Első poszt (amit valószínűleg és remélhetőleg senki nem fog elolvasni)

2011. november 06. 21:27 - fekete-barany.blog.hu

Vidéki élet romantikáját választottuk a nagyvárosi kozmopolita élet helyett. Már másodszorra. Első alkalommal kudarcot vallottunk. Fájdalmas kudarcot, óriási anyagi veszteséggel. Vettünk ugyanis sok pénzért egy kisebb birtokot, földdel, házzal, gépekkel, traktorokkal aztán pár hónappal később beköszöntött a nagy gazdasági válság, a vállalkozásunk jövedelemtermelés helyett jövedelem felélésbe kezdett, így választanunk kellett. Az egyetlen vállalható út a birtok elbukása volt, csak így lehetett a 12 év alatt felépített vállalkozásokat “megmenteni”, még akkor is, ha tudtuk, a megmentésnek nem sok értelme lesz.

 

A birtok tehát ment, vele együtt a vidéki élet is két évre. Vissza a városba, illetve a főváros agglomerációjába. Mondanom sem kell milyen rossz érzés a gyerekeknek elmagyarázni, hogy apu elbukta a család első saját házát és legyen szíves mindenki pakolni mert költözünk...

 

Ennyit erről.

 

Eltelt tehát további két év, dolgoztunk, gyűjtögettünk, sajnos örököltünk is egy keveset, így amikor ismét a saját otthon megteremtése került szóba, nem volt kérdés, hogy mit és hol kell keresnünk.

 

A család forrásai a korábbiakhoz képest rendkívül szűkösek de az újrakezdés öröme erőt ad arra, hogy az ember máshogy álljon neki a dolgoknak. Nem nagybirtokra van szükség, nem a panoráma vagy a ház mérete számít, vagy legalábbis szembesülni kell azzal, hogy a vidéki élet romantikája nem a birtoklási vágy kielégítésével teljesül. A vidéki élet romantikája - amikor már nem csak hétvégéken éled meg- a valóságban egy teljesen más életforma választása, annak minden szépségével, kudarcával, fáradságával és nyűgével. 

(Az előző mondat tartalmára egyszer majd visszatérek) 

 

Szóval újrakezdés. Kicsiben. Alulról építkezve.

 

2011 tavaszán már készen álltunk arra, hogy ismét nekiálljunk. Az ezt megelőző hat-nyolc hónapban már minden héten egy napon a Balaton-Felvidéken töltöttem, megismertem minden települést, iskolát, óvodát, találkoztam sok polgármesterrel, megnéztem sok telket, sok régi parasztházat. Sokszor örömmel fogadtak, sokszor elutasítóan (ez is megér majd egy posztot).

 

Vándorlásom során egyszer - szinte véletlenül - betévedtem egy kis zsákfaluba, ahol páratlan természeti környezetet és igazi Balaton-Felvidéki építészeti hangulatot találtam. Még azon a héten, hétvégén elvittem feleségemet ebbe a faluba, aki miután kiszállt a kocsiból leszögezte, hogy ne keresgéljek tovább, ő ebben a faluban AKAR élni élete végéig. Akkor még a falu lakosságát sem ismertük és a konkrét lehetőségeket sem kutattuk fel (az árakkal sem voltunk tisztában).

 

A történek folytatása innen meglepően szerencsés fordulatot vett, a falu lakói fantasztikusak, a közösség szuper, a szomszéd falu óvodája szintén. 

 

Sikerült egy házat vásárolnunk, amelyet ugyan csaknem teljesen le kellett bontani, de így sem jártunk rosszul. Számos faluban (főleg Füred környékén) olyan árak vannak amelyek ép ésszel nem megfizethetőek, a mi induló forrásunkból kb. egy telket vagy egy régi és teljesen használhatatlan romházat tudtunk volna venni, ezzel szemben a mi kis falunkban ugyanennyi pénzből kijön egy kis ház telekkel és a felújítás/átalakítás költsége is.

 

Vettünk egy pár hektár földet is és elkezdtük a nagy tervek szövögetését.

 

De mára ennyit a házról és a tervekről.

 

Néhány szó rólunk:

 

Fiatal, 36-37 éves értelmiségi házaspár vagyunk, három kisgyermekkel (4,7,9 évesek).

 

Én személy szerint az óbudai panel dzsungelben nőttem fel, viszonylag szegény családban. Állatot kb. csak az állatkertben láttam, kapát se sokat fogtam a kezemben. Feleségem ugyan vidéki, de Gyöngyös csak annyiban nem nagyváros, hogy sok házban (a belvárosban) még van disznó, az emberek egy részének a kárpótlásból adódóan van egy kis dirib-darab földje amit a nagy többség nem művel, úgyhogy számomra Gyöngyös egy vidéki nagyváros ahol az emberek városi életet élnek és a helyi Coop-ban vagy a Tesco-ban veszik meg az élelmiszert. Szóval ők is szlovák tejet (amennyiben az tej), kínai fokhagymát és ipari csirkét esznek. 

 

Ezzel a háttérrel vágtunk tehát bele a nagy kalandba.

 

(Az igazsághoz tartozik az is, hogy feleségem mezőgazdasági végzettségű és őrült biokertész, rengeteget tanul és olvas a biogazdálkodásról és sok hasonló őrülttel tartja a kapcsolatot)

 

 

 

 

 

 

  

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fekete-barany.blog.hu/api/trackback/id/tr703359559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

abdulesmia 2011.11.22. 06:17:01

Sziasztok! Én végigolvastam ezt és a többi bejegyzést is :) Sok sikert és kitartást kívánok nektek, kíváncsian várom a további fejleményeket!

köv.behajtó 2012.05.18. 12:27:54

Sziasztok !

Én is végigolvastam mindent, nagyon tetszett, kíváncsi vagyok meddig bírjátok! Nem fenyegetésképp írom de egyszer meglátogatlak benneteket(még akkor is ha nem hívtok ez engem nem zavar)remélem beengedtek!
Szóljatok mikor van sok munka besegítünk.

Egy ismerős arc

fekete-barany.blog.hu 2012.05.18. 12:38:40

Szia ismerős arc!

Bár a nick-ed nem túl barátságos (köv. behajtó), de ennek ellenére szívesen látunk bármikor. Ha ismerős vagy tudod a számom, hívj mielőtt jössz. Ha meg nem tudod, akkor küld egy mailt: barany500kukacgmail.com

üdv