Bárányné sokat olvas, de egy évtized óta letett a szépirodalomról. Bújja a könyveket amikor csak tudja, de az ő könyveiben valahogyan mindig szerepelnek olyan szavak mint  holdnaptár, preparátum, komposztálás vagy a talajlakó baktérium, néha homeopátia és még ki tudja mi.

Bárány úr pedig hitetlen, mondhatni tamáskodó, minden új dolgot fenntartásokkal fogad és sokat vitatkozik (néha önmagával is)....

Szép dolog a szakirodalom, meg az okos és elismert mentorok tanácsai, de azért a puding próbája az evés, amikor a saját bőrödön (és károdon) tapasztalod meg egy dolog működését vagy hazugságát.  Nos, eltelt az első önálló szezon, itt a vége ne fuss el véle. Teljes tanulságot még nem vonunk, nem mintha még lenne valami hátra, de hát még ülepednek a dolgok. Jöjjenek tehát a részigazságok!!!

Szeretnénk egészségesen élni, fizikailag és mentálisan is, ez nem kérdés hiszen ezért jöttünk el vidékre. De míg Bárányné az egészséget és természetességet keresi filozófiai (és ezoterikai) mélységekben addig engem az ízlelés élménye érdekel. A szaftosság, teltség, a szín, a  textúra, az illat, a tapintás, a látvány........ Engem inkább az érdekel, hogy nagyon finom legyen amit előállítunk. Olyan finom mint amilyen húsz éve nagyanyám konyhájában volt.

Úgy tűnik, hogy a kettő együtt tud járni.

Nem vagyunk agysebészek, nem találtunk fel semmit sőt még olyan nagyon jó iskoláink sincsenek ahhoz amit csinálunk. Biztos vagyok benne, hogy sok száz, sok ezer nálunk felvilágosultabb bio gazdálkodó van kis hazánkban. Ennek ellenére az első évben olyan dolgokat állítottunk elő, amelyen még mi is meglepődtünk. De ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk erről az egész bio dologról.

Szerintem a bio egyszerű dolog. Egyszerű, tisztességes művelés. Sokat kell tanulni ahhoz, hogy sikered legyen, de nem ördöngösség. Tisztességesen kell bánni a földdel, tisztességes magot vagy palántát venni, tisztességgel dolgozni és tisztelettel bánni a növényekkel. Van ennek sok-sok rétege, nem mondom, hogy nincs. De alapjában ennyi, sok munka, sok kitartás, nagyon sok türelem és alázat, kevés megalkuvás és sok kapálás. Csak úgy mint régen, mielőtt az okos mérnök urak kitalálták a műtrágyát, a rovarölőket, mielőtt génmódosítással, érlelő és egyéb gázokkal cimborálnak embertársaink, kísértve az ördögöt, elrontva minden nagyszerűt amit ingyen kaptunk természet anyától. Persze a bio is okoz meglepetéseket, de az évezredes megfigyelések, a néha pofonegyszerű összefüggések kihasználása megoldást és gyógyírt nyújt sok mindenre. Ez utóbbi mondat azt jelenti, hogy érdemes tisztában lenni a bio szerekkel (pl: zöld levél trágya algából ami megerősíti a növény immunrendszerét), érdemes a talajélet regenerációját segíteni házilag készített preparátumokkal (pl: talajlakó baktérium készítmények) és meg kell keresni a kártevők természetes ellenségeit. 

De ez is egyszerű, egyrészt még ezeket a szereket is nagyon ritkán használod, másrészt meg el kell olvasni a szakirodalmat, tanácsot kell kérni mentoroktól (és a bio gazdák mindig segítenek!!). Nem nagy ügy, ha nekünk megy akkor bárkinek menne.

Vannak persze helyzetek amikor tehetetlen vagy, de ez is az élet része, a nyerésben néha benne van a vesztés is. Ha nem találod meg a megoldást, akkor nincs elvtelen kompromisszum, elfogadod a helyzetet, “bedarálod” a kudarc tárgyát és kezded előlröl.

Nos, úgy érzem sikeres volt az első év, sokat szenvedtünk és vesztettünk - gondoljatok csak arra a kb. 6.000 palántára amit a két tavaszi fagy vitt el - de lett sok tonna gyönyörű zöldségünk, sok ezer konzervünk, kineveltünk rengeteg tenyészállatot, vendégül láttunk sok családot és kaptunk sok gyönyörű percet azoktól akik lelkesen hívtak minket elújságolva, hogy mennyire ízlett a krumpli, a sajt vagy a paradicsom és, hogy milyen régen (évtizedek óta) nem éreztek ilyen ízeket. 

Eljutottunk idáig. Pénzt nem kerestünk (illetve kerestünk, de nem találtunk), de sok tapasztalattal gazdagodtunk és úgy éltünk ahogyan akartunk.

Ideje előrébb lépni.

Amibe most belefogunk az is bio, de nem ilyen egyszerű. Nem lehet egy-két év alatt kitanulni, nem csak a tisztességesen elvégzett munkáról meg a sok kapálásról szól. Ennél sokkal több, mondjuk 20-30 év tanulás, filozófiai hit, sokkal közelebbi kapcsolat a természettel, csipetnyi ezotéria (kozmikus összefüggések vizsgálata) és még sok minden más amit nem tudunk, hiszen még csak pillanatfelvételeink vannak abból a tudásból aminek egy egész estés filmmé kell összeállnia.

Ez a tudás, a művelés és az élet módja, a biodinamika.

A biodinamikus termelés mint filozófiai elvrendszer egy századfordulón élt Rudolf Steiner  nevű filozófus munkája, közel száz éve él a gyakorlatban, hazánkban is vannak követői és van szövetsége (valamint nemzetközi minősítő rendszere).

Többet ennél csak annyit tudok mondani, hogy miért is akarjuk megszerezni ezt a tudást.

Azért, mert amikor biodinamikus képzésen vendégségben voltunk Matyi bácsinál (Nemes Mátyás gazda) akkor azt éreztem, hogy a mi csodás zöldségeink satnyák és íztelenek Matyi bácsi növényeihez képest. Amikor beléptem a kertbe, arra kértem Báránynét, hogy ha kétségbe akar esni vagy sírni akar, akkor vonuljon félre, mert mégsem vetne ránk jó fényt, hogy ennyire elhagyjuk magunkat. El tudjátok képzelni azt a helyzetet, amikor egy büszke bio gazda olyan ámulatba esik, hogy az első kérdése az, hogy lehet-e itt zöldséget vásárolni?

Félretéve a tréfát (ami nem is az), az élet most új ösvényt mutatott nekünk. Az út amin járunk, most már egy kicsit másfelé fog vezetni. A cél továbbra is a legegészségesebb és legjobb ízű élelmiszer előállítása (és természetesen az életforma amit választottunk), de még több tanulással, még hosszabbra nyúló küzdelmes időszakokkal, még több alázattal.