Egypercesek (3. rész) az alázatról

2013. augusztus 23. 12:45 - fekete-barany.blog.hu

Az életben majdnem mindenhez kitartás és alázat kell, feltéve, hogy az ember nem annyira a maga ura, hogy egy lakatlan szigeten éljen. Tolerancia, mértékletesség, szerénység, alázat.. jelentenek ezek a szavak még bármit is?  Nem, én nem tudom és nem is akarom megválaszolni ezt a kérdést (a válaszom: sajnos NEM).

Ellenben van egy mondás ami nagyon is igaz. “Mindenki a saját tapasztalatából építkezik.”  Az én tapasztalásom pedig ebben a témában az, hogy néha el kell fogadni alázattal egy helyzetet, elfogadni akár a vereséget a kudarcot, akár egy pillanatnyi kényelmetlen - ne adja isten - megalázó szituációt.

Fiatalon láttam a szüleimet belefáradni a vendéglátóipar könyörtelen világába, aztán én is elhagytam a pályát, mondván nem akarok úgy élni mint ők. Most itt ülök öreg koromra egy étterem közepén.

Lassan három éve költöztünk ki a világból azért, hogy nyugodt környezetben, kevés ember között, konfliktus mentesen éljünk. Most millió emberrel találkozom, nincs nyugodt életünk, pláne nincs konfliktus mentes környezet. 

Ezt dobta a gép.

Elmondok gyorsan egy (tegnapi) történetet. 

A vendéglátásban van egy régi, elfeledett mondás: 

A vendégnek mindig igaza van.

Nos, tegnap bejön egy hölgy, leül az étterem teraszán. Odamegyünk, udvariasan megkérdezzük, mit kér enni-inni. Inni nem kér, az előbb teleitta magát a kúton, enne valamit. Megy az étlap, kiválasztja a sóskapesztós lepényt, bár megkérdezi, hogy miközben van sok hely ahol lehet 800 Ft-ért is pizzát kapni mi miért adjuk ennél jóval drágábban? Jön a magyarázat, olasz liszt, ipari konzervek helyett saját kézműves feltétek, stb. Na jó, de miért nem adjuk 800,-ért?? Udvariasan elmondjuk mégegyszer, új indok nem jut eszünkbe, közben el is készül, megkapja.

Éppen másik asztalt szolgálok ki, mikor jó hangosan felkiált: Hát ez egy szar!

Odarohanok, újjával beletúr a pesztóba, és elismétli, ez egy szar!

Kérdezem, mi a probléma? “Ez a pesztó egy szar. Tudja maga mi a pesztó?” Szerintem tudom, de annyira meglep a szituáció, hogy nem kezdem el sorolni a pesztókészítés olasz házias  hagyományait, a tájegységekre jellemző alapanyagokat és receptúrákat. 

- Van is nálam pesztó, kóstolja meg, ilyennek kellene lennie- és előhúz valamit a táskájából - itt is van kóstolja meg!!! 

Nem akarom megkóstolni, főleg, hogy kiderül, hogy a spar (még az ipari genovai pesztók között is gagyi) pesztójáról van szó, de ő csak erősködik, belenyúl a késével és nyújtja felém (közben leesik a földre egy adag, de szed másikat), gyerünk kóstolja meg!!

Nem kóstolom meg, elviszem előle a lepényt, elmondom neki, hogy mivel nem elégedett, nem kell kifizetnie, ő ül tovább a székén és még elmondja egy párszor hangosan a véleményét, majd összepakol és távozik. 

Kedvem lett volna nekem is elmondani azt amit gondoltam, főleg arról, hogy ebben a szituban ha valami szar, akkor az az ő modora, de nem tehetem, mert a vendégnek mindig igaza van.

Miért mondom el ezt a történetet? Mert ennél kevésbé látványos helyzeteket szinte minden nap produkál az élet. És bevallom sokszor hiányzik belőlem az a fajta tolerancia, alázat ami a helyzet nyugodt kezeléséhez kell. De azért nagyon igyekszem.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fekete-barany.blog.hu/api/trackback/id/tr215472546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K. Judit 2013.08.23. 22:20:03

Kérem, tisztelettel, nem szabad a lelkére venni! Tudom, könnyű ezt tanácsolni, és én jómagam is hasonlóan éreznék/tennék egy ilyen helyzetben, de akkor is.... lehet valaki a világ legtökéletesebb embere is, mindig akad olyan, akinek nem fog tetszeni, amit csinál! Ilyen ez a világ. Azokra kell gondolni, akik szeretnek minket, és azt, amit képviselünk...kitartást, erőt kívánok mindahhoz, amit vállal, amiben hisz...nagyra becsülöm mindezért!

sünpiroska 2013.08.25. 20:03:01

Tanulság: a hölgy nem a ti célközönségetek. :)

sünpiroska 2013.08.25. 20:05:05

Még valami... "Tolerancia, mértékletesség, szerénység, alázat.. jelentenek ezek a szavak még bármit is?"

IGEN.

Különben Ti sem csinálnátok.

Daeril 2013.08.26. 10:38:55

Kitartás Bárány! Voltunk nálatok a nyáron, az éttermetek jó, sőt JÓ! Minent végigkóstoltunk és szerintem remekült főztök!

Kelma 2013.08.26. 13:59:13

Nézd, szerintem sokkal nagyobb gáz lenne, ha a főztöd ízlene egy olyan vendégnek, akinek a Spar pesto az etalon. Fogd fel így. (Egyébként még Olaszországban sem kapni minden sarkon olyan pizzát, mint amit Ti csináltok.)

psz.TM 2013.08.30. 13:29:49

Fogd fel úgy, hogy minden ilyen vendégre van valahol egy olyan, aki a világevőt (vagy más felkapottabb blogot) olvasva idevetődik, megkívánja a pestót és legközelebb ha lehetősége van odajutni, akkor kipróbálja ő maga is. Egyébként ebben az esetben megkérni a kedves vagy kevésbé kedves vendéget, hogy csöndben távozzon, nem bunkóság. Plusz, ne felejtsd el, te otthon vagy, ő vendég - de egy vendég csak addig marad, amíg szívesen látják, utána már betolakodó. Ha meg még fizetnie se kellett akkor még inkább. Ígyis-úgyis megpróbálja majd rossz híreteket kelteni (mi több lehet, hogy direkt ezért jött, nem túl életszerű, hogy normális ember ipari pestoval a táskájában jár vendéglőbe) szóval veszteni valód nincs, ha megkéred, hogy ne rontsátok tovább egymás napját.

Begren 2014.01.23. 08:41:05

Én se tudom, mit tennék ilyen helyzetben, mikor valaki nyilvánvalóan, rosszindulatúan kötözködni akar, és a pesto csak ürügy neki erre.. reméljük, nem téved arra többet hasonló.

Bud Taste 2014.02.13. 11:11:16

@Begren: A helyes magatartás Bárány részéről a következő lett volna:

Amikor előkerült a pestos üveg a hölgy (tudtán kívül) szeretett volna egy interakciót kezdeményezni, ami az ő kedvencéről (SPAR pesto) szólt volna vs a Bárányék terméke. A felkínált kóstolást elutasítani durva sértés, amit igazi vendéglátós nem engedhet meg magának, mert az a vendég ízlésének lebecsülését jelenti.
A helyes problémakezelés:
1.engedélyt kérni arra, hogy a hölgy asztalához leülhessen a kóstolás miatt.
Ez azt sugallja, hogy a tulaj komolyan veszi a problémát, illetve az asztalnál ülve már egyenrangú felek lesznek.
2.Amikor az engedélyt megkapta, a konyhából ki kellett volna hozni 2 üres tányért és a házi pestot. Az egyik tányérra a sparos, másikra a házi került volna és mindketten megkóstolják mindkettőt. A tulajnak segítséget kellett volna kérni a hölgytől tanítsa meg, miért jobb a sparos és mi a kifogása a házi ellen. A hólgy magyarázatát figyelmesen meeghallgatni és megköszönve a kritikát, elbúcsúzni.
Az esetek 90%-ában ez működik, valakit vmiról meggyőzni úgy a legkönnyebb, ha bevonjuk a folyamatba.A hölgynek legrosszabb esetben is lelkiismeret furdalást okozna, hogy bunkó volt, de így áttételesen a sparos kedvencén keresztül egy "senkiházi vendéglátós" lealázta. Ez megengedhetetlen, különösen annak, aki a közízlés javítását deklaráltan a zászlajára tűzte:)))

besztercei 2014.06.19. 11:03:18

Csak most találtam rá a blogra, ezúton is sok erőt, egészséget és szerencsét kívánok!
Az íráshoz vigasztalásként(?) csak egy saját történetet fűznék hozzá. Amikor kertes házba költöztünk, édesapám nagy vágya (nekem pedig nagy örömöm) teljesült, amikor elkezdtünk tyúkokat tartani. Felnőtt az első nemzedék, a kakasokat pedig - nagy bánatomra - elkezdték levágni. A nővérem, aki addig csak bolti csirkét evett, első alkalommal nem volt hajlandó megenni a házit, mondván, rossz íze van. Nem ezt szokta meg, ennyi.