt megbecsülik, támogatják…. no, ezeket is kipipálhatjuk, mint bukott célokat. Minden szándékunk ellenére nem lettünk a közösség elismert tagjai, nem mutogatok másokra, bennünk van a hiba- bár azt megjegyzem, hogy nem tudom még most sem, hogy mit rontottunk el.

A hatósági hozzáállásról, a kaotikus rendeletekről, az egyedi döntésekről sem akarok most többet beszélni. A lényeg a kiszámíthatatlanság. Az egyértelműen törvénytelenül működő csalókat a hatóságok nem ellenőrzik, persze nálad bármikor bármi lehet, mégpedig azért, mert néhány hatóság a saját adatlapján lévő „bázis év” kifejezésről sem tudja megmondani, hogy oda mit kell beírjál (mármint melyik a bázis év), írd be amit jónak gondolsz, majd ha ellenőrzés lesz az ellenőr eldönti, hogy jól gondoltad-e. Ha nem jól gondoltad, akkor majd kapsz egy pár milliós büntetést.

 

Akkor miért is csináljuk - hol van a fenevad?

Ezért, de inkább ezért. Arra jöttem rá, hogy az igazi indok, túl minden vágyon, csalódáson és keserven, az az a spirituális kötődés a földhöz, amely szerintem a génjeinkben van sokunknak. A szellemi kötődés, a vágy, ami széppé tudja tenni a pillanatokat, ami erőt ad a hajnali keléshez, ami örömöt okoz kint a földön a napfelkeltében. Ennek sokadik lépcsőfoka az, amit Matyi bácsi elért, megtanulta a talaj, a növényei, az állatok és az most már az emberek gyógyítását is. És most ne keressetek titkos recepteket, nagy üstökben fortyogó varázsfőzeteket, amit én látok az a megfoghatatlan, azaz maga a „spirit”. A megfoghatatlan egyben megmagyarázhatatlan is, ezért én sem magyarázom. Azért csináljuk, mert ez egy szép és értékes dolog, azért csináljuk, mert talán egyszer mi is eljutunk ODA.

A fenevad pedig a nehezen elérhető megvilágosodás kapujában álló valóság, a hétköznapi gondok, pénz, egészség, motiváció és egyebek. Ha leküzdöd sok-sok éven keresztül, akkor talán belépést nyerhetsz (és nekünk nincs szent kézigránátunk…J).

A kérdés az, hogy vajon túljutunk-e a fenevadon.

Még nem tudjuk a választ. Erőnk van, tesszük a dolgunkat, sokat tanulunk és sokat gondolkodunk azon, hogy merre megy az az út amit az élet kijelöl nekünk.

Talán kisebbek leszünk, talán évekig megmaradunk annak, amik ma vagyunk, ki tudja? Egy közepes méretű gazdaság helyett talán egy kisebb műhely, aki valamivel kevesebb, de továbbra is csúcsminőségű terméket állít elő és csak a törzsvevőinek ad el.  

 És kedves Béláim az úrban, itt jöttök ti a képben. Bebizonyítottam magamnak és talán sokaknak, hogy biogazdaságosat játszani nem egyszerű dolog. Egy kedves barátom, hozzánk hasonló fiatal értelmiségi családfő a héten azt mondta, hogy nem szünteti meg a gazdaságát, csak innentől csak magának és a családjának termel. Ez is egy jó út, de mi még nem akarjuk minden missziónkat feladni és csak magunkról gondoskodni. Le akarjuk győzni a nyulat. Rendes, igazi, minőségi élelmiszert akarunk sok-sok asztalra eljuttatni. Szeretnénk, ha egyre többen termelnének és fogyasztanának igazi ételt és egyre többen fordulnának el az ipari élelmiszerektől.

Viszont minket (és más biogazdálkodót) sem tart életben a sok szó, a sok komment vagy a facebook követők száma.

Csak akkor győzzük le a fenevadat ha elegendő vásárlónk van, ha elegendő bevételt termelünk. Ehhez viszont el kellene jutnunk a boltok polcaira nemde?

NEM. Az a termék amivel mi és sorstársaink foglalkoznak nem bolti polcra valók. Talán olyan országban igen, ahol nagyobb a hitelesség, ahol a vásárló megveheti a minősített bio élelmiszert a sarki multinál. Itthon nincs helyünk sem a boltokban, sem a csalókkal megtömött „öko” piacokon. Azt, hogy akkor hol, már én sem tudom. Csináltunk egy hitelesnek szánt piacot, de a projekt egyenlőre úgy néz ki elbukott, nincs elég termelő és ezért nincs meg az a kritikus tömeg az árusok oldalán ami elegendő vásárlót generál. Tudom, sokan szerettek ide járni, én is élveztem a hangulatot, a sok kedves és támogató szót, de ez önmagában nem elég. Nem tudom, hogy ki fogunk-e nyitni, küzdök még a hatóságokkal egy sort aztán meglátom.

Amit akartam mondani, hogy a termék mögött álló ember számít. Az ő világlátása, küldetéstudata, hitelessége. Ezt pedig a boltok polcairól nem tudod levenni, ehhez személyes kontaktus kell.

Ha számít az, hogy évek múlva lesz-e még valódi kézműves és bio termelés hazánkban, akkor fogd ezt fel akár úgy is, mint egy karitatív tevékenyég, keress a közeledben megfelelő termelőt és mond meg neki, hogy számíthat rád, támogasd a vásárlásoddal.

A piacokon nincsenek termelők, a bio termelés egyedüliként a világon (!!) csak nálunk csökkenő tendenciát mutat, tehát egyre kevesebb területen folyik, mindeközben az agráriumban és az élelmiszeriparban a mérnök urak és hölgyek egyre durvább dolgokat találnak ki és valósítanak meg.

Meg tudjuk ezt a trendet fordítani vagy sem?

Mindenesetre a játszma kétesélyes, vagy a nyúl győz vagy mi.

(aki nem érti a nyulazást annak mondom, hogy az írás tele van Monty Pyton: Gyalog galopp c. film utalásokkal)

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fekete-barany.blog.hu/api/trackback/id/tr255748258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dreschma 2014.01.09. 10:45:17

Arra nem gondoltatok, hogy vándorpiacozásba fogjatok? Itt a faluban pl minden csütörtökön jön a zöldséges, szerdán a husos, persze ez megint lehet plussz energia nemtudom (no meg ugye a benzin... de ha a környezettudatosságot nézzük ez még mindig jobb mintha a vásárlóközönség pöfékeli ki...), nem ismerem az életeteket mennyire beilleszthető. Amúgy titeket egyáltalán hol lehet elérni? A Füredi biopiac télen is nyitva van? Vagy hol? Én szívesen vásárolnék tőletek csak az a baj, hogy pl nekem jogsim sincs volánnal meg elég nehézkes a közlekedés.

dreschma 2014.01.09. 10:46:46

A tihanyi piacon pl kint vagytok?

2014.01.09. 16:54:45

Kedves Tamás!

Elolvastam a blogját és először is szeretnék sok sikert kívánni a vállalkozásukhoz. Drukkolok Önöknek, egyrészt mert szimpatikusak, másrészt mert hiszem, hogy az Önök sikere közérdek is. Magyarországnak nagy szüksége lenne egy egészséges visszaáramlásra a fővárosból a vidék felé, és ehhez olyan lelkes úttörőkre van szükség, mint Önök, akik – remélhetőleg – megmutatják, hogy igenis lehetséges és érdemes vidékre visszaköltözni.

Engedjen meg viszont néhány észrevételt:

A blogbejegyzésekből nehéz pontos képet alkotni az Önök tevékenységéről, de nekem úgy tűnik, hogy Ön hajlamos túlvállalni magát, egyszerre több olyan projektet elkezdeni, amelyek mindegyike teljes embert kívánna. Talán érdemesebb lenne egyszerre kevesebb dologra koncentrálni, egyvalamit lábra állítani, tökéletesre csiszolni, és csak utána belevágni a következő tervbe. Vigyázzon, nehogy úgy járjon, hogy túl sokat markol, és a végén semmit sem fog.

A másik, hasonló észrevételem a hazával kapcsolatos aggodalmaira vonatkozna. Ön láthatóan sokat gondolkodik az ország sorsáról, a magyar mezőgazdaság jövőjéről, ami dicséretes, de az Ön helyzetében szerintem nem túl szerencsés. Ha tényleg naponta 16 órát dolgozik, akkor jelenleg a hazáért semmit nem tud tenni, még kicsiben, helyi szinten sem. Próbálja száműzni ezeket a gondolatokat addig, amíg a saját helyzete nem stabilizálódik, és azt a napi 16 órát nem sikerül leszorítani egy elviselhető szintre, mondjuk 10-12 órára. Utána nézzen körül, hogy mit tehet a közösségért. Addig nem érdemes a haza dolgain rágódni, mert az csak fölösleges frusztrációt szül, és leszívja az energiáit.

Ha jól értem, a legnagyobb probléma jelenleg, hogy nincsen elég elkötelezett vásárlójuk. A piacozáson kívül próbáltak már más eladási rendszereket, például az egyenkosaras-átvevőhelyes rendszert?

Olyasmire gondolok, mint amit ez a hölgy csinál:

sokszinuvidek.hu/eletmod/3280-Z%C3%B6lds%C3%A9ggel,-toj%C3%A1ssal-%C3%A9s-f%C5%B1szern%C3%B6v%C3%A9nnyel-tele-kos%C3%A1r-a-k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gnek

RSD 2014.01.11. 12:49:34

Termekeitek hol vasarolhatoak meg? Hol lehet interneten megtekinteni az aktualis kinalatot?

superpoulenc 2014.01.11. 21:52:38

"O Lord, blessed be thy hand grenade that, with it, thou mayest blow thine enemies to tiny bits, in thy mercy!"

Jól nyomjátok, szorítok nektek! Egyébként az olasz slowfood sikerén nem csodálkozom, náluk soha nem halt ki jóminőségű alapanyagok szeretete.